Házasság Extrákkal

31. rész

Cris:

- Apa, menjünk fürödni - pislogott rám a fiam hatalmas szemekkel és most már megértettem, hogy miért mondta anya mindig azt, hogy a nézésemnek nem lehet ellenállni.

- Nem is tudom - néztem Kendrára, vajon mit szól hozzá, hogy a nászutunkon azt kell tennünk, amit a törpe király mond. Bár az, hogy Junior és anya itt van velünk félig-meddig az ő ötlete volt. - Mit gondolsz?

- Szerintem jó ötlet - mosolyodott el. - Imádom a hazámat, de ott soha nem süt ennyire a nap és amióta eljöttünk Madridból, sokat kopott a színem - nézett végig az így is fehér bőrén.

Gondolataim elkalandoztak, ahogy figyeltem a mozdulatát. Vajon milyen lehet azon a fehér bőrön végigsimítani, vagy végig csókolni? Olyan puha és bársonyos amilyennek látszik? Milyen lenne az én barna bőröm az ő hófehér testén?

- Akkor megyünk? - ugrándozott Junior teljesen felpörögve.

- Gyorsan vedd fel a fürdőnadrágodat és keresd elő a homokozó játékaidat - paskolta meg anya a kicsi fenekét. Juni, mint akit puskából lőttek ki, úgy szaladt fel a szobájába és pár perc múlva már készen állva várta, hogy mi felnőttek is elkészüljünk. Nekem nem volt nehéz dolgom, mert felvettem egy fekete fürdőgatyát és magamra kaptam egy pólót.

- Kész vagyok - jelent meg Kendra az ajtóban egy lenge nyári ruhában. Gyorsan bepakolt egy táskába néhány törölközőt és egy flakon naptejet. Szőke haját felcopfozta és orrára egy napszemüveget biggyesztett. - Mehetünk - mosolygott rám, amitől jókedvem lett.

Juni közénk lépett és kis kezeit a miénkbe csúsztatta, így indultunk el a partra, mint egy igazi család. Sokan megbámultak minket és rengeteg kép készült rólunk, de valahogy most nem zavart. Vigyorogva írtam alá a néhány bátrabb rajongó által elém tolt pólót, labdát, füzetet míg Kendra és Junior türelmesen vártak rám.

Végre elértünk egy partszakaszt, ahol nem voltak olyan sokan és kényelmesen letudtunk pakolni. Kendra gondoskodón bekente a fiamat naptejjel és a fejébe egy apró szalmakalapot nyomott.

- Juni, figyelj rám! - fordította maga felé a kicsit. - Játszhatsz a parton, de mindig úgy, hogy lássunk téged. A vízbe nem mehetsz be csak valamelyikünkkel. Ha fürdeni szeretnél, akkor szólsz és apa vagy én bemegyünk veled. Rendben?

- Igen - bólintott nagyfiúsan Juni, de már alig várta, hogy elszabadulhasson várat építeni.

- Akkor nyomás - mosolygott rá kedvesen a lány, mire Juni megindult, de pár lépés után visszaszaladt és egy puszit nyomott Kendra arcára.

- Szeretlek - mondta neki, majd végre elindult a homokozó vödrével egy kisebb gyerek csoport felé.

A lány elhűlve pislogott utána és csak egy kis fázis késés után válaszolt neki.

- Én is kicsim - suttogta, majd rám nézett. Szemeiben könnyek gyűltek, de mikor tekintete megakadt rajtam, lenyelte őket és halványan elmosolyodott.

- Gyerekek - szólalt meg anya - találkoztam néhány régi barátnőmmel és ha nem gond, akkor elmennék velük a bárhoz - mutatott a part közepén álló, náddal borított épületre.

- Menj nyugodtan - válaszolt neki Kendra. - Csak elbírok két pasival - nevetett fel, majd egy mozdulattal levette a ruháját. A levegő bent rekedt a tüdőmben ahogy megláttam őt egy falatnyi bikiniben. Törölközőjét leterítette az egyik napozóágyra és végig feküdt rajta. Édes Istenem - nyeltem hatalmasat - innentől fogva akárhányszor csak ránézek, mindig ezt a képet fogom látni magam előtt. A tökéletes testét, ahogy naptejjel kenegeti.