Who knows? || S.M.

V.

"Where the lost are the heroes
And the thieves are left to drown"

Behúzta a sporttáskája cipzárját, és a vállára vetette azt. Beletúrt vizes hajába, majd meglökte Jared vállát.
- Siethetnél jobban is. - morogta felé. A fiú szembe fordította vele szeplőkkel tarkított arcát.
- Shawn, ne durcázz! Nem én tehetek róla, hogy letaroltál egy csajt. - Jared felvette a pulcsiját, majd intett, hogy mehetnek.
Kiléptek az öltözőből a szellős folyosóra, majd laza tempóban elindultak.
- Nem taroltam le, - sóhajtott Shawn - csak véletlenül nekimentem.
- Nekimentél, mert megint nem arra figyeltél, amire kéne.
- Talán igazad van, de akkor sem kellett volna pont azt a lányt kiválasztanotok. - csóválta a fejét.

Nos, igen. Miután a focicsapat szemtanúja volt a történteknek, Nash Grier megszavaztatta, hogy arról a bizonyos lányról kelljen Shawnnak filmet készítenie. Aminek ő egyáltalán nem örült.

- Ugyan már Shawnie! - röhögött fel Jared erőltetetten - Nagyon érdekes videó lesz! Gondolj bele! A főcím: A világ legunalmasabb csaja. De komolyan, azt a lányt még soha nem láttam hasznos dolgot csinálni! Mindig csak a telefonját nyomkodta, vagy a füzetét bújta, vagy... vagy csak lélegzett. - fintorgott.
- Én még azt sem tudom, hogy mi a neve! - tárta szét a karját gondterhelten Shawn.
- Azt én se. De van egy jó hírem! Az unokatesóm osztályába jár, szóval egy évvel fiatalabb nálunk. Megkérdezhetném tőle a nevét, de meghagyom neked. Derítsd csak ki te!
- Miért kéne tudnom a nevét, amúgy? - gondolkodott el a srác - Lehetnék lesifotós is, nem?
- Ki kell hogy ábrándítsalak. - nézett a szemébe Jared - Neked nem csak képeket kell készítened róla, hanem egy filmet! Mindenképpen közel kell kerülnöd hozzá!
- Te jó ég! Ez borzalmas! - hőkölt hátra - Ezernyi jobb dolgom van ennél.
- Dehogy van. Tudod te, hogy menni fog. Mellesleg... már beneveztelek a versenybe, úgyhogy eszedbe ne jusson elsumákolni! - vigyorgott a vörös srác. Shawnt ilyenkor mindig egy manóra emlékeztette. Egy kicsi, gonosz ír manóra.

Kiléptek az épületből, a késő délutáni napsütésbe. A fiú éppen nyugtatgatni próbálta magát, mikor Jared hirtelen elé toppant, és mellkasára téve a kezét megállította.
Értetlen arckifejezését látva a saját füléhez emelte a mutatóujját. Mindketten hallgatózni kezdtek, és Shawn is azonnal meghallotta.
A pálya előtti lelátó mögül jött a zaj. Zihálás keveredett a zokogás félreismerhetetlen dallamával.
- Mit csináljunk? - suttogott Shawn.
- Menj oda és vígasztald meg! A fogamat rá, hogy ez az a lány! Elkezdheted puhítani! Mindent bele! - mutatta fel a mutatóujját Jared, majd -mielőtt Shawn ellenkezhetett volna - nagyot lökött barátján, aki kis híján pofára esett.

A zokogás abbamaradt, de még mindig lehetett hallani a sietős lélegzetvételeket. Shawn megperdült, de barátja addigra már túlságosan eltávolodott tőle. Kiiszkolt a kapun, magára hagyva őt.
Egy ideig az esélyeit latolgatta, de mivel haverja már úgyis belökte a mélyvízbe, miért ne foghatná fel az egészet egy ostoba viccként? Leforgatja a filmet, aztán majd kiosztja a seggfejeket, akik belekeverték az egészbe.

Nagy levegőt vett, majd lassan elindult a zaj forrása felé. Óvatosan kilépett a lelátó oldalához, ahol a lány ijedt tekintetével találta szembe magát. Az felpattant, és továbbra is nagy szemekkel meredt rá. Tényleg ő volt. Valamit tennie kell.
- Sajnálom, csak... - kezdte halkan. Francba is! Nem lehet ilyen határozatlan! Megköszörülte a torkát és magabiztosan folytatta. - csak hallottam, hogy itt vagy. Valami baj van?

A lány végtelennek tűnő ideig csak a cipőjét bámulta, majd egy gyors mozdulattal letörölte az arcáról a könnyeket.
- Mint láthatod, nem vagyok túl jól. Azért kösz, hogy benéztél. - mondta nyugodtan.
Egy csepp rosszindulatot sem lehetett kihallani a szavaiból, az üzenet azonban világos volt.
Shawnt nem olyan fából faragták, hogy ennyivel feladja. Tudta, hogy az lenne a könnyebb út, de muszáj volt megcsinálnia a kisfilmet.
- Figyelj, én tényleg nem akartalak elgázolni. Sajnálom, hogy a srácok kiröhö... - kezdte, de a lány a szavába vágott.
- Nem... Az... az az én hibám volt. - vett nagy levegőt. Úgy tűnt minden egyes mondat elvesz az életkedvéből.
- Akkor meg miért sírsz? Ez igazán nem nagy dolog. - vonta meg a vállát Shawn.
- Teljesen másról van szó. Amúgy meg - szipogott - már nem sírok.
- Ó! - jött zavarba Shawn - Akkor bocs.
- Semmi gond. - a lány halvány mosolyt küldött felé, majd visszaült az eredeti helyére, és átkulcsolta a térdeit. Annyira szerencsétlennek tűnt, hogy alig tudta magára hagyni.

Ahogy lassan sétált a füves pályán folyamatosan bevillant a lány kétségbeesett, tanácstalan arca, és saját magát látta benne. Hogy ő mennyire, de mennyire örült volna, hogyha akkor valaki meghallgatja! Ha ki tudta volna önteni a szívét...
Egyre lassabban lépdelt, végül megállt. Küzdött az érzései ellen, de győzött a sajnálat. Nem hagyhatja, hogy valaki, aki most hasonló helyzetben van, gyötrődjön!
Megdörzsölte az arcát, és egy pillanatra felnézett az égre.
- Hogy lehetek ennyire megértő? - dünnyögte magának. Nagy lendülettel elindult visszafelé.