Who knows? || S.M.

XXXI.

"And when you fall down, I fall too...
And when you get lost, I get lost with you"

Majdnem az egész iskolát végigtrappolta, mire megtalálta Cam-et. Nem érdekelte, hogy a srác néhány focistával beszélget. Megragadta a karját, és mikor odafordult hozzá a szemébe nézett.
- Hazaviszel?
- Valami baj van? - kérdezte az rögtön. Faith mosolyogva megrázta a fejét.
- Nem. Haza kéne jutnom. Gyorsan.
 
Cameron bólintott. Elköszönt a barátaitól, akik valami csoda folytán kibírták csípős megjegyzések nélkül.
A folyosó végén a fiú megtorpant.
- Nem akarunk fotózkodni? - bökött a mellettük lévő srácra, aki unottan állt egy kamerával. Faith gondolkodás nélkül belement. Hiszen kell bizonyíték, hogy volt a bálon!
Beálltak a fehér háttér elé, a fotós pedig elhelyezkedett.
- Oké, biztos így akartok állni? - lesett ki a kamera mögül. Cameron a lányra pillantott.
- Ugorj a hátamra! - vigyorodott el.
- Mi? - röhögte el magát a lány. Cam megroggyantotta a térdeit, és odafordította neki a hátát.
- Gyerünk! Hopp! - röhögött ő is. Faith-nek nem kellett többször mondani. Megragadta Cam vállait, a következő pillanatban pedig már fenn is volt a hátán. A srác megdobta, mire kis híján előrebukfencezett. A nevetést egyikőjük sem tudta abbahagyni. Még a fotós se.

- Esküszöm, ezek lettek az este legjobb képei! - szólt a kamerás, miután Faith lekászálódott Cam hátáról. A lány odasietett hozzá, hogy megnézhesse a képeket. Három darab készült.
Az elsőn Cameron még félig lehajol, de Faith már fent van a hátán. Mindketten csukott szemmel, nyitott szájjal röhögnek. A másodikon a kamerába néznek. Az amolyan spontán, éppen a megfelelő pillanatban elkapott fotó lett.
A harmadikon pedig Faith teljesen ráfekszik Cam hátára. A srác hátranéz rá a válla felett, ő pedig próbálja visszanyerni az egyensúlyát.
- Ezek nagyon jók! - dícsérte meg őket Faith.
- Mindet kérjük. Több példányban! - jelentette ki Cam. Amíg ő feliratta a nevét, és leadta a rendelést, a srác megengedte, hogy tartsa a kamerát. Újra megnézte mindháron képet, a szíve pedig telicsordult örömmel.

Ez persze nem tartott sokáig, mert feltűnt neki, hogy a sportcsarnokból már nem szól a zene. Cameron visszalépett mellé, s miután elköszöntek a fotóstól, a csarnok felőli kijárathoz siettek.
A teremből kiszűrődtek a fények, és az izgatott susogás. Faith megtorpant, amikor a nyitott ajtó előtt elsétálva szeme sarkából megpillantotta Shawnt a színpadon. Cameron habozva megfordult, s befelé intett.
- Meg akarod hallgatni? - vett nagy levegőt.
- Micsoda? - értetlenkedett a lány. Még mindig Shawnt nézte, akinek a kezében egy gitár volt, amit éppen pengetni kezdett. Cam válaszul csak gyengéden betolta az ajtón, ahol rögtön beleütközött valakibe. Nem látott ki a magas alakok mögül, csak a gitárhangot észlelte. Hirtelen meghallotta a tiszta énekhangot.

Ez tényleg Shawn? Ő énekel?

Rángatni kezdte Cameron karját, hogy segítsen neki. A srác leguggolt, és megveregette a vállát. Faith szemei elkerekedtek, de habozás nélkül felült a nyakába. Ijedten markolászta Cam haját, amikor az lassan felegyenesedett. A zene elnyomta a jajgatását, de így is tudta, hogy nem lehet neki kellemes érzés. Legalább egy maréknyi hajszáltól fogja így megfosztani a leendő testvérét.
Végre a fejek felé emelkedett, s immár megpillantotta a teli torokból éneklő Shawnt. Alig hitte el, hogy a fiú ennyire tehetséges. A hangja tökéletes volt, a kezében lévő hangszeren pedig úgy játszott, mintha erre született volna. Látta, hogy a színpad előtt az emberek lassúznak a dal ütemére. A szöveg szomorú volt, az aláfestés tökéletesen kísérte Shawn hangját, aki csukott szemmel énekelt.

A következő pillanatban Tiffany csámpázott fel a színpadra, hogy barátja mellé lépjen. A diákok füttyögtek egy sort, mikor Shawn felé fordult és neki dalolt tovább. Faith torka elszorult, s észre sem vette hogy egyre jobban szorítja Cam fejét, aki ütögetni kezdte a combját, hogy álljon le.
Mikor észbe kapott, lepillantott, majd bocsánatkérően megpaskolta barátja arcát. A színpadra visszapillantva azt vette észre, hogy Shawn már nem Tiffany-t, hanem őt nézi.

Tekintetük összetalálkozott. Farkasszemet néztek egymással, Shawn pedig teljesen elfordult a barátnőjétől, aki tovább illegette magát mellette. A srác azonban mit sem törődött vele. Végig Faith-t nézte, ahogyan a dal utolsó részébe kezdett bele.
- ... ha te elbuksz... elbukom veled.
És amikor eltévedsz... elveszek veled.
Amikor a hullámok felcsapnak...
Én akkor sem mozdulok. - énekelte neki Shawn. A szíve mazsolává facsarodott össze, miközben a fiú fájdalomról árulkodó arcát vizslatta. Nem tudott tovább ott maradni.
Addig küszködött, míg le nem pattant Cameronról. Az érzései vad orkánként kavarogtak benne, s eszerint is viselkedett. A fülében visszhangzott ahogyan Shawn belekezdett az utolsó refrénbe.
- Mert tudod, hogy nagyot hibáztam,
Miattad már eléggé ráfáztam...
 
Kicsapta a parkolóba vezető ajtót. Zihálva Cam kocsija felé vette az irányt. Leendő testvére rögtön utána robbant ki az épületből. Ahogy kinyitódott az ajtó meghallotta a bentről kiszűrődő hangos üdvrivalgást. Mintha kést forgattak volna meg a szívében.
Cameron aggódva a vállára tette a kezét, mire a könnyeit nyelve nézett fel rá.
- Kérlek vigyél haza!