Házasság Extrákkal

19. rész

Cris

Idegesen toporogtam a kertben felállított virágkapu alatt. Mi van, ha meggondolja magát? Mi van, ha mégsem vállalja be ezt értem? Gondolataimból a felcsendülő nászinduló szakított ki. Tekintetemet a széksorok közt végig futó vörös szőnyegre emeltem, ahol megláttam Őt, a bátyjába kapaszkodva. Gyönyörű volt, mint egy hercegnő. Az én hercegnőm. Pillantásom rajta felejtettem és heves szívdobogással csodáltam szépségét. Keze megremegett, mikor Fraser az enyémbe helyezte azt.

- Nagyon vigyázz rá! - jött a figyelmeztetés a Celtic kapusától.

- Úgy lesz - ígértem meg határozottan, mert mikor megláttam felém lépkedni, már tudtam, hogy nem engedem többé el.

Az anyakönyvvezető szónoklata alatt végig az arcát fürkésztem, melyen érzelmek milliói voltak fellelhetők. Juni édes mosollyal az arcán nyújtotta felénk a gyűrűket, amik szerencsére tökéletesen passzoltak ránk. A fogadalmat remegő hangon ismételte meg, míg én minden egyes szavát határozottan, megfontoltan ejtettem ki a számon.

Végül eljött a pillanat mikor az anyakönyvvezető kimondta, hogy férj és feleség vagyunk.

- Megcsókolhatod a menyasszonyt! - hallottam meg és ettől a szívem majd kiugrott a helyéről. Kendra szemei ijedtséget sugároztak felém. Hogy megnyugtassam, rámosolyogtam és átvettem az irányítást. Kezemet vékony derekára csúsztattam így vonva őt közelebb magamhoz. Ajkai hívogatóan elnyíltak, amitől kiszáradt a szám. Aztán végre megcsókoltam. Leírhatatlan érzések száguldottak végig rajtam az érintésétől. Egyre többet és többet akartam, teljesen elfelejtkezve a körülöttünk lévőkről. Nem akartam, hogy vége szakadjon, de a levegőhiánytól már foltok ugráltak előttem. Hitetlenkedve néztem csillog íriszeibe. Miért nem vettem észre őt hamarabb? Gondolataim örvényéből a násznép fütyülése és tapsolása rántott ki. Családunkkal az élen megindultak felénk, hogy gratuláljanak. Kezemmel ösztönösen húztam közelebb magamhoz a feleségemet. Ez a szó és a gondolat mosolygásra késztetett.

- Piszok mázlista! - ütögette meg Sergio a vállamat, majd a fülemhez hajolt. - Ha ezt tudom, nem engedem át neked!

- Késő bánat - vigyorogtam vissza, de azért a szememet rajta tartottam mikor Kendrához lépett és átölelte.

- Nyugi - lépett elém Iker, aki Sara kezét szorongatta. - Már a tiéd, úgyhogy becsüld meg!

- Tudod, hogy mit mondtam - néztem komolyan a szemébe. - Nekem ez nem játék!

- Helyes - vigyorodott el, majd ő is a lányhoz lépett. - Gyönyörű vagy - mosolygott rá, amitől engem majd szét vetett a büszkeség. Ez a csodálatos nő itt mellettem az enyém.

Ahogy végig néztem az embereken, mindenkinek elismerő volt a tekintete. Boldogan öleltem magamhoz a lányt, aki csak mosolyogva nézett fel rám. Óriási késztetést éreztem, hogy újra megcsókoljam, de nem akartam zavarba hozni.

Anya átvette az irányítást és mindenkit betessékelt a házba, ahol rogyásig pakolt svédasztalok sokasága várta a vendégeket. Nekünk még maradnunk kellett, hogy kielégítsük a médiahiénák kíváncsiságát.

- Cristiano! Miért terjesztett hamis vádakat Irina magáról? - csaptak a közepébe.

- Talán nem tudta elviselni, hogy nem őt választottam - vontam meg a vállam nemtörődöm módon.

- Mióta vannak együtt?

- Két hónapja - mondtam ki az előre egyeztetett választ.

- Nem érzi túl korainak az esküvőt?