Házasság Extrákkal

35. rész

Kendra

Nevetgélések és ölelkezések következtek, amit én mosolyogva a figyeltem a háttérbe húzódva.

- Az a hír járja, hogy megnősültél - szólalt meg az egyik lány, mire az egész bagázs kérdőn nézett a portugálra.

- Igaz is - kapta el a kezemet Cris. - Bemutatom nektek Kendrát, a feleségemet. Ők pedig itt Stella, Gaby. Lucas és Martin - mutatott az előttem állókra.

- Örülök, hogy megismerhetlek - ölelt át hirtelen a Stellaként bemutatott barna hajú szépség. - Remélem boldogok lesztek - mosolygott rám kedvesen amivel azonnal a szívembe lopta magát.

- Már azok vagyunk - nyomott egy apró csókot az ajkaimra a csatár, majd levakarhatatlan mosollyal az arcán járatta a szemét a barátai közt.

- Ú-ú! Rendesen elkapták a töködet Cris - húzta fel a szemöldökét röhögve Lucas.

- Tudom, de nem bánom - nézett rám olyan tekintettel, hogy egy pillanatra még én is elhittem, hogy érez valamit irántam.

- Üljünk már le - szólalt meg Gaby akinek a szeméből kétkedést olvastam ki.

Ahogy helyet foglaltunk, megkezdődött az anekdótázás. Figyelmesen hallgattam a régi történeteket és hatalmasakat nevettem egy-egy vicces sztorin.

- Nincs kedved táncolni? - vigyorgott rám Marcos, akitől még a hideg is kirázott.

- Én... - kezdtem volna szabadkozni, de Cris közbe szólt.

- Menj csak nyugodtan - simított végig a karomon.

Nagyot nyelve, félve néztem az előttem önelégülten vigyorgó férfira, de nem tehettem mást, hiszen nem akartam megbántani a férjem barátait, így felálltam.

- Ne félj, nem eszlek meg - poénkodott Marcos, de még a hangszíne sem tetszett.

Kelletlenül követtem a táncparkettre, ahol azonnal magához húzott és hiába próbáltam távolabb tolni magamtól, nem ment.

- Jó bőr vagy cica - nyalta meg az ajkait, amitől a gyomrom is felfordult. - Cris egy baromi nagy mázlista. Az eddigi barátnői is jól néztek ki, de te túl szárnyalod mindet - suttogta vészesen közel a fülemhez. - Tudtad, hogy eddig csak barna női voltak? - kérdezte hirtelen.

- Nem érdekelnek az elődeim - fészkelődtem a karjai közt, amik úgy tartottak fogva, mintha bilincsek lennének. - Én amúgy sem a barátnője vagyok, hanem a felesége - néztem dacosan a férfi szemébe.

- Mert ügyes kiscica vagy - vigyorodott el megint. - Mondjuk én azt hittem, hogy Irina is ügyes lesz és elveteti magát vele, de úgy látszik néha az én megérzéseim is csalhatnak.

- Mire akarsz kilyukadni? - pislogtam értetlenül rá.

- Ó, semmire. Csak tudod Irinával volt egy megállapodásunk de most, hogy ő kikerült a képből ez sajnos megszűnt.

- Megállapodás? - kérdeztem, nem sok jót várva ettől a beszélgetéstől.

- Bizony. Minden hónapban átutal egy kisebb összeget, én pedig nem árulom el Crisnek, hogy megcsalta - nevetett, mintha az év poénját lőtte volna el.

- Mégis kivel? - bukott ki belőlem.

- Természetesen velem - kacsintott rám. - Tudod, az én drága barátom rengeteget utazik a meccsek miatt és sajnos magára hagyta a barátnőjét, aki ez miatt nagyon-nagyon szomorú volt, de én mint jóbarát segítettem neki enyhíteni a hiányt - ecsetelte olyan élvezettel a hangjában, hogy a gyomrom dupla bukfencet vetett és félő volt, hogy telibe hányom Marcost.