Emo mindhalálig

5.

Úr isten! Most mit csináljak???
Vissza rohantam a fiú koleszhez egyenesen fel a lépcsőn...Egy kis hezitálás után beestem Márk szoba ajtaján.
-figyi ,figyi ,tudom hogy össze vesztünk meg minden, de azt később megbeszeljuk.-hadartam el a földet bámulva ,de mikor felnéztem borzalmas látvány fogadott.
-Márk te...-léptem egyel közelebb .A falról le volt esve a gitáros kép, amit még én rajzoltam neki, az ágynemű egy kupacba össze gyurva ,a ruhák szana szét.Márk meg ott ...ott ült az ágyon e-egy késsel a kezében.-te vagydosod magad?-haraptam el a végét és kikönnyesedett a szemem.
-Elisz menj el!Most -szolt idegesen,remegő kézzel.
-sajnálom - mentem még közelebb.
-Takarodj már el! -üvöltött rám idegesen.Meg ijedtem és a falnak hátráltam.A szemébe néztem és láttán ,hogy mindjárt sír,ezért ki rohantam az ajtón.
A lánykolesz lépcsőjén már nem volt erőm futni .Így felsétáltam.Mikor benyitottam Petra már nem volt itt.Biztos suliba ment.
Utálom magamat! Miattam csinálja ezt Márk! Csakis miattam! Miért utasítottam vissza? Talán megilyedtem...vagy nem tudom.Pedig azt hiszem még mimdíg szeretem őt.
-Ha ő így akkor én is!! - rántotam ki egy kiskést a kicsi "konyhának" fiókjábol...és remegő kézzel vágtam az alsó csuklómon egyet,kettőt,hármat...sokat.Egyre mélyebbre és egyre hosszabban.El borított a düh.
-hé ,mit csinálsz!!- rontott be az ajtón szobatársam.
-hagy békén! -ordítottam rá.
-hülye! Dehogy hagylak-vette ki a kezemből a kést.
-mi a...!-förmegtem rá és távozni készültem.
-hová?-dogta meg a csuklómat-leülsz!-nézett rám erélyesen ,mire baromira meglepődtem és a kemény farkasszemezésünket nem megszakítva hátráltam az ágyig és leültem.
-nem érdekel mit gondolsz rólam! Te ezt nem érted!- néztem rá morcosan ,mert megvető pillantásokkal méregetett.Szó nélkül megvárta amíg le nyukszom egy kicsit és azt hiszem egy kakaót csinált.
-nyugi,minden rendben lessz- mondta, és egy kis idő múlva adott a kezembe egy kakaót és lehuppant mellém.
- miért nem hagytad, hogy elmenjek?- nézegettem kíváncsian a hippit.
-mert a barátom vagy.Ennyi. És most mesélj!
-magánélet?-kérdeztem ,aztán bele kortyoltam a bögrémbe.
-hagyál már! Szerinted nem látok át rajtad?-kérdezte. A kezét kezdte el bámulni, mind ha mutatni akarna valamit...de nem mer.Szépen, lassan felhúzta a színes hosszú ujjú pólót.
-Hegek - könnyesedett el a szemem. Petra szemébe nézve némi hezitálás után megöleltem.Ezek szerint vagdosta magát...de régen lehetett mert hegei szinte már alig látszódtak.
-Tudom mit érzel...- hajolt el tőlem a lány .
-Lehet ,de attól még nem tudsz segíteni.-néztem a földet.
-ha nem hagyod ,akkor biztos nem.-ált fel az ágyról és elindult kifelé mind aki be van sértődve.
-várj...!-szóltam utánna ,mire ő vissza fordult és elégedetten leült török ulésbe, a fekete- rózsás ágyneműmre.
Elmeséltem neki ,hogy Ati megcsalta Zsófit.
Erre csak annyit felelt ,hogy minden képp mondjam meg Zsófinak a dolgot . Persze meg is mondom neki...csak össze kell szednem addig magam.
És utánna jött a kínosabb sztori.Elmondtam neki, hogy egy éve még együtt voltam Márkal ,de persze ő ezt tutta.Igazából ki nem tudta a suliból? Mi voltunk az a pár aki szinte egész 4 évben együtt volt.Megmondtam neki, hogy Márk ma meg akart csókolni én mepg vissza utasítottam...