Who knows? || S.M.

XIX.

"Well, I don't care."

Shawn a lányt nézte, ahogy szabályosan kiszökik az arcából a vér, és szótlanná válik. Odalépett mellé az ablakhoz, és éppen elcsípte, ahogyan egy férfi és egy nő csukja be az autó ajtaját.
- Mi a baj? - kérdezte Faith-től. Az rá sem nézett, csak hirtelen megmarkolta a karját. Vékony ujjaival görcsösen szorította a bicepszét.
- El kell mennünk. - suttogta. Shawn nem értett semmit. A lány nem akarja, hogy találkozzon a szüleivel? Vagy az a férfi nem is az apja?
Mielőtt azonban bármit kérdezhetett volna, a felnőttek beléptek a házba.

A férfi a negyvenes éveiben járhatott. Sűrű, fekete hajában csak a halántékánál volt észrevehető néhány ősz szál, napcserzett arca azonban elárulta a korát. Felvonta bozontos szemöldökét, mikor meglátta őket.
Mögötte állt egy hasonló korú nő. Kerekded volt, de egyáltalán nem kövér. Vörösbarna, vállig érő haja szögegyenesre volt vasalva, pisze orra fiatalossá tette a megjelenését. Ruhái egyszerűek, és elegánsak voltak.
Egy tipikus anyuka jutott róla eszébe. Olyan, aki ölbe veszi a gyerekét és altatót énekel neki. Egyáltalán nem hasonlított Faith-re.
Félve a lányra pillantott, aki még mindig a kezét markolászta, és nyitott szájjal nézett az érkezőkre. Remélte, hogy nem kapott sokkot, vagy hogy nem szándékozik elájulni.
Mivel senki sem szólt semmit, hajlandó volt elsőnek megtörni a csendet.
- Jó napot kívánok, Mr. Spring. Shawn Mendes vagyok. - odasétált a férfihoz, aki reményei szerint Faith édesapja volt. Mivel a lány nem volt hajlandó elengedni őt, ezért húzta magával.
- Szervusztok. - fogott vele kezet - Faith, szólhattál volna, hogy vendéged lesz.
- Te is. - motyogta a lány. Ez nagyon nem tűnt jó jelnek. Aggódva nézett rá, mire Faith észbe kapott és észrevétlenül leengedte a kezét. Az apja megköszörülte a torkát, aztán a nőre pillantott.
- Végre megismerheted Mary-t. Mary, ő a lányom, Faith. És...Shawn. Aki az egyik ismerőse, azt hiszem.

A nő előrelépett és mosolyogva megölelte Faith-t. A lány úgy viselkedett, mintha a fogát húznák.
- Örülök, hogy megismerhetlek titeket. Főleg téged, Faith. John sokat mesélt rólad.
John? Biztosan Faith apja.
- Mhm - morgott a lány, miközben próbálta megfékezni enyhén rángatózó arcizmait. Nagyon rossz jel... - Kikísérem Shawn-t. - jelentette ki.
A fiú kénytelen volt követni őt az udvarra. Kinyitotta az autóját, a lány pedig abban a pillanatban be is ugrott az anyósülésre.
- Mit művelsz? - ült be mellé. Faith idegesen rámeredt. Smaragdzöld szemei szikráztak.
- Vigyél innen!
- Mi? Nem! Nem értelek. - ráncolta a homlokát. A lány masszírozni kezdte a halántékát, közben becsukta a szemét.
- Ez a nő apám új barátnője. Eddig sikerült elkerülnöm, de arra nem számítottam, hogy ma is hazahozza. Kérlek, nem bírok vele egy légtérben maradni! - magyarázta. Shawn megrázta a fejét.
- Nem is adsz neki esélyt? Azt mondtad, eddig elkerülted! Ha meg sem próbálod megismerni, akkor...
- Shawn, ez nem a te dolgod! - nézett a szemébe. Valamiért ez a hideg mondat szíven ütötte. - Nincs szükségem egy anyapótlékra.

Faith teljesen gyerekesen viselkedett.
- Az élet változik, Fay. Nem ragadhatsz meg a múltban! - indította be a motort feldúltan - Most pedig told vissza a segged a házba, és indíts tiszta lappal! Mindenki megérdemel egy esélyt! Legalább egyet.

A lány arca eltorzult. Shawn gondolta, hogy nemigen mondtak még neki ilyeneket, de úgy tűnt, valakinek gatyába kell ráznia.
- Lehet, igazad van... - mormogta Faith. Kiszállt az autóból, és intett neki. Shawn nem tudta, hogy tényleg így gondolja-e. Ennek ellenére legördült az útra, és otthagyta, hadd oldja meg a problémáját.