Házasság Extrákkal

9. rész

Kendra

- Nézd! - mutatta Juni a képet, amin eddig dolgozott. - Ez a mi családunk.

- Nagyon szép - simogattam meg a fejét. - Elmondod kik ezek? - mutattam a pálcika emberkékre.

- Ez apu, ez a mama, ez te vagy és ez pedig én.

Könnyek futották el a szemem, hogy engem is a családjába sorolt.

- Bejöhetek? - dugta be a fejét Serg az ajtón.

- Persze - mosolyogtam rá. - Véget ért a kupaktanács?

- Nagyjából - ült le mellénk sóhajtva. - Juni, apa üzeni, hogy menj le.

- Nincs kedvem - húzta el a száját a kicsi.

- Pedig valami jégkrémet emlegetett - vigyorodott el Sese.

Juni abban a pillanatban felugrott és már szaladt is lefele a lépcsőn.

- Óvatosan! - kiáltottam utána aggódva. - Ekkora gáz van? - néztem a baszk férfira, aki gondterhelten bólintott.

- Miből jöttél rá?

- Nem volt nehéz. Reggel majdnem ránk törtétek az ajtót, most pedig egy átlátszó történettel elküldted Juniort, tehát valami olyanról akarsz beszélni velem, ami nem tartozik rá.

- Okos - nézett rám elismerően.

- Köze van ahhoz az újsághoz, amit Iker hozott?

- Igen. Tudod mi van benne?

- Nem - ráztam meg a fejemet.

- Akkor mindjárt jövök - mondta, majd felállt és pár percre eltűnt a földszinten. Mikor visszajött hozta az újságot és Ikert.

- Ajaj - néztem egyikükről a másikra. - Komoly gond lehet, ha már a nehéztüzérséget vetitek be - próbáltam elviccelni a dolgot.

- Olvasd el és döntsd el magad - nyomták a kezembe az újságot.

Döbbenten olvastam a főcímet, majd Ikerre néztem aki bólintott, hogy folytassam. Megkerestem a cikket és kíváncsian vetettem bele magam. A közepénél már felfordult a gyomrom, a végére pedig lesokkolva néztem a férfiakra, akik komor képpel ültek velem szemben.

- De hiszen ez hazugság! Még hogy Cris meleg és hogy csak alibiből járt Irinával! Ki hiszi ezt el? - dobtam a földre az újságot felháborodva.

- Az a baj, hogy sokan - sóhajtott fel Iker. - Te is tudod, hogy mekkora hatalma van a médiának.

- Mindig azt mondják, nem zörög a haraszt, ha nem fújja a szél - okoskodott Sese.

- Nem lehet kiadni egy cáfolatot? - kérdeztem kétségbeesve, mert tudtam, hogy igazuk van. A lavinát már elindították és csak rajtunk múlik, hogy mekkora lesz a pusztítás.

- Őszintén, te hinnél neki ha egy ilyen cikk után mentegetné magát?

- Nem - suttogtam halkan. - De csak kell lennie valami megoldásnak! - csattantam fel idegesen.

- Volna itt valami - kezdte Sergio - egy olyan dolog, amivel megcáfoljuk Irina vádjait és közben rajta is bosszút állunk.

- Mindenben segítek - ajánlottam fel azonnal holott még azt sem tudtam miről van szó. Szemem előtt csak egy cél lebegett Crist megvédeni. - Mit találtatok ki?

A két focista egymásra nézett, majd Iker mondta ki mire gondoltak.

- Crisnek meg kell nősülnie.

- Hogy mi van? - kerekedtek el a szemeim.

- Elvesz egy nőt, ezzel megcáfolja a hazugságokat és azt mondja, hogy miatta szakított Irinával. Senki nem fog többé hinni annak a kígyónak - magyarázta a kapus.

- Ez egész használható ötlet - bólogattam.

- Én találtam ki - húzta ki magát büszkén Serg.

- Egy bökkenő van. Honnan szedtek olyan nőt, aki ebbe belemegy? Ráadásul olyan valaki kell aki eddig is a képben volt, mert ha egy vadidegennel állít be Roni, akkor a kutya sem fog hinni neki.

- Így van - bólogatott Iker - ezért is gondoltunk rád.

Megütközve néztem a két férfira. Először azt hittem viccelnek, de mikor láttam, hogy nem mosolyognak és várakozón néznek rám, leesett, hogy komolyan gondolják.

- Én? - kérdeztem rá mégis hitetlenkedve.

- Igen, te vagy az egyetlen olyan nő, aki már régóta Cris mellett van. Ráadásul megbízik benned.

- De ezt ... én nem... hogyan? - pörögtek a kérdések a fejemben.

- Figyelj! - fogta meg a kezemet Iker. - Tudod, hogy soha nem mondanék neked ilyet, ha bármi más megoldást látnék ennek az ügynek a rendezésére. - Bólintottam, mert benne a végletekig megbíztam. - Te vagy az egyetlen akiről a firkászok elhinnék, hogy tényleg lehetett valami köztetek, mert itt élsz velük. Írtok egy titkos megállapodást, hogy mondjuk egy év múlva közös megegyezéssel elváltok - gesztikulált hevesen.

Hiába tudtam, hogy ez jó ötlet azért rendesen vaciláltam, egészen addig míg Sergio be nem vetette ellenem az ütőkártyáját.

- Juniornak sem mindegy, hogy Cris kivel kerül közelebbi kapcsolatba. Gondolom te se szeretnél egy műnőt látni mellette.

Az ellenállásom itt tört meg. Belegondolva tényleg borzasztó lenne a kicsinek, ha újra meg kéne szoknia egy másik nőt az apja mellett, aki ki tudja hogy viselkedne vele.

- Cris mit mondott? - sóhajtottam fel, megadva magam nekik. Szemük összevillant, majd fészkelődni kezdtek.

- Az igazság az, hogy még nem tudja kire gondoltunk. Előbb veled akartunk beszélni, hogy vállalod-e.

- A barátom és most bajban van - mondtam. - Ha így tudok rajta segíteni, akkor megteszem. Úgysincs már aki számon kérje rajtam - csuklott el a hangom Raúlra gondolva.

- Nyugi kislány - ölelt át Iker - ha meglátja, hogy férjhez mentél, a fejét fogja a falba verni, de már késő lesz.

- Kösz - mosolyodtam el halványan. - Mikor akarjátok véghez vinni ezt az őrültséget? - kérdeztem sóhajtva.

- Minél előbb, annál jobb - fogta meg a kezemet Sergio. - Most pedig menjünk és beszéljünk Crissel.

A focisták előre mentek, míg én a gondolataimba merülve lépkedtem utánuk.

- Megtaláltuk az ideális feleséget neked - hallottam meg Sese hangját.

- Ilyen hamar? - csodálkozott el a portugál.

- Nem kellett messzire menni, csak kellett egy kis idő, míg meggyőztük - mondta a kapus.

- Ki az? - kérdezték egyszerre a konyhában ülők.

- Én - léptem be a helységbe, ahol minden szem rám tapadt. Benzema és Marcelo tátott szájjal, Iker és Sergio vigyorogva míg Cris elhűlve nézett rám.

- Te tényleg bevállalnád ezt értem? - nyögte ki mikor magához tért.

- Érted és Juniorért. De van egy pár feltételem - tettem karba a kezeimet.

- Azt hiszem, mi itt már feleslegesek vagyunk - vigyorgott még mindig a védő. - Lelépünk, ti meg beszéljétek meg, hogy mikorra szervezzük a banzájt.

Szemeimet fogva tartotta a portugál barna tekintete, így alig érzékeltem, hogy a többiek leléptek. Ketten maradtunk a konyhában, némán bámulva egymást.