Who knows? || S.M.

XXVI.

"Sometimes it all gets a little too much"

Nem ezt kéne éreznem. Meg kellene könnyebbülnöm, hogy végre magam mögött tudhatom. Ehelyett most mardos a bűntudat.

A forró zuhany sem segített rendeznie a gondolatait. Felöltözött, majd letelepedett az ágyára. Kezébe vette a gitárját, és végigsimított a nyakán, mielőtt egyesével megpengette volna a húrokat.
Becsukta a szemét, majd lefogott egy akkordot. Borzalmasan szólt.
Próbálta nem felhúzni magát, miközben megpróbálta behangolni a gitárt. A hangszer mintha ellene esküdött volna.
Már ott tartott, hogy a földhöz vágja kínjában, amikor is megmakacsolta magát. Felállt és járkálni kezdett a szobában, hogy levezesse felgyülemlett idegességét.
- Figyelj, Shawn! - szólította meg halkan saját magát - Nem kellene egy olyan lány miatt aggódnod, akit csak néhány hete ismersz. Sikeres vagy az iskolában, jól haladsz az ösztöndíj felé, és mostmár barátnőd is van, akire mindig vágytál. Felléphetsz a bálon, megmutathatod a tehetségedet... Nincs szükséged arra, hogy egy idegroncsra kelljen ügyelned! Rohadtul nincs szükséged rá! Okos vagy, remek döntéseket hozol! Ezúttal is bölcsen döntöttél. Bölcsen döntöttem. - mormogta. A szeme sarkából meglátott egy alakot a szobája ajtajában. Megperdült, és farkasszemet nézett a húgával. Aaliyah csalódottnak tűnt.
- Nem tudom kiről beszéltél az előbb, - kezdte kertelés nélkül - de szerintem valami nem oké az agyadban. Lehet hogy okos vagy, de nem bölcs. Nagyon nem.

Nem tudta mire vélni azt, hogy a 12 éves húga úgy beszél, mint egy lekezelő felnőtt. Csak döbbenten pislogott rá.
- Amúgy jött hozzád valaki. - bökött a kislány a háta mögé, majd - mintha mi sem történt volna - kilibbent a szobából.
Shawnnak ideje sem volt átgondolni a dolgokat, Cameron már be is lépett. Megállt az ajtóban, és Aaliyah-éhoz hasonló arckifejezést öltött magára.
- Bocs, hogy hívatlanul beállítok, de ezt muszáj átadnom neked. - nem vette a fáradtságot, hogy megmozduljon. Megvárta, amíg Shawn kelletlenül odasétál hozzá.
A kezébe nyomott egy apró, hideg tárgyat, miközben szúrósan nézett a szemébe. A srác nem pillantott le a tenyére, hanem türelmesen várta, hogy Cam kimondja azt, ami nyomja a szívét. Elég jól ismerte ahhoz, hogy tudja: valami bántja a haverját.
- Csak annyit fűznék hozzá, - vett nagy levegőt Cam - hogy Faith ezt akarta odaadni neked, mielőtt elküldted a fenébe. Ne érts félre, nem ő küldött. Odaadta nekem a te ajándékodat, mert rájött, hogy nem bízhat benned. Szóval... talán ideje lenne elgondolkodnod, és helyre tenni az értékrendedet. Mert hogy meg vagy kavarodva haver, az tuti.

Utoljára belefúrta tekintetét Shawnéba, aki ezt már nem hagyta szó nélkül.
- Mert hirtelen ti ketten olyan jóban lettetek...
- Shawn - Cameron szánakozva felnevetett - valószínűleg mostohatesók leszünk. Alap, hogy jóban vagyunk. Én a helyedben nem fantáziálnék bele plusz dolgokat a helyzetbe. Pillanatnyilag még a húgod is okosabb nálad, úgyhogy elég nagy csalódás vagy.

A srác utoljára megcsóválta a fejét, aztán megfordult, és távozott. Shawn rezzenéstelen arccal nézett utána, majd lassan lehajtotta a fejét, hogy megnézze mit hagyott nála Cameron.
Egy fémgyűrű feküdt a tenyerén. Óvatosan két ujja közé szorította, és forgatni kezdte. A sima, szürke felület nem volt túl érdekes, s észre sem vette volna a különlegességet, hogyha a napfény nem törik meg a karika belső felén.
Ott ugyanis valami bele volt vésve a gyűrűbe. Közelebb emelte a szeméhez, hogy ki tudja venni a betűket. Amint kiolvasta a mondatot, a szíve akaratlanul is nagyobbat dobbant. A felirat csak ennyi volt:
"Az élet változik"

Emlékezett rá. Akkor mondta ezt a lánynak, amikor az el akart menekülni az apja barátnője elől. Aki - mostmár tudja - Cameron édesanyja.
Igazából nem is tudta, hogy pontosan miért hívta akkor "Fay"-nek. Senkit nem becézett. Egészen addig.

A felismerés villámcsapásként érte. Remegő kezébe vette a telefonját, és tárcsázta a számot. Akárhányszor próbálkozott, a mobil addig csörgött, amíg be nem kapcsolt az üzenetrögzítő. Szitkozódva félredobta a készüléket, aztán felkapta a gitárját. Megragadott egy lapot, és egy tollat, majd játszani kezdett a hangszeren.
Attól fogva a betűk mintha maguktól vándoroltak volna fel a papírra.