Házasság Extrákkal

55. rész

Cris

Az elmúlt napokban madarat lehetett volna velem fogatni a boldogságtól. Kendra végre bevallotta, hogy ugyanúgy érez, mint én. Az az este életem egyik legszebb estéje volt. Először megijedtem, mikor közölte, hogy beszélnünk kell, de aztán egyre nyugodtabban hallgattam végig a nehezen megfogalmazott vallomását. Annyira édes volt ahogy zavarba jött, és aztán az a csók... Abban minden benne volt és az utána következő éjszaka is arról a szerelemről szólt, amit egymás iránt éreztünk. Soha nem szeretkeztem még úgy nővel, hogy ennyire biztos legyek benne, az érzéseim viszonzásra találtak. Felemelő és varázslatos volt egyszerre. Nem hittem volna, hogy ez az érzés ilyen felszabadító. Már másnap reggel úgy éreztem magam, mint akinek mázsás súlyokat vettek volna le a vállairól, arról nem beszélve, hogy még anyának is feltűnt a köztünk lévő varázslat, de nem szólt semmit csak mindentudón mosolygott maga elé.

- Mi a pálya Gép? - vigyorgott rám edzés után Iker. - Ki vagy virulva.

- Semmi különös El Capi, semmi különös - húztam széles mosolyra a számat, ami mostanában egyre többször előfordult. - Az ég kék, a fű zöld és minden csodálatos.

- Hűha - nevette el magát. - Még sose láttalak ennyire...

- Ennyire minek? - fordultam felé kíváncsian, mert szerettem volna tudni, hogy más is észre vette-e rajtam a változást.

- Boldognak? Felszabadultnak? Szerelmesnek? - sorolta a barátom.

- Igen, az vagyok - bólintottam - és ezt neked és Sarának köszönhetem - tettem Iker vállára a kezem. - Soha nem fogom tudni meghálálni nektek, hogy ennyit segítettetek.

- Ugyan már - csóválta meg somolyogva a fejét. - Mi csak megadtuk a kezdő lökést, a többi a ti dolgotok volt. Nem tehetettek róla, hogy elvesztetek a saját magatok által kreált lelki útvesztőben.

- Húh, ezt de szépen mondtad - vigyorogtam rá. - Te találtad ki, vagy olvastad valahol?

- Kapd be! - röhögött fel ő is majd játékosan a hátamra akart csapni, de gyorsabb voltam és elfutottam előle. Nevetve nézett utánam. - Örülök, hogy minden rendbe jött.

- Hát még én - sétáltam vissza mellé. - Sose hittem volna, hogy ennyire jó dolog a boldogság. Néha megcsípem magam, hogy nem álmodom-e, mert azért még félek, hogy egyszer csak felébredek - sóhajtottam egy nagyot. - Aú! - ordítottam el magam, mikor fájdalom mart az oldalamba. Mérgesen fordultam a barátom felé, aki gonosz mosollyal az arcán pislogott rám ártatlan szemeket meresztve. - Ez most mire volt jó? - háborogtam.

- Csak tudatosítottam benned, hogy nem álmodsz - vonta meg a vállait jókedvűen.

- Kösz! - húztam el a számat.

- Bármikor szívesen - mondta miközben a tenyerével nyakon vágott.

- És ezt most miért kaptam?

- Mert az előbb elszaladtál. A fene sem fog utánad rohangálni - röhögött fel, amitől belőlem is kirobbant a jókedv.

Így sétáltunk be az öltözőbe, de mielőtt kinyithattam volna az ajtót a kapus a karomra tette a kezét.

- Ugye tudod, hogy ezt most már nem puskázhatod el? Kendra nem érdemli meg, hogy átvágd, neki csakis a legjobb jár.

- Tudom - bólintottam komolyan. - És mindent meg is fogok tenni, hogy megkapja. Megmondtam neked Iker - néztem a barátom szemébe, hogy lássa, igazat mondok - szeretem őt és azt akarom, hogy ő legyen a legboldogabb nő a földön. Ha kell, lehozom neki a csillagokat is.