Házasság Extrákkal

30. rész

Kendra

Reggel kipihenten ébredtem. Kíváncsian néztem körül a szobában, ugyanis tegnap csak ledobáltuk a csomagjainkat, majd az egész napot Junival és Doloressel töltöttük. Elmeséltük, hogy miket csináltunk Írországban és megígértem a kicsinek, hogy legközelebb őt is magunkkal visszük, majd egy gyors vacsora után lefeküdtünk aludni. Ezt felidézve tekintetemet a mellettem alvó focistára vezettem, akinek barnára sült bőre teljesen elütött a hófehér ágyneműtől. A mindig precízen beállított frizurája most szénaboglyaként meredezett a feje tetején és nekem kedvem lett volna beletúrni. Arca kisimult, szája picit elnyílt, ami megmosolyogtatott. Ő és a fia, mint két tojás úgy hasonlítottak egymásra.

- Ne nézz! - szólalt meg hirtelen, amitől megijedtem és a szívem majd kiugrott a helyéről.

- Bocsi, de azt hittem még alszol - mentegetőztem, kezemet a mellkasomra szorítva.

- És akkor már úgy gondoltad, hogy titkon lenézheted rólam az ágyneműt? - nyitotta ki a szemeit, miközben száját pajkos mosolyra húzta.

- Idióta - csaptam csupasz mellkasára és elpirultam. Nevetve kapta el a kezemet és magára rántott.

- Most miért? Mondd, hogy még soha nem gondoltál rá, hogy mit rejthet a takaró? - nézett rám pimaszul vigyorogva.

- Pedig nem - ráztam meg zavartan a fejemet - én nem vagyok olyan perverz, mint te.

- Én sem vagyok perverz - csúsztatta le egyik kezét a fenekemre - csak egészségesen kíváncsi - markolt belém.

- Cris - sikkantottam fel, miközben a szívem már tüzes szambát járt a mellkasomban az érintésétől és a tudat, hogy csak egy vékony takaró választ el tőle sem segített, hogy lecsillapítsam. - Mit csinálsz?

- Semmit - pislogott rám ártatlan képpel - csak leellenőrzöm, hogy nem löttyedt-e meg a hosszú út során. - Hitetlenkedve ráztam meg a fejemet. - Most mi van? Én csak a minőségi árút szeretem - csapott rá az előbb még markolt testrészemre.

- Akkor ez a "minőségi árú" most kicsinál - villantottam rá mérges tekintetemet és az ujjaimmal bökdösni kezdtem az oldalát. Egy ideig nevetve tűrte, de aztán maga alá gyűrt és lefogta a kezeimet. Szája széles mosolyra húzódott kiszolgáltatott helyzetem láttán. Pár centiről nézett a szemeimbe, amitől még levegőt is elfelejtettem venni, de az ő arcáról is leolvadt a mosoly. Tekintetét a szemem és a szám közt járatta. Világosan láttam, hogy mi jár a fejében, de nem ellenkeztem. Megadóan engedtem el magam a karjaiban és mikor közeledni kezdett, lehunytam a szememet. Lélegzete már a számat csiklandozta, majd óvatosan egy puszit nyomott az ajkaimra. Mintha bomba robbant volna bennem, melynek repeszei a bőröm alá furakodva szikrákat hoztak volna létre. Bizsergett a szám érintése nyomán és még többet akartam, de mielőtt bele merültünk volna ebbe a jóleső őrültségbe, kivágódott a szobánk ajtaja.

- Mondtam, hogy fent vannak! - kiabált ki Juni a mamájának. - Puszilkodnak!

Elvörösödve, zavartan sütöttem le a tekintetemet, míg Cris csak nevetve legördült rólam. A kisfiú mintha erre várt volna, már mászott is közénk, kezében az elmaradhatatlan macival.

- Jó reggelt rosszcsont! - nyomott Cris puszit Juni arcára, aki odabújt a portugál széles mellkasához és átölelte. Mosolyogva néztem őket. Annyira intim volt ez a pillanat, hogy kezdtem zavarba jönni és elgondolkodtam rajta, hogy mit is keresek itt, de ez hamar elfelejtődött, mikor a kicsi kinyúlt a szabad kezével és a nyakamnál fogva közelebb húzott, teljesen összepréselve hármunkat.

- Jól aludtál? - kérdeztem mosolyogva miután engedett a szorításán.

- Ühüm - bólogatott, de még mindig nem engedett el minket. Crissel találkozott a pillantásunk és megdöbbenve figyeltem a szemeit, amik ellágyulva pihentek rajtam. Nem tudtam mit kezdeni az érzéssel, amit ez kiváltott belőlem.

- Azt hiszem én most... - sütöttem le a szemeimet majd kimásztam az ágyból - megnézem, mi lesz a reggeli. Ruháimat magamhoz vettem és eltűntem a fürdőben. A reggeli rutin után hajamat felcopfoztam és késznek nyilvánítva magam kiléptem a fürdőből. A szám akaratlanul is mosolyra húzódott, mikor megláttam, hogy Juni az apja hátán lovagol, amitől a csatár csak nagyokat nyögött. Az ajtónyitódásra Cris felém fordította a fejét és könyörgőn nézett rám.

- Lent találkozunk apuci - intettem neki szemtelenül vigyorogva, majd kisétáltam a

szobából.

- Ezt megjegyeztem! - kiáltott utánam a portugál amivel hangos nevetést csalt ki belőlem.

- Jó reggelt! - toppantam be a konyhába, ahol Dolores már javában készítette a reggelit. A rengeteg zöldséget látva tudtam, hogy Cris nem fog örülni, hogy megint a kötelező étrendet követve kell étkeznie.

Nevetgélve, beszélgetve készítettük el a finomságokat, majd Dolores elment, hogy felöltöztesse a legkisebb Aveirot. Az utolsó simításokat végeztem a terítésen, mikor két kar fonódott a derekam köré.

- Te bestia - súgta Cris a fülembe és az érzéstől az egész testem megremegett - képes voltál ott hagyni egyedül egy szörnyeteggel?

- Az a szörnyeteg történetesen a fiad és ahogy láttam, nagyon lelkesen lovagolt rajtad - nyögtem ki egy épkézláb mondatot nagy nehezen, mert a portugál a fejébe vette, hogy megőrjít. Ajkaival épphogy hozzá érve a bőrömhöz csíkot húzott a fülemtől a kulcscsontomig, izzó, perzselő érzést hagyva maga után.

- Igaz, de én máshogy és másvalakivel akartam lovagolni - harapott bele a fülcimpámba, amitől egy apró sóhaj szaladt ki a számon és a vérem folyékony lávaként kezdett keringeni az ereimben.

- Cris kérlek - nyögtem fel, elveszve az érzéseim közt. A szíven hevesen dübörgött a mellkasomban a közelségétől, míg az eszem sikítva utasított, hogy lökjem el magamtól.

- Mit kérsz cica? - búgó hangjától a hideg és a meleg egyszerre rázta meg a testemet. Lehunytam a szemeimet és szinte a karjai közé omlottam. Ajkai még mindig kínzó játékukat játszották az egyre érzékenyebb bőrömön. - Mond ki és én teljesítem minden vágyad - lehelte rekedt hangon a fülembe, majd maga felé fordított és tekintete az enyémet kereste. Mikor megtalálta, nem tudom mit olvashatott ki belőle, de ajkai azonnal lecsaptak rám és követelőzve feszítette szét számat a nyelvével és támadta le az enyémet. Mély, férfias nyögés tört fel a torkából, mikor testem önálló életre kelve hozzá simult.

- Fúúj! - hallottuk meg Junior utálkozó hangját az ajtóból, mire észbe kaptunk és szétrebbentünk, mint a rajta kapott tinédzserek. - Mama! Apáék már megint puszilkodnak! - árult be minket a nagymamájának.

Zavartan hátráltam el a portugál öleléséből, aki kérdőn nézett rám, de én inkább lehajtottam a fejemet és azon voltam, hogy lehűtsem felforrósodott arcomat. Nem volt egyszerű feladat, mert minduntalan felrémlett, hogy mennyire jó érzés volt az amit az előbb tettünk. Úgy látszik, hogy minél távolabb kerültem Cristől, annál józanabbul tudtam gondolkodni. Eszembe villant, hogy nem helyes amit csináltunk, mert ez a házasság nem igazi, csak papíron létezik, így a focista érzelmei sem lehetnek azok. Legalábbis amit a szemeiből kiolvastam, biztosan nem, mert az enyémekben már én magam sem voltam biztos.

Dolores belépve az ajtón hol Crisre, hol rám pislogott kíváncsian, a szája sarkában bujkáló mosollyal. Szótlanul ültünk le reggelizni, és csak Junior önfeledt magyarázása hallatszódott az asztalnál.