Újra kell kezdenem az életem

16.fejezet

" - Rina! Hát te itt? - Sietett oda hozzám egy ismerős alak. "

- Matteo? - Néztem hitetlenkedve a fiúra. Régen láttam, és szinte el is felejtettem őt.

- Igen. Mi a helyzet? Hogy hogy itt vagy? - Fekete öltönyt viselt, a haját fel zselézte, de olyan idétlenül mutatott rajta ez az elegáns öltözék, hogy teljesen elvette az ösz hatást.

- Nagynénémet kísértem el. Te?

- Apám be akar mutatni a nőjének, és erre nem talált jobb alkalmat, mint ez a hülye buli. - Legyintett fölényesen. Teljesen átjött rajta, hogy kevesebb kedve van itt lenni, mint nekem. - Nincs kedved inni valamit?

- De, mehetünk - el is indultunk ahhoz az asztalhoz, ahol az italok voltak kitéve. Odaérve, én egy sima buborékos vizet vettem el, de a fiú nem fogta magát vissza, és a méregdrága pezsgőért nyúlt. Szerencsére időben odaért az apja, mielőtt beleivott volna az italba.

- Köszönöm fiam, hogy töltöttél nekem egy pohár pezsgőt! Rendes tőled. Ki a kisasszony? - Fordult felém kedves, mosolygós tekintettel.

- Rina Rebel vagyok. De mindenkinek Rina.

- Örvendek! Nagyon szép a ruhád, Rina. Én Matteo apja vagyok, Tony.

- Jó napot! - Nina lebbent oda a kis társaságunkhoz. Teljesen ki volt pirulva, és idegesnek látszott.

- Sziasztok! Bocsánat, de elrabolnám két pillanatra Rinát, ha szabad.

- Persze, hogy szabad - mosolygott Tony. Nina finomon arrébb húzott a fiúktól, majd egy félre eső sarokban megállt.

- Honnan ismered Tonyt és Matteot? - Szegezte nekem rögtön a kérdést.

- Matteoval múltkor futottam össze a kávézóban, Tonyt, meg körülbelül 3 perce. Miért? - Nina idegesnek látszott, amit nem értettem miért van. Hisz gondolom Tony csak a munkatársa. Vagy lehet több? - Neked tetszik Tony?

- Hát - nagynéném úgy állt ott, mint egy kamasz lány. Elvörösödötten, begörnyedt háttal, nagy szemekkel pislogott rám. - az igazat megvallva már randiztunk is.

- És ezt miért nem mondtad?

- Féltem mit reagálsz, Carlos után - sütötte le a szemét. Igaz, rosszul esett, hogy nem mondta el, de őszintén reméltem, hogy ezzel az emberrel jobban el lesz, mint azzal a seggfejjel.

- Jó, hagyjuk. Mindegy. Menjünk vissza! - Megfordultam és elindultam a fiúkhoz, akik épp nagyon nevettek valamin.

- Mi ilyen vicces? - Léptem oda Matteo mellé. Nina is odaért hozzánk, bár nagyon zavartnak tűnt, akárhogy próbálta ezt leplezni.

- Áhh, csak az egyik munkatársam. Azt hiszi ő az Isten. - legyintett Tony.

- Tényleg? Ki? - kíváncsiskodott nagynéném.

- Nem ismerheted. Ő a gasztronómia rovatnál van - mosolygott kedvesen a férfi.

- Tényleg, Toni! Te milyen cikkeket írsz? - Tettem fel a kérdésemet.

- Én az ajánló rovatban vagyok. Hasonló a kritikához, de nem ugyanaz - magyarázta Tony csillogó szemekkel. Eszembe jutott Peggy aki az egész iskolaújságot szerkeszti. Nagyon ügyes, és nagyon érti a dolgát, bár sokszor keveredett bajba emiatt. Míg ezen gondolkodtam, megpillantottam az említett lányt.

- Rina! - Lépett mellém, ragyogó arccal. Mindenki meglepetten nézett rá, csak én üdvözöltem kedves mosollyal.

- Peggy! Hogy hogy itt? - Tudakoltam.