Mély elmélkedésemet a gombokról Márk keze szakította meg,ami az államhoz érve felemelte a fejemet.
Ő mélyen a szemembe nézve vizsgálta zsöldesbarna szememet.Remegni kezdtem, így egyik szeméből a másikba néztem.
-Márk...-próbálkoztam, de mind hiába . A fiú a számra hajolt és óvatosan végig nyalta ajsó ajkaimat.A csók hevében a nyelvét beengedtem a számba így igazi csók lett belőle.-Márk én...-hajoltam el tőle de láttam ,hogy a szeme könnybe borul a vissza utasításom miatt.A szívem szakadt még , hisz még talán én is szerettem őt. Valahol legbelül, de nem lehetünk együtt, ez nem ilyen egyszerű...
El kellet meneküljek az érzéseim elől ,ezért el löktem magamtól és egyenesen kifutottam az ajtón.
Ki a koleszből.Jó messze a sulitól.
Egyenesen Zsófi és Ati háza felé.
-Zsófi!Zsófi!-nyitottam ,vagyis inkább estem be az ajtón könnyes szemmel.
-Zsófi nincs itthon sorry -Felelt Ati a fekete hajába turva.-De szerintem a ...a pékségnél megtalálod!-Felelt kicsit hezitálva a srác ,mindha csak most találná ki.
-jól vagy?-néztem rá furán ,de ő csak ált mereven továbbra is ugyan azon a helyen.Éreztem hogy valamit rejteget, mert soha nem tudott nekem hazudni.Bár sosem voltunk túl jóban,de azért eléggé ki ismertem az évek során.Közelebb léptem egy lépést ,mire fel kiáltott.
-szerintem menned kéne! -ordított rám.Egy kicsit hátráltam aztán megindultam felé és egy hirtele mozdulattal el löktem onnan.Le esett az állam.
-hát ezt takargattad.-néztem a kanapén fekvő (feltehetőleg kicsit piás)idegen lányra.-csalod Zsófit...-feleltem rekedten.
A meglepetés ereje hatott Atira mert nem bírt se megmozdulni ,se megszólalni.Szótlanul egy 180 fokos fordulatot véve elkezdtem az ajtó felé futni .
-hé hé hé !-ugrott elém,mire én egy megvető pillantással megpróbáltam félre lökni,persze nem sikerült -nem mondhatod méeg neki!-szorította meg a csuklómat.
-mert akkor mi lesz????-kiabáltam és egy nagy lendületet véve felemeltem egyik lábam és térdel tökön rúgtam a kis megcsalós gyereket.
Kifutottam az ajtón és vissza nézve láttam Atit a padlón térdelve... a tkét fogva olyan "meghalok " fejjel.
-Hidd el Zsófitól majd nagyobbat kapsz!-kiabáltak vissza a vállam felett.-Ő ezt nem érdemelte meg...te pedig amit tőlem kaptál nagyon is!
Egy pillanatra meg kellet álnom el szívni egy cigit, hogy mindent át gondolhassak.
YOU ARE READING
Emo mindhalálig
Random-szeretsz?-kérdezte Márk könnyes szemmel, mintha nem tudná mit érzek iránta. Vagy télleg nem tudja? -igen...-motyogtam magabiztosan. -akkor? Mitől félsz?-csattant fel és elengette a kezem. Arréb ált pár lépést , a korlátra tette könyökét és eltakar...
