Újra kell kezdenem az életem

11.fejezet

Reggel Castiel karjaiban ébredtem, aki még aludt. Hallottam a szuszogását, éreztem az illatát, és a teste melegét. Nyugalommal töltött el, hogy ott van velem. Legszívesebben még maradtam volna, de farkas éhes voltam, így kimentem a konyhába reggeli után nézni. Találtam egy kis müzlit, illetve tejet, így nem haltam éhen. Mivel fogalmam sem volt, hogy Castiel mit szeret és mit nem, és azt se tudtam, hogy issza a kávéját, így neki nem csináltam semmit.

Próbáltam olyan halk lenni, amilyen csak lehettem, és reggeli után, elmentem felöltözni, aztán Castiel pólóját az ágyára hajtogattam, majd telefonomat kezdtem nyomkodni a konyhaasztalnál ücsörögve. A fényképeket nézegettem, amiket tegnap csináltunk, mikor Castiel is bejött a konyhába.

- Jó reggelt! - köszönt ő előbb, miközben elindította a kávéfőzőt.

- Neked is! Felébresztettelek?

- Nem - válaszolt egyhangúan - Kérsz kávét?

- Nem, köszönöm - ő megcsinálta magának az italt, majd leült mellém. Félmeztelen volt, így láthattam izmos felsőtestét. Szótlanul néztük egymást, és hiába zakatolt az agyam azon, hogy mit mondjak egy épkézláb ötlet se jutott eszembe.

- Szép a házad. Nem ilyennek képzeltem - gratulálok Rina Rebel, ennél jobb témát fel se hozhattál volna.

- Köszi - ismét beállt közénk a kínos csend, egyikünk se tudta mit mondjon. Csak néztem a fiút és a tegnapon gondolkodtam. Féltettem Ninát, hogy Carlos megbántja, és fogalmam sem volt, hogy tudnám távol tartani tőle. Valószínűleg Castiel fejében is hasonló gondolatok járhattak, mert elgondolkodva nézett maga elé.

- Elmondod a nagynénédnek?

- Nem tudom. El kéne. Akkor tuti távol maradna Carlostól, de szomorú is lenne. Láttam, hogy nézett rá, szerelmes a rohadékba - szorult ökölbe a kezem.

- Mondd el neki! Ezzel a fickóval nincs minden rendben - állt fel az asztaltól idegesen, és elmosogatta a bögréjét, amiből a kávéját itta. - Mióta ismerlek nem unatkozom - tette hozzá halkan.

Nem tudtam, hogy erre a mondatra mit mondhatnék, így inkább csöndben maradtam. Castiel telefonja csörögni kezdett és mivel az eszköz az asztalon volt, így akármennyire nem akartam le tudtam olvasni azt, hogy ki hívta. "Szívem". Állt a képernyőn.

A fiú gyors mozdulattal kinyomta, majd lehalkította a telefonját.

- Neked barátnőd van - suttogtam halkan. Akármennyire kérdésnek tűnt, inkább kijelentésként közöltem a mondatot. A vörös csak zavartan állt és idegesen beletúrt a hajába, majd bólintott. - Értem. Én akkor most megyek - álltam fel az asztaltól.

- Rendben - elindultam az ajtóhoz, felvettem a cipőm és szidtam magam. Mind azért, mert kellett nekem magassarkúban mennem a buliba, és mind azért, mert Castielnél töltöttem az éjszakát. Hazudtam Ninának, és a vörössel aludtam. És ebben az volt a legrosszabb, hogy élveztem. Egy nagy csörömpölés következtében, a fiú is kijött a konyhából,

Kinyitottam az ajtót, így megcsapott a reggeli hűvös idő.

- Sajnálom - hallottam még Castiel hangját. Mielőtt kiléptem volna az ajtón, utoljára visszanéztem.

- Én is - és elindultam hazafelé. A telefonomon bekapcsoltam a GPY-st, és sietős léptekkel róttam az utcákat. Rosszul éreztem magam, szomorú és csalódott voltam, de egyben dühös is. Nagyon dühös. Az ég tiszta kék volt, a madarak csicseregtek, a nap sütött, mintha csak egy filmben lennék. A tegnapi vihart már csak a pocsolyák tartották meg, de amúgy meg nem mondtam volna, hogy itt szakadt tegnap az eső. Már ismerősek voltak a házak, mikor is utamat keresztezte Rosaé is, így egymásba botlottunk.