Who knows? || S.M.

XXVIII.

"Mistakes, we are make them"

Felkapta a fejét, amikor egy kavics csattant az ablaküvegén. Odarohant, és lenézett a szürkületbe boruló udvarra.
Cameron integetett neki hevesen a kerítésen túlról. Kitárta az ablakot, és kiszólt.
- Mit csinálsz?
Cameron ijedten a szája elé emelte az ujját, majd halkan beszélni kezdett, miközben kezével mutogatott.
- Apukád nem enged be! A bál nemsokára kezdődik, ki tudsz jönni?

Faith elhúzta a száját, de mivel neki már úgyis mindegy volt, időt kért.
Kinyitotta a szekrényét, majd kirángatott néhány ruhát. Felhúzta kék csőnadrágját, és fehér, ujjatlan, muffinmintás blúzát. Haját megfésülte, majd előhalászta a kedvenc, sötétkék bakancsát.
Az eddig írt levelét beletuszkolta egy borítékba, és a párnája alá rejtette.
Megragadta a telefonját, amit az apja elfelejtett elvinni. Gyorsan a zsebébe süllyesztette, de a mozdulat közben észrevette, hogy a keze feltűnően bedagadt, és a színe sem volt túl egészséges. Felkapott magára egy pulcsit, végül az ablakhoz ugrott.
Gyakorlatiasan átlendítette a lábait a párkányon, s egy szempillantás alatt földet ért. Átmászott a kerítésen, ahol Cam már várt rá.
- Azt hittem, az ajtót fogod használni, mint a normális emberek. - nevetett. Faith gyorsan lecsitította.
- Nyugi már! Hol a kocsid?
- Miután apukád elküldött átálltam vele az utca végére. - bökött maga mögé a srác, aztán megakadt a pillantása Faith arcán. - Mi történt a száddal?

A lány felnyögött, és előkapta a telefonját, hogy megnézze benne magát. A szájára rászáradt a vér, - amit gyorsan törölgetni kezdett - az alsó ajka pedig kissé bedagadt.
- Semmi! -  rázta meg a fejét, ami a mozdulatra enyhén sajogni kezdett. - Inkább menjünk!
- Biztos vagyok benne, hogy te vagy az első lány, aki ilyen öltözékkel állít be egy bálra. - mérte végig Cam, miközben az autója felé tartottak. Nem kellett lenéznie a ruhájára. Tudta, hogy nem visel eléggé elegáns göncöket.
Cameron vele ellentétben nagyon is jól festett. Fekete farmert és fehér, csokornyakkendő-mintás pólót viselt, amire egy szürkésfekete bőrdzsekit húzott. Ezzel meg is oldotta a kiöltözést.
- Ne is mondd! Mások két óra alatt, én meg két perc alatt készültem el. - szomorodott el a lány - Tudod, gondoltam hogy ha bejutok a bálra, akkor ki fogok tűnni, de azt nem hittem, hogy a farmerom miatt.
- Ugyan, Faith - röhögött Cameron - velem fogsz érkezni! Senkit nem fog érdekelni, hogy milyen ruhában látnak.
- Ezzel nem nyugtattál meg. - biggyesztette le az ajkát. Közben lejjebb húzta a pulcsija ujját, hogy nehogy kivillanjon a csuklója. A csuklója, ami egyre jobban fájt.
- Na figyelj... - állította meg Cameron. Arcáról együttérzést olvasott le. - Senki nem tudja a háttérsztoridat. Senki nem is fogja megtudni. Emiatt azt gondolnak, amit akarnak, érted? De Te... Te tudod az igazságot! Szóval szard le a rosszindulatú hülyéket! - Faith lélegzete elakadt. Cam pont úgy beszélt, mintha tudna mindenről. Az öngyilkossági kísérlet, a rendszeres verés, a lelki terror az anyja halála után... Nem roppanhat össze. Most nem. Cameron tovább beszélt. - Én meg foglak védeni. Nem csak azért, mert a szüleink kavarnak. Nem csak azért, mert muszáj együtt töltenünk az időnket. Hanem azért, mert a néhány nap, amíg veled voltam, ráébresztett, hogy teljesen hibás képet alkottam rólad eredetileg. Az iskolában taszítottál, soha a büdös életben nem szóltam volna hozzád, de csak azért mert az egyik oldaladat láttam. Amikor észrevettem, hogy Shawn közelében teljesen máshogy viselkedsz, na akkor jöttem rá, hogy meg kellene ismernem téged, mielőtt ítélkezek. És milyen jól döntöttem! Hallod, te gyerek? Teljesen más vagy, mint amit az idegeneknek mutatsz magadból! Ki gondolta volna, hogy te vagy a legviccesebb csaj, akivel eddigi életemben találkoztam? Hogy egyetlen óra elég ahhoz, hogy elkönyveljelek jófejnek? Hogy ha kell, akkor kiugrasz az ablakon, és utána magadon nevetsz? Jézusom, Faith, nem kellene ennyire befordulnod! Ha az emberek látnák azt, amit én látok, akkor te lennél a legnépszerűbb lány a gimiben! Komolyan beszélek. Úgyhogy meg ne próbálj a kinézeted miatt hisztizni, mert lecsaplak!
 
Cameron végezetül beletúrt barna hajába, majd kifújta magát. A lány felfelé pislogott, és próbálta visszanyelni a könnyeit. Közben nem tudta visszatartani a mosolyát.
- Köszönöm! - mondta elcsukló hangon. Rögtön szipogni kezdett - Megölelhetlek, tesó?
- Bármikor, tesó. - mosolyodott el a srác, majd átkarolta őt. A fülébe suttogott. - Aztán senkinek ne szólj erről az érzelgős szövegről, amit itt lenyomtam neked!
- Nem fogok! - nevetett fel Faith a könnyeit törölgetve. - De azért egyvalamit sajnálok.
- Micsodát? - tolta el magától Cam.
- Hogy nem vetted fel videóra, ahogyan kiugrom az ablakon.