Házasság Extrákkal

46. rész

Cris

Reggel arra ébredtem, hogy Kendra felpattant mellőlem és szájára szorítva a kezét a fürdőbe sietett. Értetlenkedve néztem utána, de aztán mikor végre felfogtam, hogy rosszul van, utána siettem.

- Mi a baj kicsim? - simítottam a kezemet a hátára.

- Menj innen - nyögte fájdalmasan két öklendezés közben.

- Nem - fogtam össze a haját. - Mit ettél, amivel elronthattad a gyomrodat?

- Fogalmam sincs - húzta le a wc-t. Odalépett a mosdóhoz, megmosta az arcát és a fogát. - Csak arra keltem, hogy felfordult a gyomrom - sóhajtotta, majd visszavánszorgott az ágyhoz és lerogyott rá.

- Feküdj le és maradj egész nap ágyban - utasítottam miközben betakartam.

- Azt hiszem pihenek még egy kicsit - hunyta le a szemeit és a következő pillanatban már aludt is.

Óvatosan csuktam be magam mögött az ajtót. Elgondolkodva lépdeltem le a lépcsőn, mikor egy hurrikán neki szaladt a lábamnak.

- Ho-ho-hó, állj csak meg kisfiam - fogtam meg a karját. - Hova sietsz ennyire?

- Kendrához - válaszolta és már szaladt is volna tovább.

- Juni - guggoltam le elé. - Hagyd most őt.

- Miért? - pislogott rám

- Mert még alszik.

- Akkor felkeltem. Nem szokott érte haragudni.

- Kendra beteg - vallottam be neki, majd a vállára téve a kezemet, lesétáltam vele a konyhába.

- Jó reggelt! - mosolygott rám anyám, de a fiam elkámpicsorodott arcát látva elkomolyodott. - Valami baj van?

- Kendra beteg - lógatta az orrát Juni szomorúan.

- Beteg? - kapta a fejét rám anya. - Mi a baj?

- Nem tudom, egyszerűen csak rosszul lett és hányt. Lehet, hogy este valami olyat evett az estélyen ami megfeküdte a gyomrát - ültem le a konyhában.

- Hányt? - nézett rám hirtelen.

- Igen - arra ébredtem, hogy kirohant mellőlem és hát... - tártam szét a karjaimat. - Ja tényleg, mit csináljak neki reggelire? Gőzöm sincs, hogy betegen mit ehet és mit nem. Gondolom kímélni kell a gyomrát - emeltem a tekintetemet anyára, aki egy fura mosollyal az arcán nézett rám. - Most mi van?

- Semmi, semmi - vigyorodott el. - Majd én készítek neki egy kis pirítóst meg teát - fordult a pult felé és tüsténkedni kezdett.

Én addig leültettem Juniort és megcsináltam az ő reggelijét. Sokat nevetgéltünk közben és jó volt látni, hogy mennyire kiegyensúlyozott kisgyerek lett. Úgy látszik a házasságom Kendrával jó hatással volt rá. Ahogy ezt végig vezettem magamban, a gondolataimban felbukkanó lány megjelent a konyhában.

- Jó reggelt! - köszönt mosolyogva és nem is látszódott rajta a reggeli rosszullét. - Szia Juni - simított végig a kicsi fején kedvesen.

- Szia - vigyorodott el a fiam, aztán pedig mérgesen pislogott rám. - Azt mondtad, hogy beteg, de semmi baja sincs - durcázott be, kezeit összefonva maga előtt.

- Tényleg nem voltam jól reggel - kelt a védelmemre a lány. - De úgy látszik egy kis plusz alvással meg is gyógyultam - nyomott puszit Junior arcára.

Helyet foglalt a mellettem lévő széken és hálásan elmosolyodott, mikor anya letette elé a pirítóst.

- Köszönöm. Látom a házi riasztó működésbe lépett - vágott felém egy fintort.

- Bocs, hogy aggódok érted - csóváltam meg a fejem, de nem haragudtam, inkább örültem, hogy jobban van.

- Édes vagy - hajolt hozzám és egy aprócska puszit nyomott az arcomra. - Hmm, ez nagyon finom - harapott bele aztán a kenyerébe. - Úgy érzem, egy lovat is meg tudnék enni - mondta. Ijedten néztem ahogy felpattant mellőlem és a hűtőhöz sietett. - Úgy emlékszem, még van egy kicsi - morogta az orra alatt és tüzetesen végig pásztázta az összes polcot- - Meg is van! - kiáltotta el magát diadalittasan.

- Mi az? - néztem kíváncsian a kezében tartott üvegre.

- Narancslekvár - ejtette ki áhítattal a nevét. Vigyorogva figyeltem ahogy leszenvedi a tetejét és egy kiskanállal belenyúl. - Mennyei - hunyta le a szemeit miközben lenyalogatta a kanálról a lekvárt.

Eközben észrevettem, hogy anyám arcán egyre szélesebb mosoly terült el. Szemeimet rá meresztve próbáltam megtudni az okát, de ő csak megcsóválta a fejét és vigyorogva elfordult. Éreztem, hogy tud valamit amit én nem és ez nagyon idegesítő volt.