– Minden meg van? – kérdezte Castiel, aki éppen a bőröndökkel szórakozott. A cipzár nem akart neki engedelmeskedni, én pedig jót nevettem a nyomorán.
– Inkább segíts, a te cuccod! – Nem tehetek róla, hogy egy cipzárt nem tudsz felhúzni – odaléptem, majd egy egyszerű mozdulattal felrántottam az említett zárat, majd győzedelmes vigyorral néztem a vörösre, aki engem figyelt. Egy puszit nyomtam a szájára, majd nagy lendülettel megfordultam és el akartam menni, de a vörös gyengéden megragadta a csuklómat, majd visszarántott magához.
– Azért vigyázz magadra! – mondta. A szájam még szélesebb mosolyra húzódott, és pimaszul válaszoltam a vörös aggodalmas mondatára.
– Vigyázok. Felszedek valami jó csávót addig, akivel szakítok, majd romantikusan a reptéren.
– Ha bárki hozzád ér, eltöröm a kezét – jelentette ki lazán, majd megcsókolt. Belemosolyogtam, mire Cast gyengéden beleharapott az alsó ajkamba. Elhajolt tőlem, majd a bőröndömért nyúlt, és elindultunk a reptérre, ahonnan indulunk Rosaval. Már beköltöztem az új házamba, és Nina csak annyit kért, ne minden féle idegent hordjak haza, illetve a jegyeim ne romoljanak. Az utóbbiról megnyugtattam, az előbbiről pedig Castiel győzte meg, hogy nem fogok semmijen idegent haza hurcolászni. Legfeljebb csak őt, de hát a vörös már nem idegen. Nina nagyon megkedvelte Castielt, és néha már együtt oltogattak engem. Nina és Tony esküvője időpontja is ki lett tűzve, és első koszorús lányként fogok jelen lenni.
Születés napom alkalmából Castiellel elmentünk a közeli uszodába, ahol rengeteget nevettünk és csak annyi volt a hátrány, hogy a vörös haja a klóros víz hatására narancs sárga színt vett fel, én pedig jó barátnő lévén végig rajta röhögtem, és mikor hazaértünk segítettem neki visszafesteni. Lisával is minden rendben van, Nina és Tony örökbe fogadták, és most velük él. Sokat beszélgettem vele, és rá kellett jönnöm, hogy sokkal érettebb valamilyen szinten nálam is. Nagyon megkedveltük egymást, és megbeszéltem vele, hogy nyáron elmegyünk majd valahova. Minden rendeződött az életemben, és ahogy vissza gondoltam az elmúlt évre, szinte magam sem hittem el min mentem keresztül.
– Te min álmodozol? – kérdezte Cast. Csak most vettem észre, hogy már majdnem oda értünk és, hogy ő egész úton beszélt hozzám.
– Ja, bocsi nem figyeltem. Mi a téma?
– Ugye vissza értek a koncertre?
– Persze! Ki nem hagynám – feleltem, majd befordultunk az utolsó sarkon is. Rosa már izgatottan állt ott Lighttel és mikor meglátott vadul integetni kezdett. Odamentünk hozzájuk, mire Rosával egyszerre kezdtünk ugrálni, hogy utazunk.
– Biztos elengedjük őket? – mért végig minket a vörös.
– Lehet figyelmeztetni kéne a londoniakat, hogy meneküljenek – kontrázott rá Light, mire mind a ketten megálltunk, összefontuk a mellkasunk előtt a karunkat, majd vádlón a fiúkra néztünk.
– Lehet ott is maradunk – mondtam, mire mindkét srác nagy nevetésben tört ki.
– Főzni sem tudsz. És lehetetlen, hogy találtok olyan munkát amiből megéltek – nevetett Castiel. Itt már mi is hangosan nevettünk. Még beszélgettünk, majd el kellett mennünk becsekkolni, így utolsó csók, utolsó ölelés és már rohantunk is a csomagunkkal. Még utoljára vissza néztem. A vörös ott állt, bőr dzsekiben, fekete gatyában és egy bakancsban zsebre dugott kézzel. Engem figyelt. Utoljára még intettem neki, majd én is átmentem a kapun. Felszálltunk a géppel, én pedig néztem az alattam elterülő várost. Ha belegondoltam mennyi minden történt velem, már a hányinger kerülgetett, ettől függetlenül bármikor bevállalnám újra.
– Rina, és amúgy mit csinálunk először londonban? – kérdezte Rosa. Én ráemeltem a tekintetemet, majd megvontam a vállam.
– Megyünk shoppingolni!
KAMU SEDANG MEMBACA
Újra kell kezdenem az életem
Fiksi PenggemarRina élete hamar megváltozik egy buli után, amire nem engedték el. Hamar rá kell ébrednie, hogy nem is volt olyan rossz dolog, hogy nem volt otthon azon az éjszaka. Ugyanis azon az ominózus estén, valaki felgyújtja az alvó családot, akik mind szörny...