Who knows? || S.M.

XXXV.

"I promise that one day I'll be around,
I keep you safe..."

Cameront csak másnap délután tudta elérni.
Egész nap idegeskedett, a szobájában járkált, vagy éppen a párnáját püfölte. Vagy hat forró zuhanyt vett, a gitárját pedig indulatosan pengette, de a gondolatait képtelen volt elterelni.
Ezerszer felhívta a barátját, de az képtelen volt felvenni. Aaliyah néha aggódva bepillantott hozzá, de Shawn rögtön elzavarta.

Amikor már a haját tépte tehetetlenségében egyszer csak megcsörrent a telefonja.
- Na, mi a helyzet? - kapta fel a mobilt, amin Cameron neve villogott.
- Figyelj, otthon vagy? Átmegyek hozzátok. - a srác hangja nyugodt volt.
- Jó, de...mondj már róla valamit.
- Nemsokára ott vagyok.

Kint állt a házuk előtt. Az őszi szél csípte az arcát, az orra pedig sajgott ahogyan levegőt vett. Zsebre dugott kézzel nézett maga elé, és amikor meghallott egy autót, akkor felsandított, hátha Cameron érkezett meg.
Öt perc sem telt bele, a srác megállt a kocsifeljárón. Szokásos módon szállt ki az autóból, a mozgásában semmit vontatottság nem volt észrevehető. Az arca volt az, ami szabályosan megrémítette Shawnt. Cameron szemei alatt sötét barázdák húzódtak, az arcán néhol foltok vöröslöttek, de a bőre mégis hófehér volt.
Megállt Shawn előtt, hogy kezet fogjon vele. Mindkettőjük tenyere jéghideg volt. Egy ideig csak egymást nézték. Aztán Cam végre megszólalt. Bárcsak ne tette volna...
- Sajnálom - amint kimondta ezt az egyszerű szót, a hangja elcsuklott, a szemét becsukta, és lehorgasztotta a fejét, hogy a másik ne lássa ahogyan elgyengül.

Shawn fejében rengeteg szituáció lejátszódott már, csak ez nem. Titkon még azt is remélte, hogy majd Faith személyesen jön el hozzá, hogy a karjaiba ugorjon. A valóság azonban szürkébb és kegyetlenebb volt.
Cam-nek végre sikerült visszanyelnie a könnyeit, így újra felnézett rá. Barna szemei mintha feketévé változtak volna a bánattól.
- Hogy van? - Shawn nem akarta letámadni ezzel a srácot, mégis sikerült igen követelezőnek tűnnie. Cameron azonban nem vette magára a hangnemet, sőt, mintha oda sem figyelt volna.
- Én ott voltam egy ideig, de aztán... aztán elküldtek. - a szavakat csigalassan mormolta maga elé, Shawn alig értette mit mond - Dave is velem jött, hazamentünk anyámhoz. Ő is aggódott érte, ott vártuk, hogy az apja megérkezzen. Nem is tudom mikor, de... de... nagyon sok idő eltelt, és... Aztán végül meg is jött. Le volt törve, a... a tekintete... üveges volt. A szemei mintha... - tenyerét elhúzta a saját arca előtt, aztán Shawnra nézett. A szemei egyre vörösebbek lettek, a srác pedig képtelen volt csillapítani növekvő pulzusát. Kinyitotta a száját, de Cam közbevágott.
- Nem volt magánál... érted? - suttogta, s újra maga elé meredt. Shawn elszörnyedt, hogy barátját ilyen állapotban látja. Cameron annyira reményvesztett volt, hogy a szájíze is keserű lett tőle.
- Mi van Faith-tel? - kérdezte utoljára Shawn. Akaratlanul is megrándultak az arcizmai, a keze pedig reszketett, de nem a hidegtől. Fogait összeszorította, egész teste megfeszült, ahogyan a választ várta.

Cam tekintete kitisztult, mikor az arcára pillantott. Kinyitotta a száját, de először nem jött ki hang a torkán... majd elképesztően halkan suttogta el a szavakat.
- Faith meghalt.