Emo mindhalálig

24

Másnap nagyon nem csináltunk semmit.Amíg Zsófi aludt el mentem Márkal a közelbe lévő fagyizóba.

-egy vaniliát és egy puncsot kérek szépen-mondtam a pultos néninek, aki szemmel láthatóan fel ismert.

Mivel régen nagyon sokat jártam ide fagyizni.

-pohárba? -vigyorgott rám.

Ezek szerint emlékezett, hogy mindíg pohárba kértema csavaros fagyit.Bólintottam.

-én ugyan ezt kérem- szolt Márk zsebre tett kézzel,kapucnival a fején.

Melegítő volt rajta..pedig 80 fok lehetett.Én egy vékonyabb de szintén hosszú új pólót vettem fel,hogy ne látszódjanak a hegeim.
El indultunk vissza fele és már mind ketten meg értük a fagyinkat.A tavaszi délelőtt napsugarak erősen a szemembe sütottek .Ezért  hunyorogtam.
-Elisz...-nezett rám fél szemmel Márk.-Meg kéne dumálnunk ezt-azt.-Mondta a fekete hajú emo fiú és kicsit meg remegett a hangja.

-tudom...-néztem a földet sétálas közben.A fiú el kezdte tördelni az ujjait.

-miért vagy ideges?-kérdeztem halkan-minden rendben lessz.-folytattam.-csak idő kell a dolgoknak,hogy helyre áljanak.

-de nem tudok tovább várni.-ált meg és szembe fordult velem.-nem akartalak megcsókolni...az én hibám az egész.

-nem a csók miatt harakszom rád.-néztem a szemébe és lassan tekintetem át csúszott a kezére ,amin a melegítő fölső kicsit fel csúszott,mire ő a másik kezévl el takarta a kicsit ki látszódó pirosas csíkot.

-sajnálom...-fogtam meg a kezét.

-Nem csinátál semmit.Én vagyok a barom.-kis szünet után nem szolt semmit ,csak felém hajolt és meg csókolt.

Baromi régen volt normális csókunk.Meg nyalta az alsó ajkam és nyelvével maszírozni kezdte az enyémet.Az út szélén álva szorosan magához húzott ,mindha soha többé nem akarna el engedni.

-szeretlek-hajoltam el töle és meg haraptam az alsó ajtát.

-Én mindíg szerettelek...Az első pillanattól kezdve.