Kiütéses Szerelem

27. - A kihallgatás

- Elmondaná mi történt a támadás estéjén? - a tiszt hangja kellemesen csengett a fülemben, de ez nem könnyítette meg az emlékek kellemetlenségét. Körülbelül apámmal egy idős lehetett a férfi, talán még hasonlított is rá arcra, viszont a szemei különös bizalmat ébresztettek bennem. Igaz lehet a mondás, hogy a szem a lélek tükre.

- Szilveszter éjszakája volt... az apám és a nevelőanyám elutaztak még korábban, azt mondták majd csak másnap fognak érkezni.

- Gyakran csináltak ilyet?

- Nem. Nagyon ritkán... általában ha elakarta az apám valamiről terelni a mostohám figyelmét.

- Mint például? - vonta fel érdeklődve a szemöldökét a férfi.

- Hogy apám megvert, vagy mert eltörte az orrom.. ilyenek.. - rántottam vállat. Engem is meglepett milyen könnyedén jött a válasz.

- És ez az utazás is ezért történt? - felsóhajtottam és visszaemlékeztem arra a vacsorára. Kezdett egyre jobban zavarni az a sok kérdés amit feltett, mert így egyre több emlék tolult fel az elmémben.

- Igen. - válaszoltam végül. - Még azután ígérte meg neki, hogy először bántotta. Pár hónapja történt, és ezzel az utazással akarta biztosítani, hogy nem történik meg többször. - hangom a kezdeti magabiztosság után, egyre jobban hangult. Mintha lassan kezdett volna kiszállni belőlem az erő, amit idáig gyűjtögettem magamban.

- És így volt? Nem bántotta utána? - a hang kíváncsi volt, én pedig értetlen fejjel néztem fel rá, sőt majd hogy nem dühösen. Hirtelen visszanyertem a hangom...

- Dehogynem! - vágtam rá azonnal. - Előtte csak engem bántott... ezzel tartott sakkban mind a kettőnket. De ezután az eset után többször is bántalmazta Eloist, volt hogy csak ellökte vagy felpofozta.. állandóan tele volt kék-zöld foltokkal... de sose úgy csinálta hogy lássam.

- Miért? - vágott közbe a szóáradatomba. - Hiszen úgy tudjuk téged rendszeresen Elois előtt bántott! -felsóhajtottam, mert valóban így volt.

- Volt egy ki nem mondott egyezségünk. Nem ütök vissza, ő pedig nem bántja a mostohám - mélyen a férfi szemeibe néztem, aki egy nagyot bólintott, majd tovább írta a hallottakat.

- Kicsit eltértünk.. tehát azt mondod, hogy egyedül voltál azon az éjszakán. - kanyarodtunk vissza a történethez.

- Igen. Olyan 10 óra körül eljött értem Matt, a barátom, és elmentünk az edzőtermükbe a szilveszteri buliba. - igyekeztem részletesen de mégis egyszerűen elmondani, hogy minél kevésbé fájjon.

- Értem. Mikor mentél haza? - fel se nézett a monitorról úgy kérdezett tovább. Már kevésbé éreztem a bizalmat az irányába... inkább kötelességtudat volt az, amit láthattam. Végülis, az is egy szép tulajdonság.

- Azt hiszem hajnali 3 óra volt... - válaszoltam egy kicsit megkésve.

- Mi fogadott mikor megérkeztél? - és egy újabb kérdés.

- Sok minden... apám kocsija a felhajtón, tárva nyitva hagyott ajtó és állatias ordítozás.

- Ki ordított? - vágott közbe a tiszt.

- Az apám. Tudtam, hogy mit csinál, így azonnal rohanni kezdtem, és a nappaliban kaptam rajta.

- Mit láttál? - kérdezett sokadjára.

- Éppen a nevelőanyámat rúgdosta, aki a földön feküdt - az ujjaim görcsösen kapaszkodtak a székem karfájába, újból ott éreztem magam. Megint meg akartam ütni az apám, és megint és megint. Ő is észrevette a bennem lezajló változást és érdeklődve figyelte a testbeszédemet.