Who knows? || S.M.

XVI.

"How many times gonna see your face?"

"Jó reggelt, aranyom!
Édesapáddal sürgősen el kellett utaznunk, hogy lebonyolítsunk egy üzletet. Kérlek ne haragudj, de nem volt szívem felkelteni téged hajnalban. Néhány nap múlva jövünk, addig is szeretném, hogyha egyben maradna a ház. Aaliyah-t átvittem a nagyihoz, de örülnék neki, hogyha foglalkoznál vele. Jó szórakozást!
Szeretünk! Anya és apa."

Az anyja által hagyott üzeneten gondolkozott akkor is, amikor az iskola előtt kiszállt az autójából. Talán illene rendeznie egy bulit.
Csak akkor vette észre, hogy a bejáratot konkrétan eltorlaszolják az emberek. Homlokráncolva nézett végig az ismeretlen arcokon. A legtöbben férfiak voltak, kezükben telefonnal, vagy jegyzettömbbel. Néhányuknál azonban kamera is volt.
Egy pillanatra megtorpant, mikor hirtelen mindannyian felé néztek.
Egyetlen másodperc alatt megrohamozták, körbevették és kérdéseket kezdtek kántálni a fülébe.
- Miért mentette meg a lányt?
- Nem félt, amikor leugrott?
- Hova tűnt el olyan gyorsan?
- Megmondaná, hogy kit is mentett meg pontosan?
Döbbenten forgolódott az újságírok kereszttüzében, és valaki olyat keresett, akivel normálisan tud beszélni.
- Bocsánat - köszörülte meg a torkát - Kik maguk?
Ez sem segített, mert mindenki egyszerre kiabálta be a cégének, vagy az újságnak a nevét. Ha szeretett volna, akkor se tudott volna válaszolni a furábbnál furább kérdésekre.
- Mennem kell. - jelentette be, és elkezdett előrenyomulni - Órám lesz.
- Várjon csak!
- Egy gyors interjút, Mr. Mendes!
- Beállna egy fotóra?

Igyekezett kizárni az egybemosódó zajokat, és rendíthetetlenül trappolni előre. Talán neki kellett volna állnia válaszolgatni nekik? Ugyan már!

Végül bejutott az épületbe, ahova már nem követhették.
Még az események hatása alatt volt, amikor Jared tűnt fel, és elrángatta az ajtó elől.
- Shawn, mi folyik itt? - sziszegte, mikor látótávolságon kívülre kerültek.
- Ezt én is szeretném tudni. - morogta válaszul.
- Figyelj, én is láttam azt a bizonyos videót, de... nem gondoltam, hogy a város összes újságja meg akarja majd írni! Te tudtál erről? - vonta fel a szemöldökét barátja.
- A riporterekről? Nem. - csóválta a fejét.
- Gáz van, haver. - szorította össze hirtelen a fogait Jared. Elnézett a válla felett, mire Shawn is megfordult.
Nem más tartott feléjük, mint Tiffany Stone. Jó előre villantott rájuk egy százfogas mosolyt, mire Shawn térdei megremegtek. Jared megpaskolta a vállát, majd egy szempillantás alatt felszívódott.

Tiffany aznap igazán dekoratív volt. Babarózsaszín blúzt húzott, hófehér csőnadrágja pedig tökéletesen követte lábai szép ívét. Az elmaradhatatlan nőies parfüm illata is körbelengte.
- Szia, Shawn! - állt meg előtte.
- Szia - mosolyodott el a srác.
- Ezek az emberek miattad jöttek ide? - dobta hátra a haját, s nyakát nyújtogatta a bejárat felé.
- Azt hiszem. - bizonytalanodott el. Tiffany elnevette magát, mire Shawn arcán megjelent a szokásos, enyhe pír.
- Hát nem felháborító? Olyanok, mint a hiénák. - húzta el a lány a száját rosszallóan. A választ meg sem várva folytatta - Mindegy is. Mit gondolsz, ráérsz a hétvégén?
- Talán igen. - gondolkozott el. Egy pillanatra felnézett a plafonra, megpróbálta csillapítani heves szívdobogását.
- Eljöhetnél a házibulimra. Péntek este tartom. Cameronék is ott lesznek.
- Hát, nem is tudom...
- Kérlek! Szeretném, hogyha jönnél. Szeretnélek ott látni. - biggyesztette le vörös ajkait Tiffany. Hogy tudott volna Shawn nemet mondani neki?
- Rendben.
- Csodás! - vigyorgott a lány - Akkor szia, majd még találkozunk! Remélem.

Miután Shawn szóról szóra elismételte neki a párbeszédüket a kiszemeltjével, Jared agyalni kezdett.
- Ez egyértelmű. - csettintett egyet.
- Micsoda? - kérdezte Shawn izgatottan.
- Azt mondta, reméli találkoztok még. Azt akarja, hogy találkozzatok. Hívd el egy randira!
- Szerinted belemenne? - kerekedett ki a srác szeme.
- Tutibiztos! - bólogatott Jared.
- Végre! - kiáltott fel örömében. Az öltözőben a fiúk értetlenül meredtek rá, így rájött, hogy ez nem volt túl jó döntés.
- Akkor majd - folytatta halkabban, miközben a többiek tovább öltöztek - holnap elhívom.
- Hajrá! - mutatta fel a hüvelykujját Jared.
Kiléptek a helyiségből, és átsétáltak a sportcsarnokba, ahol a tesiórákat tartják.
A másik osztály tagjai már bent sorakoztak a tanáruk előtt.
Felnézett a lelátóra, ahol a felmentettek ültek, és egyből kiszúrta az egyetlen ismerős arcot.

- Szia Faith! - huppant le a lány mellé, mire az halálsápadt arccal nézett rá. Az előttük lévő sorban ülők is értetlenkedve pillantgattak rájuk.
- Mit csinálsz? - suttogott Faith.
- Idejöttem hozzád. Baj? - mosolyodott el, mire meghallotta a lány osztálytársainak sutyorgását.
- Igen! Mi nem is ismerjük egymást. - mocorgott a székén a lány. Biztosan megérezte magán az átható tekinteteket.
- Láttam, hogy egyedül vagy. - hagyta figyelmen kívül Shawn - Úgyhogy jöttelek szórakoztatni.
- Ez nagyon aranyos, de már elkezdődött az óra. - jelent meg egy halvány mosoly az arcán.
Na végre!
- Jaj, Faith! Én focista vagyok. Nekem nem muszáj részt vennem az órán.
- Ez komoly? - lepődött meg. Arcáról zavar sugárzott.
- Aha - Shawn megengedett magának egy kacsintást, amit a mellette ülő nem igazán értékelt. - Na és te? Te miért nem tesizel?
- Sosem tesizek. Felmentésem van. - vágta rá Faith a magától értetődő választ. Megforgatta a szemeit.
- Gondoltam. De miért?
- Mert betegségem van, és az orvos írt nekem egy papírt. Nem szabad megterhelnem magam. - vont vállat.
- Milyen betegség?
- Nem akarok bunkó lenni, de nincs hozzá közöd.
- Hát jó. - grimaszolt egyet Shawn. Észrevette, hogy Faith egyik osztálytársa feltűnően bámulja őket, ezért integetni kezdett neki.
- Mit csinálsz? - röhögte el magát a lány. Shawn abbahagyta az integetést, amit az idegen csaj egy elfordulással reagált le.
- Csak köszöntem annak a lánynak. - nevetett fel ő is. Ez volt az első alkalom, hogy látta Faith-t őszintén nevetni. Mondhatjuk, hogy a lány jókedvű volt. Miatta. Valamiért ez boldogsággal töltötte el.