Újra kell kezdenem az életem

18.fejezet - Karácsony a suliban

Másnap mikor felkeltem örömmel vettem észre, hogy visszajött az áram, és már a vihar is elmúlt. Mosolyogva álltam fel a kanapéról, de ekkor eszembe jutott egy kérdés.

- Hol az ördögben van Castiel? - gondolkodtam el, majd kimentem az előszobába, hogy megnézzem itt e még a cipője. A kabátja, és a cipője érintetetlenül állt ott, ahol tegnap hagyta. A konyha felé vettem az irányt, hogy igyak egy pohár vizet, meg egyek valamit.

Levettem egy poharat a polcról, majd beleengedtem a csapvizet. Épp megtöröltem a kezem, mikor egy nagy robajt hallottam fentről. Gyors léptekkel szaladtam a hang irányába, ahol megtaláltam Castielt, és mellette pár könyvet.

- Te meg mit csinálsz? - kérdeztem a vörös fiút.

- Kerestem a töltőd, hogy feltegyem a telefonomat, erre rám estek ezek a könyvek.

- Mért nem keltettél fel? Adtam volna - odamentem az asztalomhoz, kihúztam a fiókom, majd előkotortam a töltőmet. - Tessék.

- Köszönöm - összeszedtem a könyveket, amiket aztán visszatettem a helyére, majd visszamentem a konyhába.

Miután szomorúan vettem észre, hogy nincs semmi ehető, Castiel keresésére indultam. A nappaliban találtam rá, éppen a telefonját nyomkodta, én meg megálltam az ajtófélfában, és figyeltem őt. Nem tudom mi volt benne olyan érdekes. Talán az arcába hulló, kócos hajtincsek, talán a szeme csillogása, vagy talán az arca vonásai, de egészen lekötötte a figyelmemet. Esélyem sem volt. Magamnak is be kellett vallanom, hogy nekem tetszik Castiel. És nem tudom mi ijesztett meg jobban. Az érzéseim, vagy az elutasítás lehetősége.

- Van valami az arcomon? - zökkentett ki a gondolatmenetemből a vörös fiú. Zavaromban a hajamat kezdtem birizgálni, majd ismét a fiúra emeltem a tekintetemet.

- Elmegyek reggeliért. Jössz?

- Megyek - bólintottam, majd felmentem a szobámba felöltözni.

Miután elmentünk a közeli pékségbe, és vettünk magunknak reggelit, hazakísértem Castielt, majd a plázába mentem karácsonyi ajándékot venni. Ezzel hamar végeztem is, Ninának egy törölközőt vettem, amin az állt, "A legjobb nagynéni", Rosanak egy sálat vettem, Alexynek pedig egy pólót. A legnagyobb fejtörést Castiel okozta, de végül vettem neki egy rénszarvasos pulcsit, meg egy kulcstartót, amin egy gitár volt.

*Pénteken a suliban*

A hét hamar elrepült, és észre se vettem már péntek lett. Először is fogalmam sem volt, hogy mit vegyek fel, ráadásul elaludtam, így kapkodva kezdtem kutakodni a szekrényembe.

Végül egy farmert, és egy hosszú ujjú pólót vettem fel, majd magamra kaptam egy csizmát és már rohantam is.

A múlthét pénteki hóvihar óta, szinte minden nap nagy szemekben hullott a hó, ezért az utakat beborította a fehér anyag. A telefonom csörögni kezdett és Nina keresett rajta.

- Szia Rina! Nálad van az osztálytársadnak szánt ajándék?

- A francba. Otthon hagytam. Mindjárt visszamegyek érte. Köszi, hogy szólsz! - azzal letettem a telefont, és mint a félőrült rohantam haza. Mikor odaértem, felkaptam az ajándékot, majd ismét futásnak eredtem, és csak imádkoztam magamban, hogy ne csússzak el. Végül a sulihoz értem, ugyan 15 perc késéssel, de odafutottam az osztályterem ajtajához, és kopogás nélkül benyitottam.

Kipirultan, a futástól lihegve, és átfázva léptem át a küszöböt, majd elnézést kértem a tanártól és gyors a helyemre ültem.

- Mi van Rina? Megtámadott egy kutya? - kérdezte kedvesen, de egyben gúnyosan is Armin.