Házasság Extrákkal

7. rész

Kendra

- Hol vagy te ribanc? - hallottam meg Irina ordítását.

- Halkabban, mert nem rég fektettem le Juniort - léptem ki a konyhából, ahol épp a vacsora maradványait tüntettem el.

- Leszarom azt a kis fattyút - kiabált tovább amiből rájöttem, hogy valami történt. Elöntött a düh attól, amit a kicsire mondott.

- Ne beszélj így róla! - csattantam fel.

- Úgy beszélek, ahogy akarok - járkált idegesen fel és alá, majd rám nézett és közeledni kezdett. - Miattad van! - jelentette ki. Értetlenül meredtem rá.

- Micsoda?

- Cris kidobott - hisztizett szinte toporzékolva. - De ezt még nagyon megbánja! Megbánjátok! Nem teheti ezt velem! - beszélt össze-vissza.

- Irina már kértelek, hogy halkabban, mert Juni alszik - próbálkoztam megütni egy normális hangnemet, de nem hagyta.

- Te engem csak ne csitítgass! Mióta betetted ide a lábad, azon dolgozol, hogy megkaparintsd Crist! De abból nem eszel! Azt hiszed nem látok át az álarcodon? Hányszor tetted már szét neki a lábad, hogy elérd a célod? - ordított magából kikelve, míg én lefagyva álltam a vádjaitól. Soha nem gondoltam férfiként a focistára. Ő nekem a barátom és egyben a munkaadóm volt, semmi több.

- Ezt te sem gondolod komolyan? - néztem döbbenten a nőre. - Nagyon jól tudod, hogy nekem ott volt Raúl.

A férfi nevének említésétől szívemben felszakadtak az épphogy behegedt sebek és a fájdalom átcikázott a testemen.

- Volt? - pislogott rám gonoszul Irina. - Biztosan rájött, hogy mekkora egy cafka vagy és lelépett - vágta hozzám gúnyosan.

- Nem - csuklott el a hangom. - Fogd már fel, hogy Cris és köztem soha nem volt semmi. Mi csak barátok vagyunk - bizonygattam a nőnek, teljesen feleslegesen.

- Kár a gőzért, mert úgysem veszem be. Nincs a földön olyan nő aki ne tenné szét neki a lábát. De azt azért elmondom, hogy te sem kellesz majd neki másra csak ágymelegítésre. Pár nap és rájön, hogy nélkülem egy senki. Sírva fog kuncsorogni, hogy bocsássak meg.

Elnyílt szemekkel néztem rá és hallgattam a hülyeségeit.

- Te hallod magadat? - találtam meg a hangom. -Te vagy a senki. Ha ő nem lett volna melletted, akkor most nem tartasz ott ahol. Miatta jutottál el oda, ahol most vagy.

Talán nem kellett volna hergelnem, de nem hallgathattam tovább, ahogy Crist szapulja alaptalanul.

- Te kis...! - rontott nekem váratlanul. Arcomon hatalmasat csattant a tenyere égő, vörös foltot hagyva maga után.

- Irina! - dörrent a levegőbe a portugál hangja.

Megkönnyebbülten kaptam a fejem az ajtóra, ahol ott állt Cris, Iker, Sergio és Marcelo.

Cris

- Sikerült lerendezned? - tette a vállamra a kezét Iker, miután utolértem őket az egyik szórakozóhelyen és leültem az asztalukhoz.

- Szakítottam vele - masszíroztam meg az orrnyergemet. Meglepődve vettem észre, hogy a kapus arcára egy apró mosoly ült ki. - Látom, nem nagyon hat meg.

- Sose tagadtam, hogy nem csípem az exedet - komolyodott el. - De engem nem a magánéleted érdekel, hanem a csapatbeli teljesítményed. Az utóbbi időkben nagyon szétszórt voltál és a foci sem úgy ment, mint kellett volna.