Who knows? || S.M.

XXIV.

"I'm running low..."

Lassan egy hete volt a kórházban.
Bár már az első napon megmondta az orvosának, hogy nincsen semmi baja, és hazaengedheti, a szakember nem adta be a derekát.
Élete egyik legijesztőbb élménye volt a kórházban felébredni. A szívét figyelő műszerek folyamatosan csipogtak, ami egy idő után az őrületbe tudta kergetni. Nem értette, hogy miért nem működött a szívét segítő pacemaker, amivel kisgyermekkora óta élt együtt. Ugyanis születése óta szívritmuszavarban szenvedett. A családján kívül senki sem tudott róla, még Amy sem. Nem szívesen árulta el az embereknek.

A doki elmagyarázta, hogy a ritmusszabályozó megöregedett, ezért nem működött a megfelelően. Nem tudta, hogy csináltak-e vele valamit amíg mesterséges kómában tartották, mivel az apja nem volt hajlandó elmondani neki.
A héten kétszer látogatták meg. Az édesapja ott volt, amikor felébredt, de mikor megbizonyosodott róla, hogy jól van vissza is ment dolgozni. Faith ettől rettenetesen szomorú lett, mivel nem tudott senkivel sem beszélgetni. Halálra unta magát. Ha tehette, akkor a falra erősített kis tévét bámulta, azonban a szobatársánál volt a távirányító. Nem vette a fáradtságot, hogy megkérje a kisebb lányt, kapcsolja el a minimaxot, amin folyamatosan egy kisdisznóról szóló mesét nyomattak. A kislány élvezte, ő pedig nem szeretett volna belerondítani a törékeny jókedvébe.

A második látogatásnál nem csak az apja, hanem Dave is eljött... Mary-vel és Cameron-nal együtt. Cam még egy csokor virágot is hozott neki, amit irulva-pirulva elfogadott. Nem gondolta, hogy egyszer virágot kap a focicsapat kapitányától.
Megpróbált kedvesebb, elnézőbb lenni Mary-vel szemben, aki meg is lepődött, de szerinte letudta a fájdalomcsillapítók mellékhatásaként. Pedig nem az volt. Közel akart kerülni hozzá, ugyanakkor már most kezdett rosszul lenni a saját álszentségétől. A legmeglepőbb az volt, hogy Cameron nagyon is szerénynek tűnt. Talán a sleppje nélkül nem is olyan nagy legény. Egész normálisan viselkedett, még beszélgettek is egy kicsit. Leginkább persze a suliról.

Miközben az emlékeit idézte fel, az orvosa belépett a szobába. Harmincas nő volt, piszkosszőke, örökké copfba fogott hajjal. Arcát vastag szemüveg keretezte, ami nagyon is jól állt neki. Faith biztos volt benne, hogy a fehér köpeny alatt szép, vékony alak rejtőzik. Szimpatikusnak találta.
- Szervusz, Faith. - mosolygott rá - Jó híreim vannak!
- Rám férnek. - ült fel óvatosan az ágyon. Ügyelt, hogy ne húzza meg a testére kötött elektródákat.
- Az első az, hogy hazamehetsz. Azzal a feltétellel, hogy az elkövetkező időben eszedben sem jut futni. Még csak gyorsan sétálni se, érted? A szíved nagyon érzékeny, és nem szeretném, hogyha újra itt kötnél ki. Ügyelj arra, hogy ne menjen le a vércukrod! Ez fontos, megjegyezted? - nézett rá szigúran. A lány bólintott - Helyes. Apukád nemsokára itt van érted. A második az, amit neki is el fogok mondani. A várólista első helyére kerültél.
- Milyen várólista? - vonta fel a szemöldökét, az orvos pedig elmosolyodott.
- Tudod, hogyha behoznak egy átültethető szívet, akkor te leszel az első, akit számba veszünk. Pont ezért résen kell lenned, mert bármikor felhívhatunk, és akkor be kell jönnötök. Elvégezzük a műtétet, és nem lesz szükséged semmilyen műszerre. Mondom, bármikor. Lehet, hogy egy hónap múlva, de az is megeshet, hogy évekbe telik. Nem lehet megjósolni. Szurkolok neked, hogy minél hamarabb sikerüljön.
- Köszönöm szépen. - akadt el a lélegzete. Nem hangzott túl jól, hogy valaki másnak a szívét rakják be az ő testébe. Próbált inkább a jelenre koncentrálni, arra, hogy hazamehet és újra járhat iskolába.
A szíve mélyén hiányzott neki Shawn, de még magának sem nagyon akarta bevallani. Alig várta, hogy újra láthassa.

Másnap izgatottan ült a lelátón.
Megbeszélte Cameronnal, hogy megnézi a fociedzést, utána pedig együtt mennek haza. Muszáj volt négyszemközt lennie vele, hogy megtudja mit gondol.
A fiúk már elmentek öltözni, és azt várta, hogy Shawn, vagy Cam végre kijöjjön. Shawnnal is akart váltani pár szót. Még egy ajándéka is volt a számára.
Sejtette, hogy ő hamarabb fog végezni, mint Cam, aki sajna annyit beszélt, hogy közben öltözni is elfelejtett. Amikor a srác kilépett az ajtón, akaratlanul is elmosolyodott.

Az a haj, az az áll, az az arc... Shawn ásított egyet, majd megrántotta a vállán a táskája szíját. Faith rögtön elétoppant.
Először meglepettséget, majd enyhe zavart vélt felfedezni a barátja arcán, amikor felismerte. Bizonyára még nem látta alapból jókedvűnek, amilyen most volt.
- Szia Shawn! - üdvözölte cseppet sem titkolt örömmel. Kicsit kényelmetlen helyzetben volt, mert nem tudta, hogy Shawn tud-e a kórházi látogatásáról.
- Nahát, de rég láttalak! - húzta félmosolyra a száját a fiú. - Egész héten elkerültük egymást!
Nem, határozottan nem tud a betegségéről. Annál jobb.
- Hát igen, eléggé. Mindegy is, Cameront várom, csak gondoltam beszélgetek veled egy kicsit. És tényleg szeretném meghálálni... igazából mindent. Szóval hoztam neked valamit. - hadarta izgatottan - Csukd be a szemed, oké?
- Nem hiszem, hogy...
- Na, légyszíves! Csak egy pillanat! - szakította félbe. Shawn kelletlenül becsukta a szemeit. Látszott rajta, hogy nem a legnyugodtabb.
Faith kicsit arrébb állt, hogy kivegye a táskájából az ajándékot. Remélte, hogy elnyeri a fiú tetszését.

Végre megtalálta a dobozt, és óvatosan előhúzta. Megfordult, hogy Shawn felé nyújtsa, de abban a pillanatban meglátott egy szőke hajkoronát. Tiffany Stone valósággal ráugrott a srácra, aki ösztönösen megtartotta és kinyitotta a szemeit. Mióta ugrál a suli legszebb csaja Shawnra?
- Megleptelek, ugye? - kacagott fel, majd gyorsan szájon csókolta a srácot. Faith lefagyva álldogált. Hirtelen nem tudta, hogy mi történik. Tiffany csak úgy le szokta kapni a gyanútlan focistákat, vagy ő maradt le valami fontosról?
- Nahát, mit keresel itt? - mosolyodott el Shawn. Hoppá! Ez nagyon nincs rendben!
- Visszajöttem, hogy együtt mehessünk haza. - a lány végre valahára visszatért a földre. Egyikőjük sem foglalkozott a szerencsétlen Faith-el, aki érezte, hogy elvörösödik.

Hogy lehettem ilyen naiv? Barátnője van, én meg ajándékot hozok neki?

- Bocs, még mindig itt vagyok. - köszörülte meg a torkát. Úgy pillantottak rá, mintha csak szívességet tennének ezzel. Felment benne a pumpa. - Úgy látom zavarok.
- Eléggé - motyogta Tiffany, azonban Faith tudomást sem vett róla.
- Shawn, nem találkozhatnánk valamelyik nap? - kérdezte. Mindenképpen át akarta adni az ajándékot, de nem a lány előtt. A végén még elég rosszul venné ki magát.
Számított rá, Shawn azonban váltott egy pillantást a barátnőjével, majd megrázta a fejét.
- Bocsi, de most nem.