Who knows? || S.M.

XII.

"I won't lie to you"

Semmi baja nem lett volna azzal, hogy Faith bújkál előle, hogyha nem lett volna égetően fontos, hogy beszéljenek. Legszívesebben persze rá sem nézett volna a lányra, de muszáj volt kiderítenie, hogy tud-e a videóról. És ha tud, akkor el kell érnie, hogy senkinek se mondja el az igazságot.
Egész nap próbált a közelébe férkőzni, azonban Faith mindig könnyűszerrel lerázta. Vagy felszívódott, vagy a lánymosdóba menekült, mielőtt utolérte volna. Oda meg nem igazán akaródzott bemennie.
Igazából nem is értette, hogy egyáltalán miért kerüli őt, hiszen mégiscsak az életét mentette meg. Ez elég bizonyíték arra, hogy ő egy jó srác. Vagy nem?

Az utolsó előtti órája következett. Miközben a büfé előtti sor végére állt, a nyakát nyújtogatta, hátha véletlenül meglátja az előle bújkálót. Azonban Faith-nek se híre, se hamva nem volt.

Az előtte álldogáló kissrác hirtelen hátrasandított rá. Shawn először úgy tett, mintha nem venné észre, viszont a fiú kitartóan bámulta, így hát neki szentelte a figyelmét.
- Te vagy Shawn Mendes. - mondta a srác, mikor rápillantott. Csőfarmert, és kockás inget viselt. Semmiben sem volt különb az iskola többi diákjától. Mivel a mondatát nem kérdésnek szánta, Shawn kicsit feszengeni kezdett.
- Igen - válaszolta a lehető legtermészetesebben.
- Láttam rólad a videót! - csillant fel a fiú kék szeme. Úgy nézett rá, mint egy igazi hősre.
- Az jó. - vont vállat Shawn.
- Figyelj, nyugodtan állj csak be elém. Biztos jobban sietsz, mint én. - állt félre a kissrác, mire Shawn döbbenten bámult rá.
- Nem kösz, te előbb itt voltál. - utasította el az ajánlatot, azonban a fiú tovább erősködött.
- Na, gyere már! Megérdemled!

Shawn általában szerette, hogyha figyelnek rá, most azonban nem volt ínyére feltűnést kelteni.
- Kösz. - tett egy lépést előre, a srác pedig vállon veregette, ám ahelyett, hogy beállt volna mögé, elkiáltotta magát.
- Hé skacok, Shawn Mendes van itt! Engedjétek előre!
A büféhez sorba állók egy emberként perdültek meg, s csodálattal pillantottak rá. Ez több volt, mint kínos.
- Nem, tényleg nem kell. Kivárom a sort. - tette maga elé védekezőn a kezeit. Azonban akkor már késő volt. Az emberek megnyíltak, a srác pedig bátorítóan megtolta előre. Ahogy elhaladt néhány ember mellett, volt aki nagyon is szúrós tekintettel méregette, amiért megelőzi. Tudta ő, hogy nem ismeri mindenki, de mivel végzős focista volt, a diákok automatikusan meghunyászkodtak előtte. Ki akarta volna magára haragítani az egész focicsapatot?
Kissé lehajolt, hogy a büfés nénire nézzen. Úgy gondolta, hogy minél gyorsabban elhúz innen, annál kevesebb névtelen utálót szerez magának.
- Egy csokis muffint, és egy kávét kérnék szépen. - mosolygott az öreg nénire, aki viszonozta a gesztust. Rögtön adta is amit kért. Shawn várta, hogy megmondja, mennyit kell fizetnie.
- A mai az iskola ajándéka neked. A szüleid büszkék lehetnek rád! - bólogatott a néni elérzékenyülve.
Ma mindenki megőrült?
- Maga is látta a videót? - csattant fel a srác meglepetten.
- Persze hogy láttam, aranyom.
- Hát... - szeppent meg Shawn - ebben az esetben köszönöm. De azért kifizetem.

Elvette a rendelését, majd lerakott a pultra egy bankjegyet, és ruganyos léptekkel elhagyta a helyszínt. Megborzongott a tekintetektől, amik végigkövették, immár bárhová is ment.

A történelem óráján ült, és az ablakon nézett kifelé. Tiffany továbbra is feléje pislantgatott, most viszont valahogyan nem tudta ezt értékelni. Nem szokott hozzá ahhoz, hogy ennyire a figyelem középpontjába kerüljön. Habár eddig is sokan felnéztek rá, azért mégiscsak Cameron körül forgott az iskola diákjainak világa.
Nemsokára úgyis lecsillapodik ez az egész. Bár meg tudnám szokni...
Gondolatmenetéből egy hangos csattanás zökkentette ki. Körbenézett, s találkozott a tekintete a tanáréval, aki az előbb az asztalra csapott.
- Megköszönném, hogyha nekem szentelné a figyelmét, Mr. Mendes. Persze csak ha szándékában áll leérettségizni.
- Öhm, persze. Bocsánat. - pislogott párat a srác, hogy észhez térjen. Ennél pocsékabb már nem is lehetett volna a napja.
- Mellesleg, gratulálok az új hobbijához. Életmentés, hm? - a tanár hangjából kiérződött az elismerés, amit nem csak ő vett észre. Az osztály is nyüzsögni kezdett körülötte. Azok, akik eddig nem tudtak róla, az óra végére már teljes mértékben informáltak voltak.

- Figyelem! Shawn Mendes, kérem, hogy menjen fel az igazgatóiba! - reccsent meg a folyosói hangszóró, mire Shawn idegesen széttárta a karját. Kiszabadult a töri óráról, erre már az igazgató is zaklatja? Miért nem tudják egyszerűen békén hagyni ezzel? Hát nem értik, hogy szeretné elfelejteni?
- Figyelem! Shawn Mendes, kérem, hogy menjen fel az igazgatóiba! - ismételte a hang. Morogva elindult hát a tanári folyosó felé.