Házasság Extrákkal

34. rész

Kendra

Gyorsan teltek a napok, amiket igyekeztünk tartalmasan eltölteni. Kirándulni jártunk és várost néztünk. Cris megmutatta, honnan indult el annak idején. A régi klubjánál a Sportingnál olyan szeretettel fogadták, hogy még az én szemeim is könnybe lábadtak. Junior nagyon élvezte a velünk töltött időt, de mint minden jónak, ennek is vége szakadt. Doloresnek vissza kellett mennie Spanyolországba, mert az egyik üzletben gondok adódtak, és vitte magával a kisfiút is.

- Élvezzétek ki az utolsó napokat - búcsúzott sejtelmes mosollyal az arcán. Fülig pirultam, mert Cris elmesélte az anyukájával folytatott beszélgetését. Azóta nem is engedtem közel magamhoz a focistát, mert féltem, hogy Dolores vagy Juni meghallják.

Furcsa volt a ház nélkülük. Szabályosan unatkoztam a kicsi nélkül.

- Tudod mit nem csináltunk még? - kérdezte pimasz mosollyal az arcán a portugál.

- Nem pihentünk? - pislogtam rá huncutul.

- Azt sem, de én másra gondoltam - rázta nevetve a fejét. - Még nem voltunk bulizni!

- Ö.ö... bulizni? - kérdeztem értetlenül.

- Ja, táncolni, lazulni - magyarázta hevesen gesztikulálva. - Gyerünk Kendra, öltözz!

- Mit vegyek fel?

- Nem tudom. Lepj meg, de szexi legyen - hagyott magamra egy apró csókkal a számon.

- "Lepj meg" - utánoztam a hanghordozását és elhúztam a számat, de aztán a szekrényhez léptem. Először tanácstalanul álldogáltam a kitárt ajtók előtt, majd egy kósza ötlettől vezérelve benyúltam és kiakasztottam Cris egyik kedvenc fehér ingét. Jókedvűen mentem zuhanyozni és hajat mosni. Gyorsan elkészültem. A hajamat csak kifésültem és kicsit átszárítottam. A sminkemmel nem fukarkodtam, mégiscsak bulizni megyünk, így a sötét, füstös szemek mellett döntöttem. Belebújtam egy fehér francia bugyiba és felvettem Cris ingét. Beálltam a tükör elé és addig próbálkoztam míg sikerült a két ujját egy csinos masniba megkötnöm a derekamnál. Így léptem ki a folyosóra, ahol már a falnak dőlve várt rám a csatár. Szemei elkerekedtek ahogy meglátott. Tekintete elsötétedett ahogy fel-le pásztázta a testemet.

- Úh, Baba - lökte el magát a faltól, hogy elém léphessen. - Ez az enyém? - futtatta végig az ujját a gombsoron.

- Gondolom nem bánod, ha kölcsön veszem? - néztem rá kacéran és még én is elcsodálkoztam magamon. Nem voltam én ilyen. Mi változott meg? Azonkívül, hogy feleségül mentél egy istenhez? - kérdezte a belső hangom gúnyosan.

- Rajtad jobban áll - nézett a szemembe. - Talán mégsem kéne elmennünk, vagyis inkább máshogy - közelített az ajkaival hozzám, de kiléptem a bűvköréből.

- Elhitted, hogy azért készülődtem ennyit, hogy most meg azt mond, hogy nem megyünk sehova - indultam el a bejárathoz mikor meghallottam a taxi dudálását. Útközben magamhoz vettem a táskámat majd kérdőn fordultam vissza a portugálhoz.

- Basszus - túrt a hajába idegesen. - Igazad van, hosszú még az este - vigyorodott el és követett az utcára. - Egyet azért elárulhatnál - stírölte a dekoltázsomat - van rajtad melltartó?

- Titok - nevettem fel. - De ha jó fiú leszel, talán elárulom - paskoltam meg az arcát és beültem az autóba. Morogva foglalt mellettem helyet majd bemondta a címet. Jót kuncogtam morcos arcát látva.

Nem kocsikáztunk sokat, mikor alkalmi sofőrünk megállt egy neon reklámokkal kivilágított klub előtt. Mikor kiszálltunk, Cris birtoklón átölelte a derekamat és a bejárathoz kormányzott. Elég volt egy pillantás a biztonsági őröktől és máris kinyílt előttünk az ajtó. Ahogy ez megtörtént, megcsapott a bentről kiáramló fülledt levegő, ami keveredett az alkohol szaggal. Telt háznak tűnt. Cris erősen fogta a kezemet nehogy elszakadjak tőle, így léptünk a pulthoz, ahol meg se kérdezve engem, mindkettőnknek rendelt egy-egy italt.

- Cris? - hallottunk meg egy számomra ismeretlen hangot a hátunk mögül, mire mindketten oda fordultunk.

- Marcos? - lepődött meg a mellettem álló.

- Úristen, de rég láttalak - ölelte meg egymást nevetve a két férfi.

- Hát, nem most volt az igaz - bólintott a portugál. - Bocsánat - nézett rám hirtelen -, de udvariatlan vagyok. Kicsim, ő itt Marcos Castello egy régi barátom. Ő pedig itt Kendra Aveiro, a feleségem - mutatott be minket egymásnak.

- Üdvözletem szép hölgy - hajolt a kezemre, hogy aztán egy nyálas csókot leheljen rá. Abszolút nem volt szimpatikus nekem, de nem mutathattam ki, hiszen ő a férjem barátja. - Az én Cris barátom mindig is piszok mázlista volt a barátnőit illetően, de most vagyok rá először igazán féltékeny - mondta perverzül vigyorogva rám, amitől még a hideg is kirázott. - Mit csináltok itt? - fordult vissza Cris felé.

- Nászúton vagyunk - ölelt magához a portugál és egy puszit nyomott a hajamba.

- Basszus, sose hittem volna, hogy valaha is megnősülsz - vigyorgott - bár ezt a kislányt én sem hagytam volna futni - nézett megint végig rajtam.

Már kezdtem bánni, hogy nem valami többet takaró ruhát vettem fel, mert Marcos tekintete szinte leégette rólam az inget.

- De hülye vagyok - csapott a homlokára, amivel én legbelül teljesen egyetértettem. - Itt vannak a többiek is.

- A többiek? - kerekedtek el Cris szemei.

- Jaja, Lucas, Martin, Stella, Gaby - sorolta a számomra ismeretlen neveket, de ahogy ránéztem a csatárra, az arcáról leolvashattam, hogy neki sokat jelentenek. - Gyertek, üljetek hozzánk - vette el a rendelését a pultról. - Kíváncsi leszek az arcukra, ha meglátnak.

Ránéztem Crisre, aki kimondatlan kérdéssel a szemében fürkészett engem. Tudtam, hogy ma este csak kettesben akartunk lenni, de láttam rajta, hogy mennyire szeretne találkozni az ismerőseivel, így rábólintottam. Hatalmas mosollyal nyugtázta és vidáman fordult a barátja felé.

- Mutasd az utat Keselyű!

- Keselyű? - kérdeztem a füléhez hajolva miközben követtük Marcost a tömegen keresztül nyomakodva az egyik boxig.

- Minden nőre lecsapott, akivel csak összehozta a sors - adott nevetve választ Cris.

- Találó név - húztam gúnyos mosolyra a számat.

- Fiúk, lányok nézzétek kibe botlottam bele - kurjantotta el magát az előttünk haladó.

- Cristiano! - hallatszódott több torokból is egyszerre a kiáltás.

- Ezer éve meg egy napja nem láttunk már, te csavargó - ugrottak a nyakába az asztalnál ülők. Mosolyogva néztem a férjem arcára kiülő boldogságot. Látszott rajta, hogy ezek az emberek tényleg sokat jelentenek neki.