Who knows? || S.M.

XXXIV.

"All of the stars will dies one"

A gurulós ágyon feküdt, a körülötte sürgő-forgó ápolókat lesve.
Összetalálkozott a tekintete az apjáéval, akin tisztán látszott a visszafojtott düh. Talán szerencsésnek is volt mondható ez a közbejött incidens, mivel így nem fog szidást kapni. Maximum a felépülése után, de addigra úgyis leülepszik a sztori. Legalábbis ezt remélte.

Dave aggódva figyelte, ahogyan vizsgálják. Bátorítóan rámosolygott, mert utálta, hogyha a bátyját ilyen elnyűttnek látta. Melegség öntötte el, mikor rájött, hogy David tényleg nagyon szereti őt.

A sort Cameron zárta, aki elveszettnek tűnt a családja mögött. Visszemlékezett, hogy amikor közölte vele az útvonal módosításának okát, akkor annyira beletaposott a gázba, hogy a pulzusa felugrott jónéhány számnyit. Még idegesebb volt, mint a lány maga.
A szobába belépett az orvos. Váltott néhány szót az apjával, majd Faith-hez fordult.
- Ne izgulj, minden tőlem telhetőt megteszek a tökéletesség érdekében. Amikor felébredsz, olyan leszel, mintha újjászületté volna. - a férfi kedves bátorításnak szánta a monológot, kifejezéstelen arca azonban félelmet ébresztett a lányban. Ha eddig nem is izgult, hát most elkezdett.
Az orvos a kezébe vette az altatóval megtöltött tűt.
- Készen állsz? - fogta meg a karját. A lány bólintott, és felszisszenés nélkül állta, hogy beléfecskendezik a folyadékot. - Rendben. Néhány perc, és elalszol.
 
Azzal kiment. Az ápolónők megpihentek egy pillantra. Faith tudta, hogy itt a búcsúzkodás ideje.
Dave odalépett az ágya széléhez, majd rámosolygott.
- Minden oké, hugi. Aztán nehogy bajod legyen! - kacsintott. Az arca ellágyult - Tudod, hogy szeretlek.
- Tudom. Én is téged. - válaszolt Faith, míg a bátyja egy puszit nyomott a homlokára. Szaggatott levegőt vett, majd az apja felé fordult, aki helyet cserélt Dave-vel.
- Ne aggódj, kincsem. - kezdte az édesapja kimérten - Semmi baj nem lesz.

Megölelték egymást, és a lány félretette minden iránta érzett ellenszenvét. Szüksége volt az apukájára.
- Szeretlek ám! - suttogta a fülébe, mire a férfi elmosolyodott.
- Én is szeretlek, Faith. Sajnálom amit tettem. Nem vagyok mérges rád.
 
Faith lelke szárnyra kelt a szavaitól. Sokkal jobban érezte magát. Rámosolygott Cam-re, aki szintén odajött elköszönni. Közben érezni kezdte, hogy a szempillái elkezdenek nehezülni, s majdnem ásított is egyet.
- Hát akkor... - kereste a szavakat a srác.
- Köszönök mindent. - bólintott Faith - Jó tesók leszünk.
- Igen, azok. - nevette el magát Cam. Még egy ökölpacsit is váltottak.

Az egyik ápolónő tolni kezdte, mire intett egy utolsót a hozzátartozóinak. Cameronnak, aki hirtelen csöppent bele ebbe az egészbe, Dave-nek, aki mindig is a testi-lelki támasza volt, és az apjának, akinek már megbocsátott.
Felsóhajtott, és lehunyta a szemét.

—^—❤—^—

Az altatása közben valahogyan öntudatra ébredt. Ugyan nem jutott eszébe, hogy éppen műtik, csak a hideg szelet érezte a bőrén, s a sötétséget látta, ami körülvette. Gondolatait mintha csöpögős mézzel vonták volna be.

Várt a nagy feketeségben, mert nem mert megmozdulni.
Kis idő múlva mintha egy ajtó nyílt volna ki előtte. A nyílás fényt és melegséget árasztott, de nem tudta mit kellene kezdenie vele.
Mikor felnézett egy homályos alakot pillantott meg, aki kilépett az őt körülvevő ködből. Másodpercről másodpercre jobban kitisztult előtte a kép, mígnem Shawnt ismerte meg. A fiú meleg tekintete arra késztette, hogy felálljon.
Várakozón nézett rá, remélte, hogy ő majd megmondja neki mit tegyen. Ám Shawn nem szólalt meg, egészen addig, amíg nem tett egy imbolygó lépést a fényes kapu felé.
- Ne félj... - bátorította a fiú. Faith rápillantott, megrázta a fejét.
- Mit csináljak? - hangja gyenge volt és remegett. Shawn egyszerűen elmosolyodott.
- Menj be.
- Te nem jössz velem? - kérdezte nehéz szívvel. Újra megérezte a hideg levegőt, s egyre jobban vágyott a fényre.
- Miért? Nem akarsz a barátom lenni. - válaszolt a srác. Lágy tekintete azonban nem tükrözte a szavait. Talán ez adott neki bátorságot.
- Gyere velem. Kérlek, Shawn... Szeretlek. - nézett rá könyörgőn. Shawn egy pillantig sem habozott. Mosolyogva bólintott, s a kezét nyújtotta felé.

Összefonták az ujjaikat és együtt léptek be az ajtón.