Újra kell kezdenem az életem

26. fejezet - Mert néha jó tininek lenni

Az elkövetkező két hét eseménytelenül telt. Kikaptuk a bizonyítványokat, ami miatt Nina picit megszidott, de végül rám hagyta, azt mondta, hogy amíg nem bukok, addig oké. Castielnek viszont 3 tantárgyból nem sikerült felhoznia magát kettesre, de őt nem érdekelte, és hiába próbáltunk Lisanderrel hatni rá, nem sikerült.

Újra péntek lett, én meg ott álltam a hétvége előtt semmi programmal. Reggel picit facebookoztam, majd tényleg felkeltem és elindultam, hogy felöltözzek, de megrezzent a telefonom, hogy üzenetem érkezett, ezért inkább lementem a konyhába és a tegnap vett kakaós csiga elfogyasztása közben nyitottam meg az értesítést.

Felmentem a szobámba, miközben azon agyaltam, hogy mit vegyek Nina közelgő születésnapjára, de annyira nem figyeltem, hogy neki mentem az ajtónak, ami miatt nagyon fájni kezdett az oldalam.

- A kurva élet! - káromkodtam, majd inkább tovább mentem a szobámba, ahol gyors kiválasztottam az aznapi szettemet.

- És te mit fogsz csinálni? - kérdezte Alexy, miközben eltette a táskájába a füzeteit.

- Semmit. Te? - Alexy egy pillanatra elpirult, amiből arra következtettem, hogy van programja, csak nem akarja bevallani.

- Semmi különöset - rántotta meg a vállát.

- Rosszul hazudsz. Ki vele! - álltam el az útját.

- Tudom. Randim lesz - ahogy ezt meghallottam Alexyre ugrottam és nevetve ujjongtam.

- Végre! - talán picit hangos voltam, mivel Castiel kihúzta a füléből a fülhallgatót és kérdőn nézett rám.

- Tudod, nem azért, de ha lehet halkabban. Már csak azért is, mert nem hallom tőled a zenét - mondta gonosz félmosollyal az arcán.

- Vedd fentebb a hangerőt! - rántottam meg lazán a vállam. A vörös felém fordította a képernyőt, ahol is maxra volt felvéve a hang. Picit szégyenkezve álltam, mire Cast felállt egy puszit nyomott az arcomra, majd kiment gondolom az udvarra. Alexy, Armin, Amber és Lisa volt rajtam kívül a teremben.

- Nyáltenger - szólt oda Amber.

- Féltékeny ribi - kiáltottam vissza.

- Balhét akarsz?

- A királynővel? Soha. Még letörik a körmöd - nevettem fel gúnyosan, mire Armin is felkapta a fejét és egy pacsit adott, miközben egy "Ez jó volt"-ot is kaptam. Amber kitipegett a teremből, Lisa viszont ott maradt velünk és nevetve átnyújtott egy telefont Arminnak.

- Köszi! Tudod az exei neveit? - tudakolta a srác.

- Nagyjából.

- Mire készültök?

- Lisa "kölcsön vette" Amber telefonját, hogy felhívogassuk az exeit és lejárassuk Ambert - ismertette a tervet a fekete hajú srác.

- Ti betegek vagytok - nevettem fel, de azért én is leültem melléjük és érdeklődve figyeltem a műveletet. Armin hamar feltörte Amber telefonját, majd a számokhoz lapozott, mire Lisa rábökött egy névre.

- Őt dobta Amber - mondta Lisa.

- Oké, Rina te fogsz beszélni, mert neked hasonlít a legjobban a hangod Amberére - először ellenkeztem, de Armin addig nyaggatott, míg be nem adtam a derekamat.

- Hallo! - szólt bele egy mély férfi hang.

- Szia...-egy picit magasabb hangot adtam ki, hogy még jobban Ambernek tűnjek, viszont ötletem sem volt, hogy mit mondjak ezért kérdőn a többiekre néztem. Armin egy papírra leírta, hogy mit mondjak, amit szemrebbenés nélkül felolvastam a telefonba. - Szia cicu! Én vagyok az Amber, tudod. Hiányzol, nem akarod, hogy újra kezdjük?