Emo mindhalálig

,

Órák után mentem a kolesz felé de hallom hogy valaki fut felém.
-oo szia Márk,mizu? -mondtam kínosan.
-nagyon kerültél ma-mondta kicsit szomorú fejjel
-hát...bocsi -vigyorogtam és oldalba böktem hogy oldjam a feszültséget-nem is...matekon megdobtalak egy galacsinnal amire ráírtam hogy "szia" de te csak kidobtad ...-nevettem és a szemébe néztem,abba a gyönyörű sötétkék szemébe.
-kosaraztam naa-nevettet-omm, hogy értetted aszt hogy "az első csókunk"?-mondta huncut mosolyal a száján
-hagyál már! Véletlen volt! -mondtam végül, de úgyéreztem ég a fejem.Ugye nem vörösödtem el?! Jesszus én soha nem pirulok el, soha!
-hát jó pedig szívesen adtam volna többet is-ezerrel kezdet verni a szivem szavait halva, de mire megszólalhadtam volna vissza futott a sulihoz, arcomra egy puszit nyomva.Ez most mi volt? Valaki segítsen mert elhányom magam!megvan! Zsófi! Felfutottam a kolégium második emeletére egyenesen a szobánk felé,szó szerint beestem az ajtón.
-Zsófi! Zsófi -kiabáltam ,mire a lány kilépett a fürdőből egy szál törölközőben.
-mi a bajj? -nézett rám aggódva.
-fuu hat hol is kezdjen reggel Miki....
-várj egy kicsit fel öltözök .-szakított félbe mielőtt elkezdtem volna elhadarni a történteket.Miután kijött elkezdtem mesélni neki a napomat a szobába körbe-körbe járkálva.
-várjcsak,te hol voltál ma? Megint lógtál? -Kérdeztem a témátol eltérve.
-nem...mindegy majd elmesélem, mond csak mi volt utánna ?-mondta a földet bámulva.
-semmi el futott, ennyi.-leültem mellé az ágyra és átkaroltam,Zsófi soha nem szokott ilyen lenni, remélem nincs nagy bajj.-mesélj-mondtam halkan.
-Dávidot elütötték amikor motorral ment,de már jol van csak bent volt a kórházba.
-istenem...hogy van?még mindig ott van?-olyan lelkiismeret furdalásom van ,hogy meg gyanúsítottam hogy lógott.
-igen már jól van, hazament.Fiúkhoz át kell majd mennem, szólni hogy miért nincs itt.
-okés-néztem együtt érző mosolyal barátnémra. -nem gáz ha nem megyek át veled? Márk miatt....mert nemtudom mivan...
-de hogy gáz -kacsintott rám Zsófi és megöleltem.