Who knows? || S.M.

XVII.

"Go home it's over, but it's not the end"

A levegő fülledt volt, és az a bizonyos vihar előtti csend uralkodott a városban. Tüdejét megtöltötte oxigénnel, és megállt az iskola előtt, hogy bevárja Amy-t, akinek bevált szokása volt, hogy elé megy, majd együtt sétálnak el a buszmegállóba. Persze ez csak akkor működött, mikor ugyanannyi órájuk volt.
Mivel barátnőjét sehol sem látta, elővette a telefonját, s megnyitotta a rá váró üzenetet.

"SOS Faith! Elmaradt az utolsó órám, ne várj meg!" - írta Amy.

Valahogyan érezte, hogy a lány ma nem fogja szórakoztatni. Sóhajtott egyet, aztán elindult volna, azonban a padon üldögélő férfi és nő felpattantak. Elé léptek, mire kérdőn pillantott fel rájuk.
-Ismered Shawn Mendest? - szegezte neki a fekete hajú nő a kérdést.
Faith elgondolkozott, mielőtt válaszolt volna. Nem tagadhatja le, hogy ismeri a fiút, hiszen ma bebizonyosodott, hogy igen. Be kellett vallania magának, hogy jó érzéssel töltötte el, amikor a srác odaült mellé, és egész órán beszélgetett vele.
Mindig egyedül volt. Órákon, szünetekben... Így furcsa volt, ugyanakkor üdítő hogy 45 percen keresztül volt társasága. Nagyon is élvezte, hogy úgy tehet mintha nem érdekelnék az osztálytársai. Ráadásul büszke volt, hogy Shawn valamiért nem tagadta le azt, hogy ők már találkoztak. Sőt...
Ugyanakkor fogalma sem volt, hogy kik állnak előtte, és mit akarnak tőle. Nem köpheti be csak úgy a srácot. De mi van ha látták vele?
Végül úgy gondolta, hogy az igazság mindig a legjobb.
- Igen, ismerem. - bökte ki. A férfi sokatmondó pillantást váltott a társával.
- Mondd, bent van még az iskolában?
- Mit akarnak tőle? - nem bírta ki, hogy ne kérdezzen rá. Hiszen nem tűntek bandatagoknak, vagy valamilyen maffiavezéreknek. Shawn csak nem keveredett bajba...
- Csak egy interjút szeretnénk készíteni vele. - mosolygott a nő. Kétszínűnek tűnt. Olyannak, aki kedveskedik, ugyanakkor a háta mögött szorongatja a kést, készen arra, hogy bármikor beléd döfje. Nem tetszett neki ez az egész. Ugyan miért akarnának interjút készíteni Shawnnal?
- Shawn már régen hazament. - hazudta. Hiszen csak tíz perce váltak el egymástól, de a fiúnak valószínűleg fociedzése van. Biztos nem fog...
Abban a pillantban az említett kilépett az iskola ajtaján. Az idegenek háttal álltak neki, azonban meglátták Faith kétségbeesett pillantását, és hátrasandítottak.
- Ott van! - mutatott rá a férfi, s el is indultak felé. A lány rögtön utánuk loholt.
- Shawn Mendes? - állította meg a nő. Shawn fáradt arccal pillantott hol rájuk, hol a feszengő lányra. Faith-nek azonban zseniális ötlete támadt.
- Nem, ő Carter. - szólt közbe - Carter Mendes. Shawn ikertestvére.

Szerencsére a srác rezzenéstelen arccal reagálta le a történéseket.
- Valóban? - hitetlenkedett a nő. Faith baljós pillantást váltott barátjával, aki megérezte a helyzet komolyságát és bólintott.
- A testvérem a suli mögött van, ha őt keresik. - bökött a háta mögé. A lány hálásan elmosolyodott. Shawn tökéletesen játszotta a szerepét.
- Hú, köszönjük szépen! - lelkesedett be a férfi - Micsoda cikk lesz ez!
- Minden jót! - köszönt el Shawn, mikor elsiettek mellette. Mihelyst hallótávolságon kívülre kerültek kimérten nézett Faith-re - Kik a francok ezek?
- Nem tudom. Jobb ha lelépsz, mielőtt rájönnek a trükkre. - unszolta.
- Oké. Kösz szépen. - indult el Shawn, de aztán megperdült - Te mivel mész?
- Azt hiszem busszal. - vonta meg a vállát a lány. Shawn megcsóválta a fejét, majd visszasétált hozzá.
- Hazakísérlek.

Dèja vu...

Ez az egy szó jobban felkavarta, mint kellett volna. Háborogtak benne az emlékek. A keserűség, a víz jeges érzete, a tabletták édeskés íze... visszatértek az elméjébe. Eddig megúszta az elkerülhetetlent. Tegnap is addig húzta az időt, míg megbizonyosodott arról, hogy Mary elment, s csak azután ment vissza a házba. Az apja hatalmas patáliát csapott, de még így is jobban érezte magát, mintha találkoznia kellett volna azzal a nővel. Nem érdekelte, hogy megint megütötte. Csak felerősítette benne az érzetet, miszerint helyesen cselekszik. Addig el kell kerülnie ezt a helyzetet, míg ki nem találja, hogy hogyan űzheti el azt a nőt különösebb felhajtás nélkül.

Nem bírta volna ki Dave nélkül. Habár a bátyja folyton piszkálta, az anyja halála után egyre több időt töltöttek együtt. Ő mindig mellé állt, amikor az édesapjuk ok nélkül ordítozott, és megvédte tőle. Bármikor számíthatott rá. Most is mellette kellene lennie. Szüksége van rá!
Gyengéd érintés zökkentette ki a gondolataiból. Shawn húzni kezdte maga után, ő pedig zavartan nézte a fiú hátát. Aztán tekintetével követte a kezének vonalát, ami egészen a saját kezéhez vezetett. Mikor megbizonyosodott róla, hogy ébren van, és Shawn Mendes tényleg a kezénél fogva húzza maga után... bepánikolt.
Gyors mozdulattal elrántotta a karját, ami szinte lüktetett ott, ahol a srác az előbb hozzáért. Shawn megfordult és oldalra döntötte a fejét. Úgy nézett ki, mint egy kiskutya, aki nem érti, hogy miért szidják le.
- Baj van? - tudakolta meg. Faith kiszáradt torokkal meredt rá. Shawn megsértődne, ha rávágna egy "igen"-t?
- Izé... megyek busszal. - csak ennyit tudott kinyögni.
- Hé, várjatok csak! - hallották meg az iskola felől. Hátra sem kellett volna nézni ahhoz, hogy rájöjjön kik azok.
- Fussunk! - sziszegte Shawn, a következő pillanatban pedig sprintelni kezdett. Faith egy pillanatig kábán méregette a nőt meg a férfit, de mikor azok megindultak feléje, Shawn után eredt.
Mire odaért, a fiú már bent ült az autójában, és a motort indította. Megragadta a kilincset, de csak némi habozás és egy "fenébe" morgás után pattant csak be az anyósülésre.
A kövérkés férfi meglepő módon gyorsabbnak bizonyult, mint a tűsarkakon egyensúlyozó nő. Dühösen robogott feléjük, testfelépítése miatt leginkább egy tankra emlékeztetett.
Azonban Shawn sem volt rest. Hátratolatott az autóval, majd hangos csikorgással, hosszú guminyomot hagyva elindult. A férfinak még volt annyi esze, hogy félreugorjon, azonban Faith így is becsukta a szemét ijedtében. Nem tudta volna feldolgozni, hogyha egy ember landolt volna a szélvédőn.
- Észnél vagy?! - kapkodott levegő után. Ösztönösen rászorította a kezét enyhén sajgó mellkasára, miközben Shawn arcát fürkészte. A fiú feszült volt, görcsösen markolta a kormányt, és a kelleténél gyorsabban hajtott.
- Nyugi, uralom a helyzetet! - pillantott a tükörbe, hogy meggyőződjön arról: az üldözőik nincsenek a nyomukban.

- Hát ezt... lehet kicsit hevesen reagáltuk le, nem gondolod? Komolyan, mintha egy kémfilmben lennék. - ráncolta a homlokát Faith, még mindig szuszogva.
- Jó, talán icipicit túlreagáltam. Nem nagy ügy. - vallotta be a mellette ülő. A lányt elöntötte a megkönnyebbülés, s még maga sem tudta miért, de felnevetett.