Who knows? || S.M.

XXIII.

"Everything is gonna change"

Megengedte a forró vizet, és hagyta, hogy egyenesen a fejére zubogjon. Néhány pillanat alatt felforrósította a koponyáját. A hirtelen keletkező párától nehezebben lélegzett, de a fürdőben rögtön kellemesebb lett a levegő.
Miközben egy slágert kezdett dúdolni elmosolyodott, mert eszébe jutott a Faith-tel töltött néhány óra. Jól tette, hogy elment hozzá, azonban gyorsan ki kellene vernie a fejéből a lányt. Hiszen neki már van kiszemeltje. Ráadásul megfogadta, hogy ma fogja randira hívni Tiffany-t, és nem fogad majd el nemleges választ. A legjobb formáját fogja hozni!
Mikor úgy érezte, hogy már kellően hosszú ideig állt a vízsugár alatt, és teljesen éber lett, kilépett a kádból.
Nem volt szokása fogmosás közben táncikálni, most mégis megtette, és röhögött is magán rendesen. A napja nem is indulhatott volna ennél jobban.

Az iskolánál sikerült észrevétlenül beslisszolnia a hátsó bejáraton.
Mikor le akart parkolni az autójával, meglátta hogy a tegnapi újságírók megint ott ólálkodnak, így jobbnak látta, hogyha messzire elkerüli a főkaput. Szerencsére a másik bejárat is mindig nyitva volt.
Még az első órája előtt meg akarta találni Tiffany-t, hogy a lehető legtöbb energiájával tudjon elé állni. A lány elég kiszámítható volt. A bejárathoz közeli folyosón talált rá az osztálytársai gyűrűjében.

Mosolyogva félreinvitálta, mire a többi lány nem bírta ki vigyorgás és sutyorgás nélkül. Ezúttal egyáltalán nem zavartatta magát. Csak arra a személyre figyelt, akit tökéletesnek látott. Tiffany friss, jókedvű, és makulátlan volt, mint mindig.
- Szeretnék kérdezni valami fontosat. - kezdte, mikor megbizonyosodott róla, hogy a lány rá figyel.
- Csak nyugodtan. - válaszolt az visszatartott lélegzettel.
- Eljönnél velem egy randira?
Elég egyértelmű volt, ahogy a szőke szépség örömében a nyakába ugrott. Sínen van!

Alig foszlott el a rózsaszín köd a szeme elől, amikor is Cameron toppant elé.
- A barátnődet keresem. Faith-t. - fürkészte Shawn boldog arcát. Cameron a szokásos laza formáját hozta. Haja úgy állt, mintha most kelt volna ki az ágyból; márkás, gondosan összeválogatott ruhái azonban elárulták az igazságot, hogy csaknem egy órán keresztül készülödött, mint mindig.
- Faith? - Shawn akkorra már szinte el is felejtette azt a lányt - Nem tudom hol van, mert nem a barátnőm. - vonta meg a vállát.
- Oké - húzta el a száját Cam - Ha találkozol vele, majd mondd meg neki, hogy kerestem. Tudni fogja miért.
Csak akkor esett le neki, hogy itt valami nagyon nincs rendben. Miért keresi Cameron azt a lányt, aki tipikusan tudomást sem vesz a hozzá hasonlókról, és fordítva? Csak nem találkozgatnak titokban?
- Hát...jó. - vonta fel a szemöldökét - De miért keresed?
- Mondom, hogy ő majd tudni fogja. Neked nem kell. - vicsorgott rá a Dallas fiú. Még nemigen volt vele szemben ilyen ellenséges. Ennek ellenére nem vette magára. Túlságosan boldog volt.
- Ja, és ne feledd az elbukott fogadást. Még áll ám! A bál a határidő. - tette hozzá Cam, mikor elment mellette.

Francba! Teljesen elfelejtettem! - futott végig Shawn agyán.
Csak két hete van arra, hogy megcsinálja azt az átkozott filmet. Egy videója már van a lányról. Akkor készítette, amikor a játszótéren találkoztak, de őszintén szólva ki akarta törölni. Jól tudta, hogy mocskos dolog amit művel, és mégannyira sem akaródzott neki folytatni ezt. Talán be fogja jelenteni, hogy fogadás ide vagy oda, ezt nem hajlandó megtenni. Akkor már nem is kellene Faith-el vesződnie.
- Várj, Cam! - kiáltott a barátja után. A srác lazán visszasétált hozzá - Én nem fogom megcsinálni ezt a kisfilmet. Nem vagyok rá hajlandó. Próbálkoztam, de nem megy.
- Haver, - röhögte el magát Cam erőltetetten - még senki sem szegte meg a mi szabályainkat. A mi büntetéseinket. Neked sem szabad.
- Ez hülyeség. Nem csinálom meg. - makacsolta meg magát Shawn. Meglepődött, mikor Cameron arcáról megkönnyebbülést olvasott le. A szavai mégis dühösek voltak.
- Shawn, el tudom intézni, hogy kirúgjanak a focicsapatból, ugye tudod?
- Tudom - bólintott Shawn határozottan.
- Ez esetben... - vakarta meg a tarkóját a srác - megbeszélem a többiekkel, hogy mi legyen. Ha ennyire nem akarod megcsinálni ezt...
- Köszönöm - hálás volt Cameronnak, ugyanakkor nem értette, hogy miért ment bele ilyen könnyen.
Végül csak betudta a szerencsés napjának.

A barátai megszavazták, hogy Shawnnak engedményt adnak. Ez a fiúöltözőben derült ki, amikor Cameron felállt a padra, és szót kért.
- Szóval, jó hírem van. Shawn, nem kell megcsinálnod a kisfilmet Faith Springről.
A srácok egyöntetűen kifejezték nemtetszésüket.
- Ugyanakkor! - tette fel a mutatóujját Cameron, mire mindenki újra elcsendesedett - Kitaláltunk valami más büntetést. Fel kell lépned a bálon.

A srácok füttyögni és tapsolni kezdtek, Shawn pedig értetlenül nézett a mellette álló Jaredre. A srác visszavigyorgott rá.
- Te...? - kereste a szavakat.
- Igen, én. Ugyan már, tök jó lesz! Rohadt tehetséges vagy, és végre megmutathatod az egyik számodat a nagyközönségnek! - lelkesült fel a vöröshajú fiú - Gondolj bele! Ott állsz a színpadon, a csajok az első sorokban tolonganak, és sóhajtozva bámulnak... Tiffany elájul tőled, amikor meghallja a hangodat!
- Ami azt illeti... elviszem egy randira. - vigyorodott el Shawn, mire Jared felüvöltött.
- Hát nem megmondtam?! - bokszolt a vállába. - Ó, te nagyon szerencsés gyerek vagy!
- Tudom - ismételte magát Shawn.
Az agyába egy pillanatra bekúszott Faith emlékképe, azonban nem érdekelte. Már elfelejtheti. Nem kell megszerettetnie magával; nem kell úgy tennie, mintha érdekelné mi van vele.
Attól a naptól kezdve többé nem kereste a lányt.