Újra kell kezdenem az életem

25. fejezet - Vissza a sulipadba

Reggel az órám csörgésére ébredtem, ami fájdalmasan vetett végett az édes álmomnak. Kimásztam az ágyból, majd gyorsan elvégeztem a reggeli teendőimet, és nehezen kiválasztottam az aznapi ruházatomat.

Már sikerült időben beérnem az iskolába, viszont voltam olyan hülye, hogy se pénzt, se kaját nem hoztam magammal, ezért már láttam magam előtt, hogy az elkövetkező nyolc órát végig fogom szenvedni. Minden héten csak egy nap volt nyolc óránk, amiben egy fizika és kettő matek is volt, amik nem az erősségeim. Hátul ültem a padban, és jó kislány módjára éppen próbáltam a fejembe tömni azt a felesleges baromságot, hogy mi a domború tükör jellegzetes sugármenete, mikor Castiel lépett be a terembe és levágta magát mellém.

Betette a fülhallgatóját, és mintha észre se vett volna a telefonját kezdte nyomkodni. Egy részt őt is megértettem, hisz biztos rosszul esett neki, amit mondtam, másrészt viszont magamnak is igazat kellett adnom. Úgy döntöttem, hogy megvárom míg megbékél, ezért vissza mélyedtem a csodás fizika füzetembe.

Bejött a tanár, majd miután rendet tett a teremben, elkezdte lapozgatni a naplót. Tudtam, hogy mindjárt engem hív ki, ezért ki toltam a székem, hogy hamar túlessek rajta. Ez meg is történt, így remegő lábakkal kisétáltam a tábla elé, majd szembe fordultam a tanárral.

Utáltam felelni. Mindig attól féltem, hogy valami teljesen alap dologra hülyeséget mondok, mire mindenki kinevet, de most leginkább attól tartottam, hogy nem lesz meg az a kettes. Nagy levegőt vettem, majd kérdőn a pedagógus felé néztem.

- Rina, ahogy látom mindenből felhoztad magad négyesre idén, aminek nagyon örülök és a többi kollégám is örül, de azt mondd meg nekem, miért nem megy a fizika és a matek? - nézett rám kedvesen a fiatal tanár. Nem erre számítottam, igazából azt hittem, hogy csak elmondja, hogy miből feleljek, oszt jó napot, de ehelyett egy teljesen más szöveggel állított. Először azt se tudtam mit feleljek, majd lesütöttem a szemem.

- Hát nekem bonyolult. Sok szabály, szám, meg még rengeteg dolog, amiről halvány lila gőzöm sincs. Őszintén megmondom magának, ha öt órát nem görnyedtem a füzet felett, azért hogy összekaparjak egy kettesre valót, akkor semennyit se - vallottam be. A tanárnak mintha tetszett volna, hogy őszintén elmondtam a történetet ezért kedvesen nézett rám.

- Mi az az anyag, amit legjobban megtanultál?

- A képtulajdonságokat.

- Rendben, akkor mondd el kérlek! - gyorsan elhadartam az összes dolgot ami eszembe jutott, majd várakozóan ismét Mr.With-re néztem. Ő kopogtatta a tollával az asztalt, láttam rajta, hogy direkt húzza az idegeimet, de vissza tartott lélegzettel vártam az ítéletet.

- Legyen. Erre adok egy ötöst. De akkor húzz bele következő félévre - mosolyogva megköszöntem, majd a helyemre igyekeztem, de mikor Amber padja mellett elhaladtam, a lány kinyújtotta a lábát, amit nem vettem észre akkor és kibuktatott. Nagyot estem a két padsor között, és be is ütöttem a fejem meg a lábam, és gúnyos nevetést hallottam több helyről az osztályból. A leghangosabb Amber volt. Megpróbáltam felállni, ami ment is, de mikor egy lépést tettem előre, rögtön újra összeestem. A világot homályosan kezdtem látni, és a hangokat is egyre távolabbról hallottam, de ekkor valaki megtámasztotta a hátamat, majd felemelt és elindult velem.

Képzeljétek feketének a lány haját, köszi :)

Következőnek az orvosi szobában ébredtem fel, ahol az orvos hölgy éppen valamit írogatott. A terem másik oldalán egy székben Castiel ült, aki amint észre vette, hogy kinyitottam a szememet, rögtön oda sietett hozzám, majd leguggolt az ágy mellé. Megfogta a kezemet, amit egy lágy mosollyal köszöntem meg. Haja a szemébe hullott, szeme pedig csillogott az aggodalomtól talán?