Emo mindhalálig

R

Márkal várakoztunk,de sehol senki.
-Na ha nem jönnek addig felhívom anyumat-szólaltam meg megtörve a csendet és kimentem.Megcsörgettem anyumat aki első csörrenésre felvette a telefont.
-szia anya!-szóltam bele a telefonba .
-Szia.-feleltem kedvesen
-hogy vagy? Mizujs? Milyen volt a hét? -kérdezte kíváncsiskodóan anyum.
-jó volt nagyon,bár Márkal össze vesztem,de már minden oké.-kezdem el mesélni
-oh akkor jó ennek örülök -válaszolt kedvesen.
-Jah és nem lenne nagy problem ,ha nem mennék haza hétvégén? Jövő hét hétvége már úgy is őszi szünet...eleget leszek othol -kezdtem kuncsorogni anyának.
-hát...nemtudom olyan régen láttalak. -Felelt elkeseredetten anyum,de tovább kuncsorogtam és végül megengedte. Visszamenve Márkhoz már mindenki ott volt.
-hol voltál?- Kérdezte Zsófi.
-anyummal beszeltem.-Vágtam rá.
-20 percig?-csodálkozott Ati.
-Aha -nevettem.
-ti most jártok?-Kérdezte Miki váratlanul. Nem válaszoltam rá, csak olyan "maradj csöndben "fejjel meredtem Mikire.
-oooo,ez most komoly?-Érdeklődőt Zsófi,Ati meg csak mosolygott Márk "miafasz" fején . Márkra néztem de ő csak lefegyott fejjel bámult előre.
-dehogy is -nevettem kínosan.
-és mi van akkor ha igen? -mondta végül Márk.
Mindenki kérdően nézett rá, magyarázatra várva.
-Semmi,-felelte valaki halkan.
-Na jó, eszt majd megdumaljuk,ketten.-neztem rá Márkra.Zsófinak végülis sikerült terelnie a témát. Jókat nevettünk.már régen volt ilyen .
-omm....amugy ti....-kezdett el nyökögni Ati,rám és Mikire nézve.
-mivan? -kérdezte nevetve Zsófi.
-neem mindegy,hagytuk. -válaszolt Ati el gondolkodna.
-szerintem aszt akarta kerdezni hogy én csokoloztam-e ma Eliszel. -válaszolta rezzenéstelen arcal Miki. Megált bennem a lélegzet.
-omm ezek szerint igen....-válaszolt Ati kíváncsiságát megbánva,mert látta hogy Márk olyan fejet vág mint akit fejbe lőttek.