Házasság Extrákkal

49. rész

Cris

Miután beszéltem Ikerrel, még mindig nem értettem, hogy miért tűnt el Kendra, de megnyugodtam, hogy semmi baja sincs.

- Na? Nem rabolták el az ufók? - nevetett rajtam anya, aki végig asszisztálta a kiakadásomat, mikor a feleségem nem vette fel a telefonját.

- Nem, Ikerrel és Sarával vásárol - húztam el a számat.

- Apa, mi az az ufó? - nézett rám az ekkor felbukkanó Juni kíváncsian.

- Na már csak ez hiányzott- sóhajtottam fel frusztráltan.

- Az ufók kicsi zöld űrlények és csak a mesékben léteznek - vette át a szót anya.

- De akkor hogy tudnák elrabolni Kendrát, és miért? - pislogott ránk értetlenkedve a kicsi.

- Nem tesznek olyat - ráztam meg a fejemet immár vigyorogva. Juni ragaszkodása a lányhoz megmosolyogtatott.

- De a mama azt mondta - görbült sírásra a szája.

- Azt csak úgy mondtam - simogatta meg a fiam fejét anyám, miközben mérges pillantásokkal bombázott, bár nem értettem miért. Nem én mondtam ekkora hülyeséget.

- De miért? - makacskodott tovább Juni.

- Mert...mert ez egy mondás.

- Mi az a mondás?

Anya lemondó sóhajjal ült le az asztalhoz majd az ölébe vette az unokáját és hosszas magyarázatba kezdett. Mosolyogva hagytam magukra őket és elindultam felfelé a szobámba, ahonnan a telefonom hangos csörgését hallottam meg. Ahogy felkaptam és tekintetem a kijelzőre tévedt, a szemeim elkerekedtek. Kíváncsiságomnak eleget téve nyomtam rá a fogadás gombra.

- Halló!?

- Szia Baby - hallottam meg az exem túlzottan kedveskedő hangját.

- Mit akarsz Irina? - ültem le az ágy szélére és érdeklődve vártam a magyarázatát.

- Hé, miért vagy ilyen mufurc velem?

- Ezt komolyan kérdezed? - ráztam meg hitetlenkedve a fejemet, amit ő nem láthatott.

- Jaj, Cris cicám, még mindig amiatt az idióta cikk miatt vagy így kiakadva? Elismerem, igazad volt, tényleg nem kellett volna akkora ostobaságot nyilatkoznom, de annyira megbántottál - szipogott a készülékbe.

- Térj a tárgyra - közöltem vele szenvtelen hangon.

- Találkozzunk - váltott hirtelen hangszínt és az előbbi megtörtsége már sehol sem volt.

- Hogy találtad ki, hogy ez minden vágyam? - röhögtem fel cinikusan.

- Kérlek. Felnőtt emberek vagyunk. Lépjünk túl a sérelmeinken és kezdjünk mindent tiszta lappal.

- Te miről beszélsz Irina? Ha nem tűnt volna fel, akkor én már túl léptem rajtad és lezártam életemnek azt az időszakát. Nem olvasol újságot? Meg-nő-sül-tem! - tagoltam el neki a szót.

- Ja igen - hangzott fel gúnyos hangja. - Elvetted a kis házicselédet. Kendra vagy hogy is hívják? Nem értelek, miből gondolod, hogy bárki elhiszi, hogy jelent is neked valamit?

- Mert aki egy csöppet is ismer az tudja, hogy mit érzek iránta - emeletem fel a hangomat.

- Miért mit?

- Szeretem - válaszoltam hevesen és még én is meglepődtem, hogy milyen egyszerűen ki tudtam mondani. Baromi jó érzés volt, amitől vigyorogni kezdtem.