Emo mindhalálig

6.

-dehát szereted nem?-förmedt rám a hippi
-asszem.-volna vállat
-akkor ? Ennyire hülye vagy?!-erre csak csúnyán néztem rá.Hé egy évvel fiatalabb mint én! Megérdemelek egy kis tiszteletet,nem?-joh bocsi...de miért???
-nem lehetünk megint együtt... Túl sokat veszekedtünk.Nem volt már jó együtt lenni, csak úgy megszokásból voltunk együtt.- vallottam be.
-ez hülyeség!-nyavajgott.
-pff mit tudsz te...tök más világban élsz!-sértődtem be.
-ezt hogy érted?-mondta kicsit idegesen.
-úgy értem ,hogy olyan világban élsz ahol lefekszel egy haveroddal és nem jelent semmit! Szivjátok a drogot ezerrel ,mert az olyan jó! Csak azért, hogy elmenekülhessetek a való világ gondjai elől!- keltem ki magamból, nem kellene élő itéletesnek lennem a hippikel szembe ,de ez a véleményem .Ennyi.
-hát kösz bazdmeg !-kelt fel és befutott a fürdőbe
-én, én nem úgy értettem! Nem tudom miért mondtam! Petra !?- bántam meg az mondatomat és a fürdőhöz sétálva kopogni kezdtem.- Petra? Nyisd ki lécci- mondtam halkan a homlokomat a fehér ajtónak támasztva. -Petra!Hallom hogy sírsz...nyisd már ki!- álltam ugyan abba a pózba .-mit tegyek hogy megbocsáss?- dültem háttal az ajtónak és a földre csúsztam.
-semmit! - szólt kislányos, besértődött hangon
-és ha csinálok neked kakaót?-vigyorodtam el huncutan.
-nem kell a rühes kakaód ! Amugy is Elisz, szar karaót csinálsz!
-és ha meghívtak fagyizni? - próbálkoztam.Kuncogást hallottam az ajtó másik feléről.
-kapok három gombócot?- kérdezte besértődve, de hallottam ,hogy a végét elneveti.
-négyet is! - vigyorodtam el.Hallottam hogy a zár kinyílik és kilépett a kisírt szemű lány ,de már vigyorgott.
-mehetünk!- emelte fel az orrát és ösze kurcsolta kezeit.Utánna sétáltam.
Lementünk a kolesz előtti kocsmába.Én nem kértem fagyit, mert nem volt annyi pénzem. Petra kért egy Hupikéktörpikéket,egy puncsot és valami zöld cuccot amiről folyt le a zöld takony szerű öntet. Nyami.. Persze a felénél többet nem bírta megenni a vékony 50 kilós lány,úgyhogy a zöld trutyit meg egy kis puncsot meghagyott nekem.
-szent a béke?-mosolyogtam .
-persze!-ölelt meg vidáman- nem is haragudtam- nevettem el magát.
Ez a kis beszélgetés sokkal közelebb hozott minket egymáshoz.Nem tudtam ,hogy ennyire jó fej és nem is borzalmas a csaj.