Oda érve Dávidékhoz Zsófi berontott az ajtón.
-Hol van?? -kérdezte izgatottan,miközben ösze vissza nézelődött a házban.
-csókolom -köszöntem udvariasan Dávid anyukájának
-Szia édesem -nézett végig rajtam kedvesen a nő (hisz az orr pirszing és a gatya lány el engedhetetlen nálam a fekete ruhadarabok mellett...meg persze a haj... )
-Zsófi !Dávid fent van. -nézett barátnémra. -téged hogy is hívnak?-nézett utánna rám, Zsófi felszaladt a lépcsőn.
-Elisz,maga biztos Gabriella -mosolyogtam a nőre.-sokat hallodtam magáról.
-Oh... nem én Anna vagyok,a mostoha anyuka. -motyogta a földet nézve.
-ooo sajnálom, de magáról is sokat hallottam -kacsintottam Annára. -nem tegezhetném? Olyan fura ez nekem...-néztem rá vicces fejjel.
-persze hogy tegezhetsz.Kérsz makarónit? -nézett kedvesen .
-természetesen kérek -nevettem el magam. -jé valaki hív. Egy pillanat és jövök -néztem rá a makarónit szedő nőre.
-menny csak.-a képernyőn a "Vörös "név villogott. Úr isten!
-Szia! -vettem fel a telefont kuncogva.
-szia...ugye fogunk még találkozni?-kérdezte halkan, ezerrel kezdett verni a szívem -persze, ha szeretnél,őszi szünetben rá érek. -mondtam izgatottan. -Addig tudunk chetelni.
-okés, ha ráérsz írj.
-hát most barinőm baratjánál vagyunk. -röhögtem.
-jólvan,jó szórakozást-tette le ezzel a telefon vörös.
Vissza menve Bodajkra a hét pár napja egyéb esemény nélkül telt .Vagyis én egész héten nyomtam a telefont Vörössel...,ezen kívül nagyon semmi. Péntek van ,ha úgy vesszük az őszi szünet első napja.
-fuu de vártam már eszt a napot! Tiszta honvágyam volt.-magyaráztam cuccaimat pakolva Márknak aki rám sem hederitett.
-hiányozni fogsz hülye lány.-nézett rám ,kicsit elkeseredett fejjel.
-figyi... eszt nem most kéne megkérdeznem de....tudom hogy te itt maradsz egész szünetben ...-kezdtem el nyökögni. (Márk anyukája már nem él, az apja külföldön dolgozik...nagyszülei nincsenek ezért minden szünetet itt tölt Bodajkon.)
-igen? -kérdezte kíváncsian.
-hát... -mosolyogtam huncutan. -nincs kedved erre a 2 hétre eljönni hozzám?Anyum dobta fel az ötletet ,és szerintem tök buli lenne.-le ültem mellé és bele néztem abba a kettő gyönyörű ,nagy szemébe.
-Én szivesen elmennék, de tudom hogy a régi barátaiddal már betábláztad a hetedet.Nem akarom elrontani az egészet. -morogta a földet bámulva.
-figyi én szeretlek és veled akarok lenni! Úgy hogy vagy jössz vagy soha többé nem beszélek veled. -csattantam fel,de utánna kb két percig bámultuk a falat az ágyon ülve...most szerelmet vallotam neki??
-omm oks persze hogy megyek! -szólalt meg végül
-Ennek most ugye tudod hogy nagyon örülök-öleltem meg és ki futottam ,végre kaptam levegőt.
YOU ARE READING
Emo mindhalálig
Random-szeretsz?-kérdezte Márk könnyes szemmel, mintha nem tudná mit érzek iránta. Vagy télleg nem tudja? -igen...-motyogtam magabiztosan. -akkor? Mitől félsz?-csattant fel és elengette a kezem. Arréb ált pár lépést , a korlátra tette könyökét és eltakar...
