Cris
A döbbenettől nem tudtam megszólalni. Csak néztem a lányt, aki felszegve az állát, komolyan nézett rám. Próbált határozottnak látszani, de ijedt szemei elárulták, hogy mégsem olyan biztos a dolgában, mint ahogy mutatja.
- Hol van Juni? - kérdezte hirtelen és nekem mosolyognom kellett aggódásán.
- A nappaliban, mesét néz.
Újra csend telepedett ránk. Némán ültünk egymással szemben és próbáltuk rendbe szedni a gondolatainkat, mielőtt megszólalunk.
- Sergio nem komplett - kezdte ő.
- Az biztos, hogy ennél őrültebb ötletet még nem hallottam - adtam neki igazat.
- Hogy fogjunk neki? - kérdezte, de nem nézett rám.
- Fogalmam sincs - vontam meg a vállam. - Még sose nősültem eddig.
- Szerintem meg kéne beszélnünk, hogy milyen elvárásaink lennének ez idő alatt. Tényleg, mennyi időre gondoltál fent tartani a látszatot? - kérdezte, mint aki már többször is átrágta a lehetőségeket.
- Ez annyira gáz - nevettem el magam és végre ő is elmosolyodott.
- Az, de igaza van a fiúknak, ez a legütősebb válasz Irinának.
- Tudom, csak nem így képzeltem el, ha egyszer megnősülök.
- Elhiheted, hogy én is romantikus lánykérésre vágytam, fehér ruhára és mindenre, ami ezzel jár - komorodott el.
- Nem kell ezt tenned, ha nem akarod - néztem a szemeibe -, majd csak találunk valami más megoldást.
- Persze - húzta el a száját. - Addig meg mindenki olvassa, hogy miket mond rólad az a ... - háborgott.
- Szerintem egy év elég lesz elhallgattatni a kétkedőket - vágtam a szavába.
- Oké - bólintott. - Írunk egy megállapodást, hogy egy év után simán aláírjuk a válást és kész. Ja és ne feledkezz meg a házassági szerződésről sem. Nekem nem kell semmi a válás után. Nem azért teszem, hogy megkopasszalak, csak megakarlak védeni téged és Juniort is attól a hárpiától és a hazugságaitól.
Döbbenten néztem rá. Egy pillanatra sem jutott eszembe, hogy a pénzemre pályázna, de az, hogy erről papírt is akar, megmelengette a szívemet.
- Kérhetek tőled valamit? - sütötte le a szemeit.
- Ezek után bármit - mosolyogtam rá bátorítólag.
- Arról lenne szó... szóval, hogy..., ha megismerkedsz valakivel ez alatt az egy év alatt, szeretném, ha szólnál és nem az újságokból kéne megtudnom, hogy megcsalt a "férjem" - tette macska körömbe a szót. - Még egyszer nem élném túl, a megaláztatást - suttogta.
- Megígérem - fogtam meg a kezét, ami az asztalon pihent -, de ez ugye fordítva is így lesz? Nem szeretném, ha felszarvazottnak titulálnának - vigyorogtam rá.
- Megegyeztünk - nézett rám komolyan. - Most már csak azt találd ki, hogy mikor legyen a naaagy nap. Sese azt mondta, hogy minél előbb, annál jobb.
- Beszélnem kell az ügyvédemmel, a családommal és a PR-osommal is - gondolkodtam hangosan. - Amint ezeket letudom, megmondom a dátumot. Így jó lesz?
Bólintott, majd felállt.
- Megyek, megnézem Juni mit csinál - hagyott magamra.
Kezembe vettem a telefonomat és egy darabig csak pörgettem az ujjaim közt. Ha most belevágok, akkor nincs vissza út, viszont ha meghátrálok lehet, hogy többé nem tudom lemosni magamról a meleg jelzőt. Nagyot sóhajtva bekapcsoltam a telefonomat, ahol több száz hívás és sms fogadott a családomtól, ismerőseimtől.
- Akkor kezdjük - mondtam magamnak bátorításként és kikerestem az ügyvédem számát. Felvázoltam neki, hogy mit is kérek tőle, ő pedig megígérte, hogy két nap múlva aláírhatjuk a papírokat. Nem kérdezett semmit csak csinálta amit mondtam.
A következő hívásom viszont már nem volt ilyen egyszerű.
- Szia anya!
- Édesem, miért nem veszed fel a telefont? Reggel óta próbállak elérni - mondta szemrehányóan. - Mi ez a hülyeség, amit Irina állít?
- Hosszú történet - sóhajtottam. - A lényeg, hogy szakítottam vele és most így próbál bosszút állni rajtam.
- Én megmondtam - csattant fel - annak a lánynak még a szeme sem állt jól! Mihez kezdesz most?
Éreztem, hogy itt az idő, hogy a nyakába zúdítsam a hírt.
- Megnősülök!
- Jó vicc, de most komolyan, hogy akarod csírájában elfojtani ezt a dolgot?
- Anya, komolyan mondtam, megnősülök - ismételtem meg, mire a vonal másik végén néma csend lett. - Itt vagy még? - kérdeztem aggódva.
- Igen, csak mintha azt hallottam volna, hogy megnősülsz.
- Mert azt is mondtam. Átrágtuk a dolgokat és arra jutottunk, hogy ez a legjobb megoldás.
- Na de hogy? Miért? - értetlenkedett.
Hosszas magyarázkodásba kezdtem, felsoroltam az érveket és az ellenérveket is.
- Ahogy hallom, már az is megvan, hogy ki lesz a szerencsés - sóhajtott fel.
- Igen.
- És végre én is megtudhatom, hogy hívják az álmenyemet?
- Kendra - nyögtem ki a lány nevét.
- Te képes voltál rávenni azt a kislány erre az őrültségre? - csattant fel.
- Ha hiszed, ha nem ő ajánlotta fel, önszántából.
- Ő is megbolondult. Bár, ha belegondolok - töprengett hangosan - nála keresve sem találhatnál jobbat. Csinos, okos, imádja az unokámat, ideális feleség lesz neked - lovalta bele magát a dolgokba.
- Anya! - figyelmeztettem. - Ne éld bele magad! Ez csak egy látszatházasság lesz. Egy év múlva szép csendben elválunk.
- Egy év? - kérdezte ravasz hangon. - Az hosszú idő és sok minden történhet azalatt...
- Anya!
- Jól van na! - somolygott a telefonba. - Reménykedni csak szabad? És mikorra tervezitek ezt az egészet?
- Ezért hívtalak - vallottam be. - Szerinted melyik időpont lenne a megfelelő?
- Mivel az a ribanc már tele kürtölte a világot a hazugságával, minél hamarabb lépned kellene. Szerintem két hét alatt mindent eltudok intézni.
- Két hét? - kérdeztem idegesen.
- Igen - csengett határozottan a hangja. - Még ma foglalok helyet és megyek. Nem kell semmivel sem foglalkoznod, majd én mindent megszervezek.
- Nem szeretnénk nagy felhajtást - halt el a hangom.
- Kisfiam! - torkolt le. - Az a kislány feladja érted a függetlenségét, megérdemel egy gyönyörű esküvőt. Arról nem beszélve, hogy ha nem adod meg a módját, akkor senki nem fog hinni nektek.
Nem vitatkozhattam vele, mert igaza volt. Miután elköszöntünk az asztalra borultam és fáradtan fújtam ki a levegőt.
- Túl vagy rajta? - lépett mögém a lány és finom kezeivel gyúrni kezdte a vállaimat.
- Beszéltem az ügyvéddel, és anyával - nyögtem fel. - Anya holnap érkezik.
- Az jó - mosolyodott el Kendra.
- Mához két hétre jelölte ki az időpontot.
Kezei megálltak a mozgásban, majd lerogyott a mellettem lévő székre.
- Két hét? - suttogta döbbenten.
- Tizennégy nap - bólogattam és figyeltem az arcán átsuhanó érzelmeket, amik hűen tükrözték az enyémeket is.
YOU ARE READING
Házasság Extrákkal
Fanfiction- Kendra Froster, fogadod-e az itt megjelent Cristiano Ronaldo dos Santos Aveirot törvényes férjedül? Ígéred-e, hogy vele leszel jóban-rosszban, egészségben-betegségben, míg a halál el nem választ? - Igen - nyögtem ki elhaló hangon, miközben a feje...
