Who knows? || S.M.

XI.

"It's more than I can take"

Azt hitte sosem éli túl a hétvégét.
Péntek éjszaka biztonságban hazaért ugyan, de bátyjától már akkor megkapta a fejmosást. Nem mesélt el neki semmit sem.
Édesapja arra hivatkozott, hogy már mindannyian fáradtak, és hogy másnap megbeszélik a történteket. Faith azonban tudta, hogy az apja csak halogatni akarja a szidást, hogy legyen ideje kitalálni a büntetést.
Végül aztán szombaton elintézte a dolgot annyival, hogy elvette a telefonját. Megkérdezte ugyan, hogy mi történt, de Faith nem volt hajlandó válaszolni. Megütötte.
Miután a lány ezután sem mondott semmit, felküldte a szobájába. Egész hétvégén ott kuksolt. Csak éjszaka osont le, hogy ennivalót szerezzen magának.

Hétfő reggel az apja szokásos módon korán elment dolgozni, így nem volt mitől tartania. A szokásosnál azonban kétszer több uzsonnát pakolt be, vészhelyzet esetére.

Habár a titokzatos Mary-vel való vacsora teljesen elmaradt, tudta hogy úgyis elkerülhetetlen lesz a vele való találkozás. Az édesapja makacs ember volt, aki képtelen bevallani ha hibázik. Nem fogja a lánya miatt eldobni a barátnőjét. Nem számít, hogy Faith mit mond neki. Így hát egy szót sem szólt.

A buszozás helyett a sétát választotta. Kiszellőztette a fejét, míg beért az iskolába. Bármi is történt néhány napja, az már a múlt. Senki sem tud róla Shawnon kívül, tehát ugyanúgy kell viselkednie, mint eddig.
Mosolyra húzta a száját, aztán belépett az épületbe.
Gyorsan körbenézett, s mikor megbizonyosodott róla, hogy egy végzős sincs a közelben, kicsit felengedett. Érezte, hogy el kell kerülnie Shawn Mendest. Szíve szerint átiratkozott volna egy másik iskolába, de ez nem volt lehetséges, így a legtöbb amit tehetett, az az hogy bújkált.
Felszaladt a lépcsőn és ösztönösen jobbra fordult. Nagy hiba volt.
Az egész focicsapat ott állt a szekrényeknél. Még leléphetett volna, de a könyvei nem voltak nála. Akárhogyan is vacillált, a tanulás mindenképpen fontosabb volt számára, mint a bújócska. Így hát nagy sóhajjal besétált az oroszlán barlangjába.

Számításai helyesek voltak. Tudta, hogy Shawn akkor se szólítaná meg őt a csapat előtt, hogyha lila tehenek röpködnének körülötte. Kockáztatni viszont nem akart, szóval a lehető leggyorsabban magához vette a könyveit, és egy pillantást sem vetve a srácokra továbbment.
Miután elfordult a folyosón, megkönnyebbülten fújta ki a levegőt. Igazából abban sem volt biztos, hogy Shawn ott volt-e a többiekkel, mert nem merte végigfuttatni rajtuk a tekintetét, de mindenképpen sikerült feltűnés nélkül megoldania a problémát. Talán nem is kell majd elkerülnie a csapatot! Ha Shawn többet meg sem próbál hozzászólni, akkor nyugodtan járhat-kelhet a suliban. Már majdnem megnyugodott, amikoris akaratlanul hátranézett. Milyen jól tette!
Az emlegetett személy tartott felé. Amint észbe kapott a lehető leggyorsabban lekanyarodott. A főfolyosó felé vette az irányt, ahol reményei szerint elrejtőzhet a tömegben.

Össze-vissza kanyargott, lépcsőkön ment le-föl, átvágott az udvaron, végül pedig betoppant az egyik lányvécébe. Nem mert a tömegben maradni, mivel a focista előtt szétnyíltak az emberek és könnyűszerrel utolérte volna. A vécébe már csak nem jön be! Ha egyáltalán látta, hogy itt van...
Semmiképpen sem akart újra találkozni a sráccal. És ugyan mit akart neki mondani? Azt, hogy "gratulálok, hogy nem haltál meg a hétvégén"? Nem kell a sajnálata, arra meg végképp nem volt ereje, hogy állja ahogyan kicsúfolja.

Egészen becsengetésig a mosdóban maradt, és a napja nagy részét is valahova behúzódva töltötte.