Who knows? || S.M.

XIV.

"I feel something so wrong when doing the right thing..."

A telefonja csörgésére ébredt. Hálát adott, hogy beállította az ébresztőt. Nem hitte, hogy el tud majd aludni, hiszen túlságosan felzaklatta az egész videós ügy, azonban nagyon hamar elnyomta az álom. Kikapcsolta a riasztást, majd holdkóros fejjel felült az ágyában. Kezébe vette a hajkeféjét, és végigszántott vele a tincsein. Úgy gondolta, erre a kis kiruccanásra nem köti lófarokba a váll alá érő haját. Elcsatolta a frufruját és hagyta, hogy a hajkoronája úgy álljon, ahogy akar.
Felhúzta a cipőjét, majd kilépett a kora őszi hűvösbe. Úgy döntött, hogy gyalog teszi meg az utat a játszótérig.

Késett ugyan, de az elkerített helyen egy lelket sem látott. Elment a csúszda mellett, és óvatosan felmászott a kis várat ábrázoló házikóba.
Mégsem volt egyedül. Shawn ott ücsörgött törökülésben, hátát nekidödöntötte az egyik falnak.
- Szia - köszönt neki a lány visszafogottan. Shawn csak nézte ahogyan a szűk helyen elhelyezkedik vele szemben. Jobban mondva mellette, mivel a házikó olyan pici volt, hogy alig fértek el benne ketten. Faith felhúzta a térdeit, és átkarolta a lábát. Várakozón nézett a srácra.
- Szóval... - köszörülte meg a torkát Shawn. Egyikőjük sem tudta, hogy pontosan mivel is kellene kezdeniük.
- Szóval... - ismételte a lány - mióta tudtál a videóról?
- Ma reggel láttam először. Eskü. - bizonygatta a fiú. Barna szemeivel végigpásztázta a lány arcát, aki próbált nyugodt maradni, a keze azonban remegni kezdett.
- És... izé... elmondtad valakinek, hogy én...? - sütötte le a szemeit.
- Nem. Megígértem, hogy nem fogom.
- Köszönöm. Akkor mi legyen?

Shawn elgondolkozott, és a lány is úgy tett mintha törné a fejét. Egy idő után mégis a cipője orrát kezdte piszkálni.
- Szerintem az lesz a legjobb, ha hagyjuk lecsillapodni az ügyet. - suttogott. Faith felkapta a fejét - Te sem mondasz semmit, és én sem.
- De nem kérdezősködtek? - kételkedett. Shawn mosolyra húzta a szája sarkát.
- Dehogynem. Mindenkinek azt mondtam, hogy nem ismerem a lányt, meg hogy nem láttam jól az arcát. De amúgy ne is emlékeztess! Még az igazgató is behívatott magához! Megkérdezte, hogy kirakhat-e rólam egy cikket a suli honlapjára.
- Igen, hallottam róla. És...khm... el is olvastam. Úgy tudtam meg. - köhintett a lány.
- De miért csak most? Már péntek óta fent van YouTube-on! Jó, mondjuk én sem tudtam róla... - az utolsó mondatot már csak magának motyogta, így Faith nem is hallotta meg.
- Hát... büntiből elvették a telefonomat, és csak most... loptam vissza. - elgondolkozott - Na jó, ez így rosszul hangzik, de...
- Nyugi. Értem én. Mi rosszat csináltál?
- Tudod a pénteki... pénteken... izé... majd elmondom. Egyszer. - komorodott el a lány, ahogy visszagondolt arra a napra. Shawn arca nem tükrözte vissza az érzelmeit, így fogalma sem volt, hogy most mit gondolhat róla.
- Elmondtad a szüleidnek azt? - kérdezte a fiú.
Az egyszerű kérdés olyan heves érzelmeket váltott ki belőle, hogy azt hitte menten elbőgi magát. Hogy mondhatná el bárkinek is, hogy mit tett? Honnan gyűjtene hozzá erőt? De legfőképpen... miért mondaná el?
A szüleimnek...
Úgy gondolta ezt muszáj tisztáznia a sráccal.
- Nem. Amúgy meg, csak apukám van. - sóhajtott.
- Sajnálom - hajtotta le Shawn a fejét. Az egyszerű beszélgetésből hirtelen gyászos hallgatás lett. Sosem szerette a kínos csendet.
- Akkor azt hiszem ezt megbeszéltük. - kezdett el kimászni a várból. Leugrott a puha homokra és udvariasan megvárta, amíg cinkostársa is lekászálódik.
- Közel laksz? - kérdezte Shawn, miközben előtúrta a zsebéből a telefonját.
- Negyed órányi séta. - vont vállat a lány.
- Az azért nem kevés. - húzta el a száját. Nyomott néhányat a mobilja képernyőjén, aztán maga elé emelte. - Bocs, keresem a térerőt.

Idétlenül mozgatni kezdte a készüléket, míg Faith homlokráncolva figyelte. Ahhoz képest hogy annyian odavannak ezért a srácért.... elég furcsa alak.
Úgy tűnt Shawn sikerrel járt, és egy ponton megállította a kezét. Beharapta a száját, annyira koncentrált, majd egy bólintással nyugtázta a dolgot.
- Rendben. Megvan. - mutatta fel a hüvelykujját, a lány pedig elnevette magát.
Valami nagyon nem oké ezzel a sráccal...
Megérzését félresöpörve indult el Shawn mellett a játszótér kapuja felé. A járókelők döbbenten, vagy éppenséggel rosszallóan vetettek rájuk egy pillantást, de Faith-t ezúttal nem érdekelte.
- Nos... gratulálok a hőstettedhez Shawn. Az a lány biztosan hálás érte. - intett neki.
- Remélem, hogy értékeli valamennyire, és hogy tanult az esetből! - szólt vissza Shawn frappánsan. A lány megforgatta a szemeit.
- Ja, megtanulta hogy a te közeledben ne ugráljon folyókba, mert nem hagyod úszkálni! - kinyújtotta rá a nyelvét, aztán hátat fordított, és hazafelé vette az irányt.

Saját magát is meglepte az előbbi tettével. Ő nem olyan lány, aki ilyen felszabadultan szokott beszélgetni szinte ismeretlenekkel! Nagyon nem. És olyan sem, aki ennyire gyorsan túlteszi magát egy igenis komoly tettén. Talán elkezdhetne aggódni maga miatt.