Házasság Extrákkal

13. rész

Kendra

Miután Sergio lelépett, Dolores a szobájába ment magunkra hagyott Junival. Megetettem, lefürdettem majd lefektettem aludni.

- Mesélj még egyet - nézett rám laposakat pislogva.

Mosolyogva adtam be a derekamat és belekezdtem egy újabb történetbe. Juni nagy nehezen elaludt, így halkan becsuktam a könyvet és visszatettem a polcra. Óvatosan lépkedtem ki a szobából és a földszintre tartottam, hogy elpakoljam a vacsora maradványait. Mikor beléptem a helységbe a döbbenettől földbegyökerezett a lábam. Szám elé kaptam a kezem és úgy néztem körül a gyertyával megvilágított konyhában.

- Hát ez? - kérdeztem a portugáltól, aki vigyorogva várt rám. Hozzám lépett és a széket kihúzva leültetett az asztalhoz, ahol egy-egy szelet raffaello torta várt minket. Ő is leült velem szemben.

- Tudod - nézett rám zavartan - úgy gondoltam, ha már játszunk akkor csináljuk rendesen.

Nem értettem egy szót sem, egészen addig míg bele nem nyúlt a zakója belső zsebébe és térdre ereszkedve előttem elővett egy dobozt, majd feltette a kérdést.

- Kendra Froster leszel a feleségem?

Döbbenten néztem a barna szemeibe. Most hülyéskedik vagy komolyan beszél? Úgy gondoltam én is beszállok a játékba.

- Igen - nevettem rá, de azonnal el is hallgattam, mikor kinyitotta a dobozt. - Ez gyönyörű - szakadt ki belőlem az ékszer láttán.

- Örülök, hogy tetszik - mosolyodott el megkönnyebbülten, majd kivette a gyűrűt a dobozból és az ujjamra húzta. - Most már hivatalosan is a menyasszonyom vagy - vigyorodott el.

- De Cris - szabadkoztam, miközben a szemem nem tudtam levenni a gyűrűmről. - Ez egy vagyonba kerülhetett.

- Ne foglalkozz vele - simított végig a hüvelykujjával az ékszeren és közben nem engedte el a kezemet. - Csináljunk úgy, mintha minden igazi volna - motyogta halkan.

- Miért jó az nekünk? - értetlenkedtem.

- Mert akkor jobban beletudjuk élni magunkat a szerepünkbe - magyarázta zavartan, miközben az asztalterítőt vizslatta behatóan.

- Végül is miért ne - vontam meg a vállam. - Igazad lehet, ha elhitetjük magunkkal, hogy minden igazi körülöttünk, talán hamarabb eltelik az év is.

A csatár furcsán nézett rám, de aztán bólintott. Kezembe vettem a villámat és falatozni kezdtem a süteményből.

- Ez mennyei - hunytam le a szemem az élvezettől amit az íze okozott.

- Tudtam, hogy ez a kedvenced - vigyorodott el Cris.

- Honnan?

- Egyszer mesélted, hogy voltatok egy cukrászdában és még életedben nem ettél olyan finom raffaello tortát, mint ott.

- Ez onnan van? - néztem rá hitetlenkedve.

- Igen. Valami gond van? - pislogott értetlenül, elfehéredett arcomra.

- Nem - nyeltem nagyot, mert eszembe jutottak annak a napnak az emlékei. Raúl akkor kérdezte meg tőlem, hogy lennék-e a barátnője.

- Kendra látom, hogy valami nem stimmel - nézett rám aggódva a portugál. - Mit csináltam rosszul?

- Te semmit - eresztettem meg egy halvány mosolyt - csak tudod Vele voltam ott - nyögtem ki.

- Ne haragudj, ez eszembe sem jutott - nézett rám bűntudatosan.

- Semmi gond Cris, tényleg. Idővel majd jobb lesz - mondtam, de a hangomban semmi meggyőződés nem volt.

- Még mindig szereted? - kérdezte Roni halkan és megfogta a kezemet.

- Most valahol a szeretet és a gyűlölet között vagyok. Vannak percek mikor még mindig hiányzik - vallottam be és a szemeimet elfutották a könnyek - de olyan is van, hogy egy kanál vízben megtudnám fojtani.

- Nem engedem, hogy még egyszer bántsanak - ölelt át és én jólesően hozzábújtam. Percekig ültünk így, szótlanul, élvezve a nyugalmat amit a másik közelsége okozott.

- El kéne mennünk aludni - jegyezte meg Cris mikor ő is és én is elnyomtunk egy-egy ásítást.

- Ühüm - bólogattam lehunyt szemekkel, de nem akaródzott megmozdulnom. Olyan jó volt hozzá bújni, beszívni férfias illatát. Biztonságban éreztem magam a karjaiban. Pilláim elnehezültek, mintha ólomból lettek volna.

- Gyere Hercegnőm - kapott fel az ölébe Cris, amitől egy picit felébredtem, de mikor a mellkasához bújtam, újra visszatértem álomország kapujához. Még nem léptem be, így éreztem ahogy a portugál óvatosan letett az ágyamra és betakart.- Jó éjt - búcsúzott tőlem és nyomott egy puszit a homlokomra. Mosolyogva fúrtam a fejem a párnába és utolsó emlékként mintha egy édes csókot éreztem volna az ajkaimon.