Who knows? || S.M.

I.

"Don't be a fool"

Faith leszállt a buszról, és az iskolája felé vette az irányt. A tegnap esti vihar miatt a betont víztócsák tarkították, a levegő pedig friss és kellemesen hűvös volt. A járda mellett elhaladó autókat fürkészte, miközben barátnőjét, Amy-t hallgatta, aki folyamatosan a múlt hétvégi nyárzáró házibuliról áradozott.

Faith sosem ment el egyetlen ilyen eseményre sem, nem csak azért, mert a szülei nem engedik el. Amúgy sem vágyott arra, hogy részeg középiskolások között töltse az értékes szabadidejét. Jobbnak tartotta magát annál.
Cserfes barátnője azonban minden bulin ott volt, habár mindenki tudta, hogy nem egy partyarc. Egyszerűen csak semmiről sem akar lemaradni, így mindenhol ott van, ahol balhé, vagy pletykaszagot érez. Neki köszönhetően Faith is topon van az aktuális híreket illetően. Habár szégyellte bevallani, azért őt is érdekelte, hogy mi a helyzet a viszonylag populáris emberekkel.

- Figyelsz te rám? - ragadta meg Amy a karját sértetten. A lány lenézett barátnőjére, majd bólintott. Szórakoztatónak találta azt, ahogyan az alacsony csaj pattog, és megállás nélkül simítgatja a szögegyenesre vasalt, szőke haját.

Tökéletes ellentétei voltak egymásnak, talán pont ezért jöttek ki annyira jól. Kiegészítették egymást.
Faith magas, nyúlánk testalkatú, gesztenyabarna, hullámos tincsekkel és zöld szemmel megáldott stréber típus volt. Olyan, aki senkit sem érdekel.
Barátnője épphogycsak jó tanuló volt. A divatmagazinok és az anime sorozatok mindenről elvonták a figyelmét. Sokkal szebb is volt, mint Faith, legalábbis az alakját illetően.

Átvágtak az úttesten, aztán megálltak a járda közepén.
- Majd írj, ha történik valami érdekes. - kötötte Amy lelkére a lány.
- Te leszel az első, akinek írok. - bólogatott - Na, akkor a nap végén ugyanitt.

Integetett, aztán jobbra fordult, az utca végén lévő iskolája felé. Faith ugyanígy tett, csak ő a másik irányba indult el. Mindketten más suliba jártak, azonban a két épület mindössze száz méterre volt egymástól.
Felemelt fejjel lépkedett, odafigyelve arra, hogy egy szembe jövő emberen se ragadjon meg a pillantása túl sokáig.
Utálta, hogyha valaki megbámulta, így igyekezett, hogy ne keltse fel mások figyelmét.

Hirtelen egy autó száguldott el nagyon közel a járdához, és felverte a pocsolyában lévő vizet. Egyenesen Faith nadrágjára. A lány nagyot ugrott ijedtében, majd csalódottan végignézett magán. Egy szerencsétlen, sárfoltos csődtömeg volt. Semmi több. Gyűlölte, hogy ilyenek történnek vele.

Belépett a kémiaterembe, ahol az első órája lesz. Mosolyogva végignézett a már bent lévőkön és köszönt. A legtöbben viszonozták a gesztust, de voltak olyanok, akik oda sem figyelve folytatták amit addig csináltak. Nem neheztelt rájuk. Ilyen apró-cseprő dolgok sohasem érdekelték.
Levágta magát az egyik székre, és a táskájában kezdett kutakodni. Előhúzta súlyos tankönyvét, majd elmerült a képletek világában.

Sosem volt a nagyszájú, barátkozós típus. Sem az a lány, akit körbeugráltak a fiúk. Akármennyire igyekezett is, nem tudta felhívni magára a figyelmet, és egy idő után már nem is akarta. Nem szándékosan viselkedett különcként, a legtöbb ember azonban nem értette meg őt. Nem értették, hogy miért nem furakszik be a szoros baráti társaságokba, miért nem pipiskedik a srácok előtt, miért nem beszél hangosabban. Pedig a válasz egyszerű. Nem akar az a személy lenni, aki rámászik másokra, és bármit megtesz, hogy a menőbb arcokkal lógjon. Volt elég olyan a környezetében.

Néhányan szánakoztak rajta, hogy nincsenek barátai. Pedig vannak neki, csak nem az iskolában. Az emberek egyszerűen nem képesek felfogni, hogy neki egyetlen igaz barát fontosabb, mint egy tucat kétszínű liba. Talán az a trendi, hogyha divatbabák sokasága követ téged mindenhova, akik csak kihasználnak? A világ el van cseszve.

Sokan mondták rá, hogy antiszociális, mert kerüli a társaságokat. Ő pedig sosem ellenkezett, csak hagyta, hogy azt gondoljanak róla, amit akarnak. Nem látta értelmét, hogy megvédje magát.
Talán igazuk van... Talán nem.

A telefonja rezegni kezdett a zsebében. Izgatottan elővette a fekete készüléket és megnyitotta Amy üzenetét.

"Uncsizol, mi?"

Barátnője túl jól ismeri őt. Hitetlenkedve megrázta a fejét, majd pötyögni kezdett.

"Persze. Nincs kivel beszélgetnem."

"Menj oda valakihez!"

"Mindenki jól elvan. Nem fogok megzavarni senkit. :("

"Jaj, Faith! Ne legyél ilyen passzív! Most mennem kell. Szia!"

Passzív? Passzív...
Észrevette, hogy már megint görnyed. Ijedten kihúzta magát, mire a gerince többször is megroppant. Rossz szokása volt, hogy ha belefeledkezik valamibe, akkor egészségtelen testtartást vesz fel. Ami persze nagyon nem állt neki jól.

A teremben megszólalt a becsengetés, ezzel együtt a mindig pontos kémiatanár is megérkezett. A férfi rosszkedvűen becsapta maga mögött az ajtót.
- Lapot elő! - kiáltotta köszönés nélkül.

Nagyszerű. Egy hónapja kezdődött el a suli, és máris elegem van belőle.
Keserűen beharapta a száját, aztán felírta a nevét az írólapjára.