Who knows? || S.M.

XX.

"You hit me up, it's late at night, this is the same old story"

Miért beszélt így velem? Miért lett olyan ideges? Miért hívott "Fay"-nek?  Miért érzem azt, hogy igaza van? Miért történik ez velem? Miért?

A kérdések megállás nélkül kavarogtak a fejében, miközben visszaballagott a házba. El sem hitte, hogy nem szökik el. Ez a nő, Mary azt hiszi hogy az anyja helyébe léphet, csak azért, mert az apja egy idióta és képes volt felszedni? Hát majd ő megmutatja neki.
Őszintén szólva belülről emészteni kezdte az, amit Shawn néhány perccel ezelőtt mondott neki.

"Az élet változik, Fay. Nem ragadhatsz meg a múltban!"

Utálta, hogy a lelke mélyén igazat kellett adnia a srácnak. De akkor sem helyettesítheti valaki az anyját. Senki.
Megállt az előszobában, ahol időközben az egész kis család összegyűlt. Dave is ott állt. Mikor mellé lépett, megérezte, hogy a bátyja igen feszült. Pont, mint ő maga.
Az apjuk megpróbált közömbös maradni, és jókedvűen beszélgetést kezdeményezni.
- Faith 17 lesz, David pedig 21 éves. - mondta Mary-nek, miközben mindannyian leültek az asztalhoz, ahol addig Shawnnal beszélgetett. Egy pillanat alatt el tudott szállni a jókedve.
- Na és Faith, szereted az iskolát? - érdeklődött Mary szerényen. Tipikus.

Látványosan a bátyjára nézett, mielőtt válaszolt volna. Dave az asztal alatt belerúgott a lábába. Ezzel azt üzente, hogy jobban kellene viselkednie, de ő nem akart.
- Nem, nem szeretem az iskolát. - nézett hűvösen a nőre. Szívesen nekiállt volna ecsetelni, hogy miért, de visszafogta magát.
- Ó... - talán Mary abban a pillanatban értette meg, hogy Faith számára nem kívánatos személy - Az én fiam sem igazán szereti. Mindig mondogatja, hogy alig várja már az érettségijét. Úgy tudom egy iskolába jártok.
- Hogy hívják? - hökkent meg a lány. Volt oka félni a választól.
- Cameron. Cameron Dallas.

—^—❤—^—

Legrosszabb rémálmaiban sem szerepelt az, hogy az apja egyszer felszed egy nőt. Azt meg főleg nem gondolta, hogy az a valaki Mrs. Dallas lesz. Illetve Ms. Dallas. Vagy ki tudja? Nem érdekli.
Az jobban aggasztotta, hogy ha nem sikerül elidegenítenie innen Mary-t, akkor muszáj lesz egyre több időt töltenie a nagy Cameronnal. Ebből nem kért.

Mivel mindenki azt leste, hogy mit fog reagálni az elhangzott névre, meg kellett próbálnia tisztán gondolkodni. Nem mondhatja, hogy utálja Cam-et, mert nem is ismeri. Viszont azt tudta, hogy nem szimpatikus neki a srác.
- Igen, tudom kicsoda. - ez egész elfogadható válasznak tűnt.
Ezután azonban az agya egy része mintha teljesen leállt volna. Ha kérdezték, zombi módjára válaszolt, mégse vett részt a társalgásban. Akárhányszor is gondolta át a dolgot, a végeredményben mindenképpen beszélnie kellett a Dallas fiúval. Meg kell tudnia, hogy ő mit gondol erről az egészről, és ha kell, akkor elintézi, hogy lebeszélje az anyját erről a baromságról.

Mary távozása után rá kellett jönnie, hogy igazából semmit sem tudott meg róla, mivel túlságosan lefoglalták a baljós gondolatai. Nagy hiba volt. Minél több személyes információt tud az ellenségről, annál könnyebb lesz elintézni őt. Elhatározta, hogy mostantól megpróbál olyan közel kerülni hozzá, amennyire csak lehetséges. Aztán villámcsapásszerűen elintézi.

Még éjszaka az ágyában forgolódva is a bátorságát gyűjtötte, hogy másnap az iskolában beszélni tudjon Cameronnal. Az ügy teljesen kikészítette.
Leosont a földszintre, és csigalassan, néma léptekkel elindult az apja hálószobája felé. A férfi fűrészeket megszégyenítő hangon horkolt. Kutakodni kezdett a polcokon, mígnem kitapintotta a mobilját.
Az apja nem könnyítette meg a helyzetét. Tudta, hogy ha észreveszi ezt, akkor ordibálni fog, vagy megveri. Ha eszébe jut, hogy a lánya egy idegen srácot hozott haza, akkor szintén. Mary ugyan elfeledtette vele, hogy találkozott Shawnnal, de valamikor számon fogja kérni rajta. Faith pedig rettegett attól a pillanattól.
Megmarkolta a telefont, és visszamászott a szobájába. Amy-nek szeretett volna írni, de nem tudta elkezdeni. Egyetlen barátnőjének eddig sem igazán beszélt a magánéletéről. Akkor most miért tenné?
Valaki másra volt szüksége. Olyanra, aki akaratlanul is az események részesévé vált.

"Ébren vagy?" - írta Shawnnak. Mivel a fiú nem válaszolt, kénytelen volt felhívnia.
A sráccal még az aznapi beszélgetésük közben cseréltek telefonszámot. Faith tudta, hogy jól fog jönni.
A telefon kicsengett. Mivel a lány rendíthetetlen volt, csak várt és várt.
Végre valahára beleszólt egy rekedtes hang.
- Hány óra van? - Shawn hangja olyan fáradt volt, hogy a lány maga előtt látta a kócos fejét, és félig lehunyt szemeit, ahogyan a telefont tartja a füléhez.
- Éjfél körül járhat az idő. - nevetett fel halkan. - Örülök, hogy felébredtél.
- Miért is kellett felébrednem? Lehet hogy te egy bagoly vagy, hogy fent vagy ilyenkor, de nekem szükségem van pihenésre. Főleg az után, hogy téged furikázlak haza.
- Én is szoktam aludni. De elég nehéz, hogyha baj van.
- Micsoda? - a srác hangja rögtön éberebbnek tűnt.
- El kellene költöznöm otthonról. Nem mehetek el hozzád?
- Ööö...
- Figyi, ellennék én a padlón. Nem is kell, hogy az ágyadban aludhassak. Meg jó nekem a kajamaradék. Olyan lennék, mint egy kutya. Észre sem vennétek. - magyarázta visszafojtott nevetéssel.
- Attól tartok nem jöhetsz át. Allergiás vagyok a kutyaszőrre. - horkantott Shawn, majd elnevette magát - Pedig a húgommal biztos jól kijönnél.
- De kár! - kuncogott Faith. Aztán megköszörülte a torkát. - Amúgy tényleg szeretnék elmenni itthonról.
- Miért?
- Nem akarok ebben a családban élni! Elegem van az apámból, és Dave-ből is. Nem akarom, hogy Mary az életem része legyen! - fakadt ki. A vonal végén Shawn hosszas hallgatásba burkolózott.
- Ez nekem egy lányos hisztinek tűnik. - jelentette ki. Faith megütközött.
- Hogy érted?
- Figyelj! Apukád bizonyára nem azért választotta Mary-t, mert tönkre akarja tenni az életedet. Te a lánya vagy, szóval fontosabb vagy, mint egy új barátnő. Lehet, hogy magányos. De az is lehet, hogy az egészet miattatok csinálja. Lehet, azt gondolja, hogy jót tenne neked egy anyuka. Akivel vásárolgatni jársz, megbeszélheted a problémáidat. Mert gondolom, nem könnyű két férfival egy háztartásban. Beszélned kell apuddal, hogy ő is megtudja, te mit érzel, mert így, hogy csak nekem panaszkodsz, nem fogsz előrébb jutni. - magyarázta Shawn.
Utálta, hogy a fiú képes teljesen pártatlan véleményt mondani. Utálta, hogy igaza van.
- Nem azt kellett volna mondanod, hogy "egyetértek veled Faith, és szívesen befogadlak egy időre"? - kérdezte mosolyogva.
- Tudom, hogy ezt akartad hallani. - mindketten felnevettek.
- Köszönöm. - suttogta a lány. - Mivel hálálhatom meg ezt a sok életmentést?
- Pillanatnyilag azzal, hogyha hagysz aludni.
- Értem, főnök. Akkor megyek, kifekszem a kertbe, és egy vastag pulcsiban gyönyörködöm a csillagokban, közben pedig megpróbálom kitalálni, hogy hogyan tudnám kímeletesen közölni az apámmal, hogy el kellene dobnia a barátnőjét. Szia! - a választ meg sem várva mosolyogva letette a telefont, és felállt, hogy felöltözzön.