Házasság Extrákkal

33. rész

Cris

- Mit tervezetetek mára? - nézett ránk mosolyogva anya. Szinte sugárzott az arcáról, hogy tisztában van vele, hogy mi történt köztem és Kendra közt és nagyon is elégedett a dolgok alakulásával.

- Pihenést - csúszott ki a lány száján majd rám kapta a tekintetét és mélyen elpirult.

- Hallottad - vigyorodtam el - Ha a feleségem pihenni szeretne, akkor azt tesszük.

- De azért fagyizni elmegyünk? - pislogott ránk Juni kétségbeesett tekintettel.

- Persze - vágtuk rá egyszerre Kendrával.

Miután befejeztük a reggelit, elindultunk a szobánkba, de anya megállított.

- Menj csak - néztem bátorítóan a lányra - mindjárt megyek én is.

Bólintott majd magunkra hagyott minket a konyhában.

- Ugye nem csak szórakozol vele? - vont felelősségre jóanyám miután hallotta becsukódni a szobánk ajtaját.

- Nem - ráztam meg a fejem. - Nekem ez már rég nem a szerződésről szól.

- Helyes - nyugodott meg anya. - Ez a kislány nem érdemelné meg, hogy összetörd a szívét.

- Vigyázok rá - fogadkoztam. - Annyira szeretném tudni, hogy ő mit érez - sóhajtottam fel.

- Valamit biztos, ha ágyba bújt veled.

- Honnan? - néztem anyára döbbenten.

- Az arcotokra van írva - nevetett fel - na meg elég vékonyak a falak kisfiam és nem voltatok valami halkak - vigyorgott rám.

- Anya! Basszus, ne nézz így rám, mert zavarba hozol - forgattam meg a szemeimet.

- Szerinted én mennyire voltam zavarban, mikor meg kellett Juninak magyaráznom, hogy nincs semmi baj, csak te és Kendra...khm szeretgetitek egymást?

- Úristen! Ő is hallotta? - temettem a kezeim közé az arcomat.

- Nyugi, még elég kicsi, így beérte az én magyarázatommal, de legközelebb azért halkabbak legyetek - kacsintott rám majd otthagyott lefagyva.

A gondolataimba merülve lépkedtem fel a lépcsőn, hogy benyitva a szobánkba elmosolyodjak a látványtól. A szőke lány az ágyon feküdt összegömbölyödve, mint egy kiscica és aludt. Jóleső érzéssel töltött el a tudat, hogy miattam és az éjszakánktól fáradt el ennyire. Óvatosan másztam mellé és közel bújtam hozzá. Vigyorogva konstatáltam, hogy amint megérezte a jelenlétemet, közelebb kúszott és lábát az enyémek közé tolta. Mélyet szippantottam az illatából ami körülölelt minket. Lehunytam a szemeimet és azon kezdtem agyalni, hogy miként kerültünk ebbe a helyzetbe. Azt hiszem köszönetet kell mondanom Irinának, mert ha ő nem kezd el hazugságokat terjeszteni akkor soha nem jövök rá, mekkora kincs van az orrom előtt. Mert Kendra az, egy igazi drágakő. Jó lenne tudni, hogy ő hogy gondolja a köztünk lévő kapcsolatot, mert én nagyon is komoly vagyok kettőnket illetően. Minden egyes szó amit a fogadalomban kiejtettem a számon, a szívemből jött. Én tényleg úgy érzem, hogy ő az a nő aki mellett le tudnám élni az életemet. Nem utolsó szempont az sem, hogy Juni is szereti. Bár ki nem? Az egész lényéből árad a kedvesség, a közvetlenség. Nem is tudom, hogy miért nem vettem észre előbb?

Imádom nézni ahogy nevet. A szemei olyankor égszínkékek lesznek és az arcán megjelennek a gödröcskéi, amik ellenállhatatlanná teszik a mosolyát. Szeretem az apró kezeit is, amik sokszor segítettek, hogy elfelejtsem a mindennapok szarságait mikor esténként a tévé előtt a vállaimat masszírozta.