Who knows? || S.M.

XXXII.

"You can take everything I have, and you can break
everything I am"

Bepattantak az autóba, Cam pedig beindította a motort. Tolatni kezdett, s abban a pillanatban csapódott ki a suli ajtaja.
Faith mocorogni kezdett, amikor meglátta Shawnt. A srác mögül kiszűrődött a fény, ami bevilágította a környezetetét, verejtékben úszó arcával együtt. Cameronnak elég volt egy pillantást vetni a lányra, ahhoz hogy megállítsa az autót.
- Menj! Itt megvárlak. - intett a lihegő srác felé. Faith tiltakozott, a szíve mélyén azonban beszélni akart Shawnnal. Cam nem szólt többet, csak újabbat biccentett a fejével, mire a lány nagy levegőt véve kinyitotta a kocsiajtót.

Megállt Shawn előtt egy méterrel. Minden vágya volt, hogy elbújjon a fiú átható tekintete elől. Szemeit a földre szegezte, mígnem egy pár cipő állt meg előtte. Óvatosan felpillantott, de arcát rögtön elöntötte a pír.
- Jó dalt írtál. - szólalt meg, hogy palástolja félelmét. Egy csípős megjegyzés azonban kicsúszott a száján. - Láttam, Tiffany-nak is tetszik.
 
Shawn megvonta a vállát, és megmagyarázhatatlan okból még közelebb húzódott hozzá, annyira hogy a cipőjük orra összeért.
- Azt hiszi neki szól. De nem. - lehelte a srác, a közelsége miatt azonban tisztán hallhatta. Megremegett a szája, s a torkában dobogó szívvel kérdezte:
- Akkor kinek? - szegte fel a fejét. Összekaparta a méltóságát, hogy mélyen a fiú szemébe tudjon nézni. Shawn állta a tekintetét.
- Itt áll előttem. - mondta ki azt, ami teljesen egyértelmű volt. Faith térde mégis remegett, ahogy a szavak elhagyták a fiú ajkait.
- Nem értelek. Egyik nap elküldesz, utána meg írsz nekem egy dalt? Miért? Hogy még nagyobb hülyét csinálj belőlem? - suttogta lemondóan.
- Közben megkaptam az ajándékodat. - Shawn felé nyújtotta a kezét, amin ott csillogott a gyűrűje. Faith lélegzete elállt. Cameron odaadta volna...?
Akaratlanul megmutatta a saját gyűrűjét, ami nagyon hasonlított Shawnéra. A srác felvonta a szemöldökét, majd a tenyere felé nyúlt, de a lány dacosan visszarántotta a karját. Arra nem számított, hogy Shawn megragadja a csuklóját.

Abban a pillanatban, mintha apró bombák robbantak volna fel a csontjában. A fájdalom úgy áradt szét az alkarjában, mint a méreg. Hangosan feljajdult, és a kezére meredt. A srác megijedt.
- Mi történt? Mi van a karoddal?
- Csak engedd már el! - sziszegte, miközben könnyek gyűltek a szemébe. Shawn lazított a szorításán, majd óvatosan feltűrte a lány pulcsijának ujját. Faith már nem ellenkezett; így is mardosta az érzés.
A gyér fényben is jól látszódott a feldagadt, lila csuklója, a körülötte elterülő zöld foltokkal együtt.
- Apám megvert. - közölte csendesen. Valamiért elmondta Shawnnak azt, amit a családján kívül nem tudott senki. Elmondta neki pont akkor, amikor sietnie kellett volna haza, hogy ne kapjon újabb ütéseket. Amikor a bátyjával menekülni készültek otthonról. És ő mégis ott állt Shawn Mendes előtt, immár teljes nyugalomban.
- Micsoda? - szólalt meg a srác hosszas hallgatás után. Még mindig gyengéden tartotta a kezét, szemöldökét enyhén összeráncolta, a szája hitetlenkedve elnyílt. Faith-t annyira megszállta a jó érzés, hogy elmosolyodott.
- Apa mindig megver. Akkor is, ha nem csinálok semmit. Nem iszik. Csak megver, ha kedve tartja. Csak megüt, aztán még egyszer. Van hogy belém rúg. Dave megvéd, de ha nincs otthon akkor mindig rettegek. Félek az apámtól, Shawn. - egy könnycsepp gördült le az arcán. Pedig mosolygott.
- Ne, Fay! Miért nem mondtad el nekem? - a fiú olyan mozdulatot tett, mintha meg akarta volna rázni a fejét, ám a felénél elakadt. Hangjából kiérződött a szomorúság, ami még jobban megindította a lány könnyeit.
- Azok után, hogy olyanokat mondtál nekem? Mire véljem a mostani viselkedésedet? - törölte meg az arcát szabad kezével.
- Rájöttem, hogy ostoba voltam! Annyira sajnálom! - suttogta Shawn elhaló hangon. Faith-nek ez felért egy szívrohammal. Hirtelen Tiffany képe villant be az elméjébe.
- Na és most mit kéne tennem? Nem mehet minden úgy, mint régen! Már ott van neked Tiffany.  - csóválta a fejét. Shawn értetlenül nézte.
- Ő nem akadályozza meg azt, hogy barátok legyünk! - tiltakozott.

Hát tényleg nem érti? Nem képes felfogni, hogy beleszerettem? Ugyan, még én sem tudom bevallani magamnak! Ő honnan tudná?

Szívére mázsás súly nehezedett. Megakadályozta, hogy kitörjön belőle a hangos zokogás, de tudta, hogy nem sokáig bírja majd.
- Én már nem akarok a barátod lenni, Shawn. - hárált egy kicsit, majd visszaindult Cameron autójához. Élete legnehezebb lépései voltak.

Becsapta az ajtót, majd hosszan nézte a mozdulatlanul álldogáló Shawn alakját. Még akkor sem mozdította el a fejét, mikor már régen elhagyták az iskola területét.
A zsebében megcsörrent a mobilja, amit sóhajtva kapott elő.
- Halló? - vette fel anélkül, hogy megnézte volna a nevet.
- Most azonnal szerezz egy fuvart, és indulj el a kórházba! - sürgette a bátyja hangja. Dave kétségbeesettnek tűnt.
- Mi? Miről beszélsz? Éppen hazafelé tartok! - akadt ki a lány. Szipogni kezdett, amit Cam aggódó pillantásokkal díjazott.
- Menj. A. Kórházba! Ott találkozunk az épület előtt, oké?
- De miért?! - legszívesebben sikított volna.
- Most hívták fel apát. Találtak neked egy működő szívet.