Házasság Extrákkal

6. rész

Cristiano

- Nyertünk! - hallottam mindenhonnan csapattársaim boldogságtól elfúló hangját. Ahogy elhangzott a mérkőzés végét jelentő sípszó, felrobbant a stadion. A madridisták tombolva éljenezték a csapatot, míg a másik tábor szurkolói csalódottan hagyták el a helyüket és elindultak haza.

- Szép volt - állt meg mellettem Xavi, majd kezet fogtunk. Lassan az egész Barca lekezelt velünk és elhagyták a pályát.

- Elismerésem - veregetett vállba Messi.

- Köszönöm - vigyorogtam rá. A híresztelésekkel ellentétben mindig is tiszteltük egymást és elismertük a másik munkáját.

- Itt a nap hőse! - kurjantotta Pepe és mielőtt észbe kaphattam volna, Marceloval, Fabioval, Sergioval és Xabival felkaptak, majd a levegőbe dobtak.

- Ki a legjobb? - kérdezte ordítva, mire a többiek szintén kiabálva válaszoltak.

- Ronaldo!

Ezt háromszor eljátszották velem, majd végre letettek. Nevetve néztem rájuk.

- Kösz fiúk, de nélkületek nem ment volna!

Boldogságban úszva köszöntük meg a szurkolóknak a kitartást, amivel végig buzdítottak minket.

- Gyerünk fiúk, átöltözni! Vár titeket a média! - hallottuk meg az edzőnk jókedvű hangját.

- Igenis Mester! - szalutáltunk és egymást lökdösve indultunk el átöltözni.

Fél óra múlva frissen zuhanyozva, de még mindig eufórikus hangulatban léptünk ki az öltözőből.

- Irány az inkvizíció - léptem Iker mellé, aki csapatkapitánysága miatt kellett, hogy megjelenjen. Vigyorogva, jókedvűen léptünk be a sajtószobába, ahol vakuk százai villogtak felénk. Elindultunk az asztalhoz, aminek a másik oldalán megláttam a fiamat, akit Kendra tartott és mind a ketten büszkén mosolyogtak rám.

- Egy pillanat - néztem Anchelottira és odaléptem a függöny takarásában lévő szeretteimhez.

- Ügyes voltál apa! - ugrott rögtön a karjaimba Junior. Össze-vissza pusziltam nevető arcát. - Köszi a gólokat - vigyorgott rám csibészesen.

- Gratulálok - nézett rám szeretettel a szőke lány is. - Mesterhármas a Barca ellen? - kérdezte felhúzott szemöldökkel, de vidáman.

- Ilyet még nem csináltam - vontam meg álszerényen a vállam és adtam egy puszit a feje búbjára.

- Ó, te kis beképzelt - lökött oldalba. - Menj, mert már várnak rád - nézett az edzőmre, aki az óráját mutogatta. - Meghallgatjuk, hogy miket mondasz, aztán lelépünk.

- Oké, oké! Otthon találkozunk - simogattam meg Juniort és egy utolsó puszit adva neki, visszalépdeltem az asztalhoz. Leültem és bólintottam, hogy kezdhetik. Onnantól kezdve, nem volt megállás, sorra záporoztak ránk a kérdések. Jóleső érzés volt nyertesként válaszolni rájuk. Mikor már azt hittem, hogy vége, az egyik amúgy sem szimpatikus riporter, akiről köztudott, hogy Barca drukker, tette fel a kezét. Mikor megkapta a szólás jogát, érdekes kérdést intézett felém.

- Seňor Ronaldo - nézett rám sunyin - mit szólt a mai újságokban megjelent cikkekhez? Nem zavarta a koncentrálásban?

Értetlenül néztem először rá, majd az edzőmre. Ne tudtam, miről beszél, mert nem szoktam újságot olvasni, főleg nem meccsek előtt. Oldalra nézve megakadt a szemem Kendra ijedt arcán.

- Nem tudom, hogy miről beszél - fordultam vissza a férfi felé.

- Erről - lobogtatott meg egy szennylapot, amin Irina virított meztelenül egy másik férfi ölében.