Házasság Extrákkal

57. rész

Kendra

Az idő gyorsan elrepült felettünk és mire észbe kaptunk, már csak egy hónap volt hátra a szerződésünkből. Gyomrom folyamatosan görcsben volt a gondolattól, hogy mi lesz utána. Féltem, hogy a mostanára tökéletesnek mondható kapcsolatunk egyszer csak véget ér a papíron szereplő időponttal. Pedig most kezdett csak minden igazán csodálatossá válni.

Cris pályafutása legjobb időszakát produkálta a meccseken. Nem volt olyan találkozó, ahol ne rúgott volna legalább egy gólt. Sorban döntötte meg a rekordokat. Egyre többet mosolygott, felszabadult volt, látszott rajta, hogy imádja amit csinál. Juniort és engem elhalmozott a szeretetével és én mégis egyre rémültebben vártam az egyezségünk végét. Féltem, sőt rettegtem attól, hogy elveszítem őket és ettől minden nap rosszullét kerülgetett. Annyira bepánikoltam, hogy reggelente a gyomrom nem bírta a feszültséget és kiadós hányással kezdtem a napokat, ami megijesztett, mert egy kósza gondolat ütött szöget a fejemben.

Egy ilyen rosszullét után jelent meg Sara és Clarisse a konyhánkban.

- Hola csajszi! - köszöntöttek vidáman, de lefagyott a mosolyuk ahogy meggyötört arcomra néztek. - Mi a gond? Nagyon szarul festesz.

- Kösz - legyintettem miközben egy pohár kamilla teát szorongattam a kezeim közt, hogy megnyugtassam a háborgó gyomromat.

- Mi a baj kislány? - huppant le a mellettem lévő székre Clarisse. - Gond van a paradicsomban? - somolygott, hátha jó kedvre derít, de még ez sem segített.

- Nincs - ráztam meg a fejemet lemondóan. - Lehet, hogy jobb lenne, ha volna - motyogtam halkan, de meghallották és mindketten kérdőn fordultak felém.

- Na akkor ezt most leszel szíves elmagyarázni? - nézett a szemembe Sara.

Mivel nem tudhattam, hogy Clarisse be van-e avatva a szerződésbe, így csak annyit nyögtem ki, amiből a barátnőm azonnal sejthette, hogy miről van szó.

- Minden annyira tökéletes, hogy félek, egyszer véget ér - sóhajtottam fel miközben le nem vettem a tekintetemet az előttem lévő barna riporterről.

Rám meredő hatalmas kék szemeiből éreztem, hogy megértette mire gondolok és a halvány mosoly a szája szélén is arról tanúskodott, hogy felfogta mitől nézek ki napok óta úgy, mint a mosott szar.

- Bolond lány! Már megint rémeket látsz - simította a kezét végig a hátamon, amitől egy kicsit megnyugodtam.

- Gondolod? - pislogtam rá feszülten.

- Tudom - bólintott komolyan. - De ezt már a múltkor is elmagyaráztam neked.

- Igen, de...

- Nincs de! - csattant fel. - Miért olyan nehéz felfognod, hogy végre boldog lehetsz? - kiáltott rám és szemeit összehúzva figyelte a könnyeket amik akaratlanul folyni kezdtek az arcomon.

- Most meg mi van? - kérdezte tanácstalanul Clarisse aki szintén ledöbbent a kedélyemben történt hirtelen változástól.

- Azt hiszem terhes vagyok - suttogtam magam elé, amitől mindkét nő ledermedt.

Percekig ültünk néma csöndben egymás mellett. Én éppen azt próbáltam feldolgozni, hogy kimondtam a napok óta bennem kavargó gondolatomat, míg Saráék meglepetten figyelték az arcomat.

- Biztos? - köszörülte meg a torkát a brazil nő.

- Nem tudom - ráztam meg a fejemet.

- Hogy-hogy nem tudod? Nem csináltál tesztet?

- Nem mertem - sütöttem le a szemeimet. - Már megvettem, de még nem volt bátorságom hozzá, hogy megcsináljam - haraptam az ajkamba.

- Akkor itt a tökéletes alkalom - pattant fel mellőlem a barátnőm. A karomnál fogva felrángatott majd a intett Clarissenak is, hogy kövessen minket. - Hol van?

- A fürdőben - nyögtem ki miközben próbáltam lépést tartani a megvadult riporter csajjal.

Alig léptük át a küszöböt, Sara leültetett a kád szélére és az útmutatásomat követve előkereste a dobozt, amit gondosan eldugtam a törölközők alá.

- Tessék, most pedig megcsinálod - nyomta a kezembe. - Ha kell, saját kezűleg pisiltetlek meg - vigyorgott rám.

- Értettem - sóhajtottam fel. - Kimennétek addig?

- Igen, de szólj, ha kész vagy mert itt akarok lenni veled - szorította meg a kezemet, amit egy hálás mosollyal fogadtam.

Amint becsukódott mögöttük az ajtó, idegesen forgatni kezdtem a dobozt. Erőt vettem magamon és kibontottam, hogy végre valahára tisztán lássak én is. Bár a szívem legmélyén már tudtam, hogy mi lesz az eredmény.

Mikor kész lettem a művelettel, kiszóltam a lányoknak, akik kíváncsi lelkesedéssel nyomultak be az ajtón. Ahogy teltek a percek, úgy éreztem, hogy egyre nehezebben kapok levegőt. Direkt háttal ültem a kis műanyag lapocskának és majd megőrültem az idegességtől. Némán figyeltem a lányok arcát, hátha arról letudok olvasni valamit, de sajnos mindketten felvették a póker arcot.

- Áhá - törte meg egyszer csak Sara a fürdőre nehezedő csendet. - Azt hiszem meg van az eredmény.

- És? - szorítottam össze a szemhéjamat.

- Nézd meg magad - nyomta a kezembe a tesztet amitől automatikusan kinyílt a szemem és megpillantottam az előttem lévő eredményt. A szavak a torkomon akadtak és csak bámultam a tenyeremben lévő apró műanyagot. A lányok nem szóltak semmit, de éreztem, hogy kíváncsian fürkészik az arcomat.

- Megjöttem! - hangzott fel a lakásból Cris köszönése, ami visszarántott a földre.

- Azt hiszem, mi most megyünk - nyomott puszit az arcomra Sara és meg is ölelt. - Mondd el neki Dre - mosolygott rám kedvesen. - Mondd el és ne parázz annyit - hagyott magamra a tanácsával majd kézen fogta Clarisset és lelépett vele. - A fürdőben van - hallottam még a hangját, ahogy elárulta a portugálnak, hogy merre talál.

A gyomrom remegett és a kezeim zsibbadtak. Tudtam, hogy nem titkolhatom tovább az állapotomat és nem is akartam.

- Hát itt vagy? - állt meg az ajtóban Cris. - Úristen kicsim, mi a baj? - guggolt le sietve mellém mikor meglátta a könnycseppeket az arcomon. - Bántott valaki? - törölte meg az arcomat a kézfejével.

- Nem - ráztam meg tagadólag a fejemet majd egy hatalmas levegőt vettem és minden bátorságomat összeszedve kinyögtem. - Terhes vagyok - nyomtam a kezébe a pozitív tesztet.