Who knows? || S.M.

XXI.

"I need to tell you how I feel, when I see us together forever"

A kertben csend uralkodott. Egyedül a tücskök ciripelése, meg egy-két autó suhanása törte meg a tökéletes éjszakai nyugalmat. A levegő friss, és jólesően hideg volt, az ég pedig tiszta és felhőtlen.
Faith behunyta a szemét, kiürítette a fejét és egyszerűen a békességre koncentrált. Egészen addig, amíg meg nem hallotta, hogy valaki átmászik a kerítésükön.

Villámgyorsan felült. Az ijedtséget azonban rögtön felváltotta az értetlenség, amikor meglátta, hogy a betörőnek hitt alak Shawn Mendes. Döbbenten figyelte ahogyan a fiú földet ér, megigazítja a ruháját, majd - mintha ez teljesen természetes lenne - rámosolyog.
- Mit csinálsz? - döntötte az kissé oldalra a fejét, hogy jobban szemügyre vegye a csodálkozó lányt. Faith levegő után kapkodott.
- Ezt én kérdezhetném tőled, Shawn! Mit keresel a kertemben? - röhögte el magát kínjában. A srác megvonta a vállát, majd leült Faith mellé a földre terített pokrócra.
- Mivel éjnek éjjelén felébresztettél, és konkrétan kiverted az álmot a szememből, ezért úgy döntöttem benézek a csillagnézegetős bulidra. Csak lecsekkolom hogy jól vagy-e. - magyarázta Shawn mosolyogva.
- Ez egy egyszemélyes buli. - rázta a fejét a lány, ám a szíve mélyén végtelenül boldog volt.
- Mostantól kétszemélyes. - vágta rá a barátja.
- Hát jó. - nevetett fel Faith, majd visszafeküdt a pokrócra. Shawn egy pillanatig habozott, de aztán ő is lefeküdt közvetlenül mellé.
- És most? - suttogta. Faith felnevetett. Oldalra fordította a fejét, és Shawn is ugyanígy tett, így szemtől szembe tudtak beszélni.
- Most magunkba fordulva nézzük a csillagokat. - ismertette a lány a tervét. Shawn elhúzta a száját.
- Biztos vagy benne, hogy ezt akarod csinálni? - vonta fel a szemöldökét.
- Biztos - bólogatott Faith nevetve - Nézd mennyire gyönyörű!

Felnézett az égre. A látvány lélegzetelállító volt. A Hold fényesen világított, a csillagok szikráztak a sötétkék égen. Semmi sem zavarta meg a tündöklésüket.
- Valóban gyönyörű... - suttogta a srác, aki a jelek szerint szintén észrevette az éjszaka szépségeit. - De nem tart örökké.
- Dehogynem - könyökölt fel a lány - Lehet, hogy nappal nem látod, de attól még ott van. Minden nap és minden éjjel ott van. Örökkön örökké ott lesz.
- Ez szép és jó, de nem erre céloztam. - mosolyodott el a fiú - Nem bújkálhatsz itt örökké.
- Nem bújkálok. - vörösödött el a lány. Ennél ostobábban nemigen érezte még magát.
- Fay... Le sem tagadhatod. Bújkálsz a kínos szituációk elől. Bújkálsz apád elől. Bújkálsz a barátnője elől. A vele való ismerkedés elől. Bújkálsz az emberek elől, mert félsz, hogy megbántanak. Bújkálsz előlem is. - sorolta Shawn rezzenéstelen arccal. Képtelenség lett volna megcáfolni a mondatait, így hát Faith csendben hallgatta - Mondd Fay...miért nem akarod megmutatni magad senkinek? - kérdezte végül Shawn. Ránézett, Faith azonban elkapta a fejét. A fiú fején találta a szöget. Megint.
- Nem lehetne, hogy egyszerűen nézzük a csillagokat? - sóhajtott egyet.
- Tőlem... - komorodott el Shawn. Mindketten újra az ég felé néztek, de a lány fejében folyamatosaan visszhangoztak a szavai.

- Oké. Azt akarod, hogy kitárulkozzak, Shawn Mendes? - ült fel törökülésbe.
- Azt hát! - tett így a fiú is.
-Rendben. A helyzet az, hogy hülye vagyok. Egy ostoba liba. Félek az emberektől. Ne kérdezd miért, mert nem tudom a választ. Félek, ha új emberekkel kell találkoznom, félek amikor boltba megyek, és beszélnem kell az eladókkal, félek az iskolában, hogy valaki megszólít. Ezért építettem ki azt, aki most vagyok. A kutyát sem érdeklem, Shawn! Az a legviccesebb az egészben, hogy nekem ez így jó. Ha bújkálhatok. Talán antiszociális vagyok, vagy valami csodabogár, nem tudom. Csak annyit fogok fel ebből az egészből, hogy nekem ez így jó, ahogy van. Nem akarom, hogy az emberek felfigyeljenek rám. Nem akarom, hogy mindenki szeressen, és legfőképpen én nem akarok új embereket szeretni. Ezért viselkedem veled is furán, és ezért nem akartam találkozni apám barátnőjével. Lehet, hogy neked tökéletes életed van a focicsapatban, az egyik legnépszerűbb diákként. Lehet, hogy szerinted az élet egy cukormázzal megkent muffin. Hadd mondjam el az én tapasztalatomat. Akit szeretek az vagy megbánt, vagy meghal, érted? - csóválta a fejét. Elhallgatott és figyelte Shawn reakcióját. A fiú azonban csak maga elé nézett, és még pislogni is elfelejtett - Nem akarom, hogy te is megbánts. - tette hozzá Faith csendesen, mire a mellette ülő szomorú mosolyra húzta a száját.

- Gyere ide, te kis antiszociális... - ölelte magához gyengéden a lányt. Faith meglepődött, de viszonozta a gesztust. Rögtön jobban érezte magát ahogyan Shawn puha pulcsijába fúrta a fejét és beszívta az illatát, ami az esti levegővel keveredett. Eszébe jutott a nap, amikor összeütközött a fiúval, ezzel kínos helyzetbe hozva magát. Most azonban egyáltalán nem bánta, hogy akkor ügyetlen volt. Elöntötte a boldogság, és úgy érezte ez egy tökéletes éjszaka.
- Szeretlek, Shawn. - mormogta az orra alatt meggondolatlanul.

Összerezzent. Talán ezt nem kellett volna hangosan kimondania.
- Mi? - suttogta a srác. Úgy tűnt semmit nem értett, így a lány megkönnyebbült.
- Semmi. Az égvilágon semmi. - nézett fel a fiúra egy pillanatra mielőtt újra hozzábújt volna.
- Fura egy lány vagy te, az szent. - nevette el magát Shawn, mire a lány ajkai akaratlanul is mosolyra húzódtak.