Házasság Extrákkal

42. rész

Cris

- Készen vagy? - kopogtam be a fürdőszobába.

- Mindjárt, már csak a sminkem van - hallottam meg a választ és néhány perc türelmetlen várakozás után tényleg kinyílt az ajtó és kilibbent rajta az én édes kis feleségem.

- Hű a mindenit - szaladt ki a számon miközben szemeimmel majd felfaltam az előttem álló lányt.

- Jó leszek így? - nézett végig magán idegesen.

- Gyönyörű vagy - bókoltam neki amitől elpirult.

- Jó, de most komolyan. Nem túl rövid vagy nem túl...

- Nyugi van - húztam magamhoz a derekánál fogva és beleszippantottam a nyakába, ahonnan a számomra oly ismerős vanília illat belekúszott az orromba, felpezsdítve a véremet - csak egy idióta buliba megyünk, nem a spanyol királyhoz.

- Cris - rebegte halkan a nevemet, amitől majdnem elveszettem a fejemet. - Indulnunk kéne, ha nem akarunk elkésni - csúsztatta tenyerét a mellkasomra és megpróbált eltolni, teszem hozzá, sikertelenül.

- Nekem jobb ötletem van - csókoltam a füle tövénél lévő érzékeny pontra - vegyük le ezt a ruhát és maradjunk itthon.

- Hogyisne! - csattant fel mérgesen. - Nem azért készülődtem fél délután, hogy most öt perc alatt tönkre tedd. Bírj magaddal és hagyd a nemesebbik részed a nadrágodban.

- Nem tehetek róla, hogy a "nemesebbik részem" - nyomtam meg a szót - teljesen megőrül érted - haraptam aprókat a nyakától a válláig, amit édes kis sóhajokkal fogadott. A nadrágom egyre szűkösebbé kezdett válni és éreztem, hogy Kendra is lassan feladja az ellenállását. Végig csókoltam az állát majd ajkaimat az övére nyomtam és birtokba vettem a mézédes száját. Kezem már a ruha elbújtatott cipzárját kereste, mikor megszólalt az az istenverte telefonom. Megpróbáltam nem tudomást venni róla, hátha elhallgat, de ez nem következett be. Idegesen szakadtam el a karomban tartott lánytól.

- Mi van? - szóltam a készülékbe nem túl kedvesen.

- Bocsi, ha megzavartam valamit - röhögött hangosan Sergio -, de az újságírók lassan szétszedik a helyet, ha nem igyekeztek. Állítólag ígértél nekik egy interjút, ha nem csesztetik Kendrát amikor Junival van.

- Erre bezzeg emlékeznek - túrtam morogva a hajamba miközben figyeltem ahogy a kedvesem megigazítja magán a ruhát és egy aprócska mosolyt villantva rám kimegy a szobából.

- Oké, mond meg nekik, hogy már úton vagyunk és megkapják a szaros válaszaikat.

- Rendben és mégegyszer bocs haver - röhögött a telefonba a védő, mint a fakutya.

- Kapd be - nevettem el én is magam és kinyomtam a készüléket.

Lesiettem az emeletről, hogy megkeressem Kendrát, de ő már kabátban állt az ajtóban.

- Indulhatunk? - kacsintott rám huncut mosollyal kívánatos ajkán.

- Mindjárt - préseltem az ajtónak hirtelen. - Ugye tudod, hogy ezt nem úsztad meg, csak későbbre halasztottuk? - haraptam a fülcimpájába picit, majd újra megcsókoltam. Egészen addig játszottam a bársonyos nyelvével, míg meg nem éreztem, hogy kezeivel a hajamba túrva húz közelebb magához és sóvárgó ölét hozzám dörgöli. Vigyorogva engedtem ki karjaim közül és nevetve figyeltem ahogy vágytól elsötétült szemeiben felvillant a harag.

- Oké - szólalt meg szexi, rekedt hangon, amitől kedvem lett volna vissza vinni a szobánkba, de nem tettem. - Te akartad - nyalt végig vörössé duzzadt ajkain. - Fogsz te még kegyelemért könyörögni Cristiano Ronaldo dos Santos Aveiro - fordított nekem hátat és sietős léptekkel a kocsihoz indult.