Who knows? || S.M.

XXIX.

"I wanna get lost in this moment"

Az iskola kapuját színes lufik és szalagok díszítették. Amikor beléptek az ajtón, a közelben álló tanárok biccentettek, jelezve hogy szabad a pálya. Átsétáltak a folyosókon, ahol csak egy-két ember lézengett. A sportcsarnok felé haladva egyre jobban hallották az onnan kiszűrődő zenét, s a diákok is egyre nagyobb számban keringtek körülöttük. Igen, a legtöbben pofátlanul megbámulták őket, de Faith túl boldog volt ahhoz, hogy foglalkozzon velük.
Szorosan Cameron mögött lépett be a csarnokba, ahol már levegőt is alig lehetett kapni a melegtől. Feszengeni kezdett a vastag pulcsija miatt. Nem vehette le.
Megrángatta a srác dzsekijét, mire az megperdült.
- Mostmár egyedül is elleszek! Kösz mindent! - üvöltötte az arcába vigyorogva. Cam elbizonytalanodott. Kinyitotta a száját, de rögtön be is csukta. Ám amikor mindketten meglátták a feléjük tartó focicsapatot, egyszerre bólintottak.
- Vigyázz magadra! - kiáltott Cam, aztán elindult, és egy szempillantás alatt elnyelte a tömeg.

A lány úgy nézett körbe, mint a szerencsétlenség megtestesítője. A fülében dobolt a zene, a dobhártyája pedig majd kiszakadt a kiáltozásoktól. Vele szemben fel volt állítva egy mobil színpad, ahol éppen a DJ ücsörgött, hogy a zenét keverje. A lelátón megpillantotta Tiffany-t, azonban a lány a barátnői gyűrűjében vihorászott. Shawn nem volt a közelben.
Ettől egyrészt megkönnyebbült, mert nem igazán volt ínyére látni ahogy azok ketten enyelegnek. Elég volt az életében egyszer.
Másrészt izgatott lett, mivel így bármikor összefuthat a sráccal. Nem tudta mit mondjon neki, ha esetleg beszélgetni akarna vele. Bár a legutóbbi eset után nem nagyon számíthat erre.
Előretört a tömegben, közben kecsesen elhajolt a telitöltött poharak, és az izzadó diákok elől. Egészen addig sodortatta magát, amíg meg nem látta a hátsó ajtót. Céltudatosan ment előre, mígnem szinte kiesett a sötétebb folyosóra. Fellélegzett, ahogyan megcsapta a kinti hűvös levegő. Elindult jobbra, s így a büfénél lyukadt ki.
Néhány ember sietősen vett magának egy szendvicset, vagy kávét, aztán már futottak is vissza a tánctérre. A hirtelen beállt csendben valósággal megijedt a sóhajtásának hangjától. Végigsimított a haján, aztán a büféhez lépett.

A néni fáradtan pillantott rá. Úgy gondolta megkíméli, és csupán egy capuccinot rendelt, meg egy csomag csokidrazsét.
Miután megszerezte a napi cukoradagját - bár az üveg nutella után az ember azt hinné nem tud megenni több édességet - a kijárathoz közel leült. Hátát a falnak támasztotta, térdeit pedig felhúzta a mellkasához. Mielőtt kibontotta volna a csokit, bekapcsolta a telefonját.
Belekortyolt a meleg italba, és nem törődött azokkal, akik furcsa pillantásokkal illették, mivel mindegyik gyorsan tovább is állt. Ő így érezte jól magát egy bulin.
Alulöltözve, a telefonjával és egy adag cukorral. Tökéletes.
Beütötte a PIN-kódot, majd türelmesen várta, hogy minden betöltődjön. Elég volt egy pillantás a híváslistára ahhoz, hogy a szíve elszoruljon.

"Nem fogadott hívás:
Dave
Shawn
Shawn
Shawn
Shawn
Shawn
Shawn
Shawn
Shawn"

A sok "Shawn" előtt meglátta Dave-et, aki alig néhány perce kereste. Rögtön rábökött a visszahívásra, és a füléhez emelte a mobilt.
- Faith! Hol a csudában vagy?! - szólt bele rögtön a bátyja. Nem is csodálkozott, hogy ki van akadva.
- A végzős bálon vagyok. Megmondtam, hogy bejutok! - magyarázta neki lelkesen.
- Most azonnal tűzzél haza, mert ha apa észreveszi, hogy nem vagy itthon, akkor kitagad a családból! - sürgette Dave. A lány elkomorult.
- Nem akarok hazamenni, Dave! Apa megvert. Nagyon. - suttogta. Néhány másodperc hallgatás a vonal végén.
- Jaj, ne... - sóhajtott fel a bátyja - Mikor?
- Egy-két órája lehetett. Teljesen bedagadt a csuklóm.
- Istenem... - a hangokból ítélve Dave járkálni kezdett a szobájában - Gyere haza most, oké? Összepakolunk és a hétvégére felmegyünk a nagyiékhoz.
- Tényleg? - zavarodott meg a lány. Az apjuk sosem engedte, hogy meglátogassák az édesanyjuk szüleit. - De apa...
- Nem érdekel. - dörögte Dave - Elegem van belőle. Elmegyünk hozzájuk, akármit is tesz.
- Köszi, Dave. - mosolyodott el a lány. - Te vagy a legjobb.
- Tudom - horkantott - Na, siess haza hugi! Addig is tartom a hátamat.
- Jó, indulok.

Feltápászkodott, kinyújtóztatta zsibbadt lábait. Most jön a nehéz rész. Meg kell találnia Cameront.