Házasság Extrákkal

21. rész

Cris

Álomvilágomból két pici kéz szakított ki, valamikor délelőtt.

- Apa? Apa! - súgta a fiam, miközben simogatta az arcomat.

- Mi a baj? - mormogtam.

- Bozont nem tud aludni - álldogált mezítláb mellettünk a verdás pizsamájában, kedvenc macijával a kezében. Résnyire nyitottam a szemeimet és elmosolyodtam a látványtól. Juni haja kócosan meredezett az égbe, arca gyűrött volt az ágyneműtől. Felemeltem a takarómat és ő azonnal eleget tett az invitálásomnak.

- Sssz! - húztam el a számat, mikor jéghideg talpait a combomhoz nyomta. Kényelmesen befészkelte magát középre, így sajnos eltávolodtam a lánytól, akivel eddig összesimulva aludtunk. Jó volt magam mellett tudni alvás közben. Érezni a teste melegét és magamba szívni az illatát. Gondolataimból fiam hangos szuszogása riasztott fel. Ránézve láttam, hogy visszaaludt. Mosolyogva nyomtam egy puszit a hajába, majd figyelmemet ismét, az ágy túloldalán alvó lányra irányítottam. Elfacsarodott a szívem, ahogy néztem, mert annyira gyönyörű volt. Szőke haja aranyzuhatagként terült szét a párnán. Arca kisimult, nyugodt volt. Ajkai picit elnyíltak, amitől kedvem lett volna csókkal ébreszteni. Felé nyúltam és kisimítottam egy kósza tincset az arcából. Semmi jelét nem adta, hogy felébredt volna, így tovább gyönyörködtem benne.

- Nem tudok aludni, ha nézel - szólalt meg néhány perc múlva, amivel a frászt hozta rám.

- Bocs, csak elgondolkoztam - súgtam oda neki.

- Min? - kérdezte majd kinyitotta a szemeit és én elmerültem a kék íriszek mélységében.

- Hogy mától fogva házasember vagyok - vigyorogtam rá.

Mosolyogva fordult a hátára amitől a takarója lejjebb csúszott és kinyúlt pólója sejtetni engedte kerekded idomait. Nagyot nyeltem a látványtól, majd inkább a köztünk alvó fiamat kezdtem figyelni.

- Olyanok vagyunk, mint egy igazi család - kuncogott fel édesen.

- Mert papíron azok is vagyunk - válaszoltam azonnal, majd gondolataim elkalandoztak egy kicsit. Első reggelünk volt együtt, de tudtam, hogy ha rajtam múlik akkor ezentúl mindig így akarok ébredni. Lassan kezdtem bevallani magamnak, hogy egyre többet jelent nekem a mellettünk fekvő lány.

- Jó reggelt! - hallottam meg Kendra hangját ahogy az ébredező fiamra mosolygott, aki viszonozta a gesztust.

- Felébredtél álomszuszék? - néztem a még mindig álmosan pislogó Junira.

- Igen, mert Bozont szólt, hogy éhes - mutatta felém a maciját.

- Ahaa, és mit szeretne reggelizni ez az éhenkórász? - kérdezte Kendra miközben puszit nyomott Junior arcára.

- Hááát - nézett először tanácstalanul a játékra, majd megeresztett egy zsivány mosolyt. - Azt mondta, hogy nutellás palacsintát kér, tejszínhabbal.

- Hűha - emeltem fel a szemöldökömet. - Azt én is szívesen ennék - pislogtam a lányra, aki csak nevetve megforgatta a szemeit.

- Értettem uracskáim - lépett ki a takaró alól és bennem ekkor tudatosult, hogy egész végig egy francia bugyiban és egy pólóban aludt mellettem. Frusztráltan fúrtam az arcomat a párnámba. Ha én ezt tudom...Biztosan nem aludtam volna.

- Valami baj van? - kérdezte aggódva mikor meghallotta a nyögésemet.

- Nincs - mondtam zavartan és óvatosan visszanéztem rá, de már a legjobbról lemaradtam, mert közben felvett egy melegítő nadrágot. Vállát megvonva indult a konyha felé, de az ajtóból még visszanézett.

- Inni kértek?

- Én egy kávét - ásítottam fel.

- És Bozontnak mit csináljak? - kérdezte nevetve a lány.

- Kakaót - vágta rá Juni azonnal.

- Öltözzetek fel, addigra megcsinálom a kaját - mondta jókedvűen a lány, de arcára kiült a döbbenet, mikor meghallotta a fiam válaszát.

- Igenis, anya!